A 2013-as évet követő, fokozódó nemzetközi migrációs nyomás váratlan kihívások elé állította az európai uniós tranzit- és célországok egészségügyi ellátórendszereit és szakembereit. Európa-szerte is egyre inkább előtérbe került az olyan, ún. ’kulturálisan kompetens’ egészségügyi ellátórendszerek kialakításának fontossága, amelyek képesek alkalmazkodni és megfelelő választ adni a változó összetételű populációk szükségleteire, valamint figyelembe veszik a kulturális, vallási és nyelvi sokszínűséget. Ma már köztudott, hogy az egészségi állapotban mutatkozó egyenlőtlenségek hátterében főként társadalmi-gazdasági tényezők állnak, és hogy ezek az egyenlőtlenségek egyes etnikai és kulturális kisebbségek körében különösen nyilvánvalóak. Esetükben ehhez hozzáadódik, hogy gyakran még az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés is komoly akadályokba ütközik, beleértve a nyelvi és kulturális különbségekből eredő akadályokat, amelyek elsődlegesen az ellátórendszer és a beteg közötti kommunikáció és egyéb interakciók során manifesztálódnak. A kommunikációs nehézségek és félreértések az ellátók körében frusztrációhoz és előítéletekhez, a betegek részéről pedig az orvossal való együttműködés hiányához is vezethetnek, így hosszú távon hozzájárulhatnak a betegek rosszabb egészségi mutatóihoz. Mindezek alapján nyilvánvaló, hogy a lehető legjobb minőségű egészségügyi ellátás biztosítása érdekében a többségi társadalomtól eltérő nyelvű, kultúrájú, vallású migráns, etnikai vagy más kisebbségi populációk ellátása során egyre nagyobb figyelmet kell fordítani a különbözőségekből fakadó nehézségek leküzdésére, és ennek egyik fontos lépése az interkulturális kompetenciák fejlesztése az egészségügyi ellátórendszerben. Közleményünkben az interkulturális kompetencia fogalmát, tartalmát és fejlesztési lehetőségeit járjuk körül klinikai és egészségügyi környezetben. Orv Hetil. 2020; 161(32): 1322–1330.

The purpose of this study was to assess the human papillomavirus (HPV) prevalence in cervical, oropharyngeal and anal samples of the high-risk population of Hungarian female sex workers (FSWs). HPV testing of swab specimens from FSWs (n = 34) using polymerase chain reaction (PCR) methodology was performed. Results were compared with control group (n = 52) matched for age. Questionnaires were used to obtain data regarding participants' sexual behaviour. Data were analysed using SPSS. HPV DNA was detected in at least one location in a great majority of FSWs (82.4%), compared with 46.2% of the general female population (P < 0.05). Both the cervical and the anal samples of sex workers showed higher infection rates than those of controls (64.7% vs. 34.6% and 50.0% vs. 15.4%, respectively, P < 0.05). High-risk HPV prevalence was also significantly higher in sex workers (55.9% vs. 25.0%, P < 0.05). A significantly higher proportion of FSWs had a history of genital warts (26.5% vs. 3.8%, P < 0.05). The results suggest that condom use may not result in adequate protection from HPV infection. The high infection rates among FSWs should be viewed as a priority group for HPV and cervical cancer prevention programmes since they are sources of HPV infection for the general population.

Absztrakt: Bevezetés: Kutatásaink során egészségügyi dolgozók körében vizsgáltuk a legnagyobb hazai etnikai kisebbséggel, a roma populációval kapcsolatos előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátás során. Célkitűzés: Válaszokat kerestünk arra, hogy az ellátórendszerben esetlegesen jelen lévő előítélet mennyire befolyásolhatja ezen csoportok ellátáshoz való hozzáférését, az ellátás minőségét és ezeken keresztül a páciensek egészségét. Módszer: Félig strukturált interjúkat készítettünk 2017. június és 2018. május között 13 interjúalannyal. A diktafonnal rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Válaszadóink általánosságban megerősítették az előítéletek jelenlétét az egészségügyi ellátórendszerben. Kevéssé jellemző az előítéletes attitűd és diszkriminatív magatartás azokon az osztályokon, ahol eleve gyakoribb a hátrányos helyzetű (HIV-pozitív, hajléktalan) betegek előfordulása (például infektológia). Az előítéletesség nem kifejezetten a roma etnikai kisebbség felé irányul, hanem kiterjed olyan populációkra is, amelyek rossz társadalmi-gazdasági körülmények között, mélyszegénységben élnek, vagy amelyek rossz egészségi állapotának hátterében önromboló magatartásformák feltételezhetők (alkoholizmus, droghasználat). Válaszadóink határozott véleménye szerint az esetleges előítéletesség nem vezet a mindenki számára hozzáférhetőnél rosszabb ellátáshoz, sőt gyakran inkább pozitív diszkrimináció valósul meg. Az előítéletesség közvetlenül nem vezet rosszabb egészségi állapothoz, az azonban nem zárható ki, hogy közvetve hozzájárulhat, amennyiben a beteg egy korábban megélt vagy vélt negatív tapasztalat miatt a későbbiekben nem fordul időben orvoshoz. Következtetés: Felméréseink megerősítették a romák iránti előítéletesség alkalomszerű jelenlétét a hazai egészségügyi ellátórendszerben, vizsgálatunk alapján azonban a roma populáció rosszabb egészségi mutatóihoz ez kevéssé járul hozzá. Eredményeink felhívták a figyelmet arra is, hogy a megelőzés szempontjából kulcsfontosságú mindkét fél edukációja, valamint az ellátók kiégésprevenciója. Orv Hetil. 2020; 161(19): 789–796.

MAREK E., DERGEZ T., BOZSA S., GOCZE K., REBEK-NAGY G., KRICSKOVICS A., KISS I., EMBER I. & GOCZE P. (2011) European Journal of Cancer Care20, 759–768 Incomplete knowledge – unclarified roles in sex education: results of a national survey about human papillomavirus infections The purpose of this study was to evaluate the awareness of human papillomavirus (HPV) infections both in male and female adults in Hungary. A self-administered, anonymous questionnaire was completed by 785 college students and parents between January and May, 2009. The results were analysed by gender and age. Participants' knowledge about HPV and HPV-associated conditions was relatively incomplete. One-third of the respondents had never heard about HPV prior to the survey. Almost half of the respondents (42%) thought that the only sexual way of spreading HPV was vaginal intercourse, while the role of skin-to-skin contact was disregarded (6%). More than one-third of the participants (38%) believed that condoms give full protection from HPV infection. Encouragingly, the majority of respondents (64%) were open to further information about sexually transmitted diseases. The most trusted sources of information were health professionals. When talking about children, parents attributed the major role in delivering information about sexually transmitted diseases to schools. Primary prevention through carefully planned educational programmes may further raise the awareness about HPV-associated conditions, thus reducing the comparatively high mortality of cervical carcinoma in Hungary.