A PhD disszertációmban két, integrált optikai (IO) struktúrákon alapuló jelölésmentes optikai bioszenzort ismertetek, amelyek feladata kórokozók – baktériumsejtek, vírusfehérjék – érzékeny, gyors kimutatása folyadékmintából, amelyek alapul szolgálhatnak klinikai gyorstesztekhez. Ezen típusú eszközökkel specifikus, költséghatékony, felhasználóbarát, hordozható módon valósítható meg a detektálás az optikai jel megváltozása által, kellő érzékenység mellett. Így a gyakorlatban betegágymelletti („point-of-care”, POC) vagy otthoni gyorstesztekként lehetnek potenciálisan alkalmazhatók a diagnózis felállításához, ígéretes alternatívát nyújtva a hagyományos laboratóriumi teszteknek. Munkám során a kismennyiségű folyadékminta kezeléséhez a bioszenzorokat üveghordozón létrehozott, mikrofluidikai csatornába integrált hullámvezetők formájában terveztem meg. Detektálásuk alapja, hogy a hullámvezetőben teljes visszaverődéssel terjedő fény kis távolságban, a felület közelében, behatol a szomszédos közegekbe is, ezt hívjuk evaneszcens térnek. Ha a felületre kórokozó kötődik ki, megváltozhat a struktúrában terjedő fény fázisa, illetve az ki is szóródhat a környező közegbe, amely érzékelhető. A felület előzetes biológiai felismerőelemmel történő bevonásával – pl. antitesttel – ez specifikusan is megvalósulhat. Első alkalmazásként egy olyan elektro-optikai bioszenzort kívántam elkészíteni, amely alkalmas baktériumok testfolyadékokból való jelölésmentes, gyors, szelektív és érzékeny kimutatására. A célsejteken szóródó evaneszcens hullámok okozta fényszórás-mintázatok feldolgozásán alapuló mérési elvének alkalmazhatóságát Escherichia coli baktériumsejtek szuszpenzióból történő kvantitatív kimutatásával demonstráltam. A bioszenzor érzékenységének növelésére a célsejtek polarizálhatóságát felhasználó dielektroforézis jelenségét használtam fel, amely révén a hullámvezető közelébe helyezett elektródák felületén a sejtek szelektív gyűjtése, majd azok evaneszcens-tér alapuló detektálása megvalósítható volt. A bioszenzorral főként a baktériumok nemspecifikus detektálását valósítottam meg, azonban a dielektroforetikus sejtgyűjtés által, több vizsgálattal bizonyítani tudtam a méretszelektív érzékelés megvalósíthatóságát. Az eszközzel végzett mérések paramétereinek optimalizálásával elért, 10 percig tartó – a sejtgyűjtést is magában foglaló – mérési idő gyorsnak tekinthető. A kísérleti módszer érzékenysége 10^2 CFU/ml (kolóniaformáló egység /ml) kimutatási határral jellemezhető, amely releváns érték egyes kórokozók testfolyadékokban (pl. vizeletben) fellépő koncentrációja szempontjából. Disszertációmban egy második alkalmazás is bemutatásra kerül, ez esetben egy miniatűr Mach-Zehnder-interferométer alapú bioszenzort hoztam létre és alkalmaztam vírusfehérjék specifikus, mennyiségi kimutatására. Az interferometrikus mérési elvnek köszönhetően a célfehérjék gyors, pontos detektálása végezhető el. Az eszközzel a koronavírus (SARS-CoV-2) fertőzés potenciális neuroinvazív jellegét kívántam vizsgálni, amely szempontból a vírusfelszíni tüskefehérje vér-agy gátra gyakorolt patológiás hatásai nagy jelentőséggel bírnak az elnyúló tünetek esetén. Továbbá a fertőzés bélrendszerben is tüneteket okozhat. Ennél az alkalmazásnál ezért a konkrét cél az interferométer alapuló bioszenzorral a koronavírus felületi tüskefehérje S1 alegységének az in vitro humán vér-agy gát, illetve bélhám biológiai gátrendszer modelleken való átjutási képességének jellemzése volt. Így kísérleteket terveztünk a bioszenzorral a - kooperációs partnereink által készített biológiai gátrendszer-modelleken elvégzett permeabilitásvizsgálatok során esetlegesen átjutott - tüskefehérjék specifikus, mennyiségi kimutatására. A specifikus detektálás elérésére az interferométer mérőágának hullámvezető-felületét specifikus S1 fehérje antitesttel funkcionalizáltam. Az optimális, stabil mérési feltételek...