Investigating parental involvement has moved to the foreground of research in the past two decades, and research results focusing on family engagement claim its positive impact on children’s academic and non-academic achievement. However, less is known about parental involvement in the case of families with children with special needs. In our systematic review, we collected studies focusing on parental involvement which emphasised the role of resilience. Using the EBSCO Discovery Service, a total of 467 abstracts from 85 databases were screened, of which 28 papers published between 1984 and 2021 met the research criteria. Papers vary according to methodology (interview, focus group conversation, survey, case study, intervention programme and good practice) and disability group (general or specific). Resilience is interpreted in two ways: as a personality trait or a consequence. Four types of papers could be detected which dealt with the target group, specifically papers focusing on children, parents, teachers and professionals, and intervention programmes with multiple focuses. In conclusion, resilience is an element of parental involvement, either as a personality trait or a result. It is indispensable for the successful development of children in terms of academic and non-academic achievement as well. Programmes providing a wider collaboration with actors involved in the development of children seem to be more effective. In general practice, whether the goal is to build upon resilience as a personality trait or target its development as a consequence, strong collaboration between the parents, teachers and professionals concerned in the process can significantly contribute to the child’s psychological, emotional and academic development.

Students with special educational needs are a diverse group. Promoting their learning success is particularly challenging, even in practice for inclusive schools. At the same time, parents are often left alone with diagnosis and treatment. Therefore, the focus of our study was on the families of successful students with special educational needs and the networks around their families. Our research question is: What are the differences in social capital between parents of successful students with and without learning, behavioural and emotional disorders, and difficulties (SEN B)? We analysed the survey Value-Creating Education 2020 (n = 1156). Parents of 10-year-old children were asked whether their child needs special education services because of difficulties in learning. We used separate ordinal regression models to examine predictors of academic achievement in the two subsamples of parents of students with and without special educational needs (SEN B). Our results showed that factors supporting success differed between the two groups. Family background and involvement of professional helpers (teachers, psychologists, special education teachers) in child-raising were not among the predictors of academic success for students who need special education services because of learning problems, but the availability of an extensive network of the family had a positive significant effect.

The changes in higher education as a result of the massification of higher education presented the society of educators with new challenges and roles. Previous research agrees that the effectiveness of higher education institutions depends to a large extent on the performance of the instructors, however, the examination of the factors that facilitate this and support well-being has received little attention in the literature so far. The aim of our research is therefore to explore the dimensions of the physical, mental, emotional and social well-being of instructors, and to reveal the factors that appear as challenges and risk factors during the work of teachers. To investigate this, we conducted a semi-structured focus group interview research, during which we interviewed 11 university instructors from Eastern Hungary. Among our most important results, it can be mentioned that the interpretation of the role as instructors at institutions of higher education, well-being at work, and the challenges associated with each role appear as significant factors in the narrative of the instructors. Our results can help educational policymakers and institutional decision-makers support the promotion of the well-being of educators with appropriate decisions, thereby indirectly promoting the achievement of educational and institutional excellence. A felsőoktatásban végbemenő változások a tömegesedés következtében új kihívások és szerepek elé állították az oktatókat. A korábbi kutatások egyetértenek abban, hogy a felsőoktatási intézmények eredményessége nagy mértékben múlik az oktatók teljesítményén, azonban az ezt elősegítő, jóllétet támogató tényezők vizsgálata eddig kevés figyelmet kapott a szakirodalomban. Kutatásunk célja, hogy megismerjük az oktatók testi-lelki, érzelmi és szociális jóllétének dimenzióit, és feltárjuk azon tényezőket, melyek kihívásként, rizikófaktorként jelennek meg az oktatói munka során. Ennek vizsgálatára félig strukturált fókuszcsoportos interjús kutatást végeztünk, 11 kelet-magyarországi egyetemi oktatót kérdeztünk meg. Legfontosabb eredményeink között említhető, hogy a felsőoktatási intézmények oktatói szerepértelmezése, a munkahelyi jóllét, valamint az egyes szerepekhez kötődő kihívások jelentős tényezőként jelennek meg az oktatók narratíváiban. Eredményeink segítséget jelenthetnek az oktatáspolitikai és intézményi döntéshozóknak abban, hogy megfelelő döntésekkel támogathassák az oktatók jóllétének javítását, ezzel közvetetten elősegítve az oktatói és intézményi kiválóság elérését.

Számos kutatás vizsgálta az inkluzív, heterogén tanulói környezet, valamint a szülői bevonódás pozitív hatását a tanulói eredményességre, azonban a sajátos nevelési igényű tanulók esetén a címkézés miatti exklúziós folyamat és a szülők bevonódásának támogatását övező problémakör gyakran megoldatlan marad. Kutatásunk ennek fényében arra keresi a választ, hogy a sajátos nevelési igényű gyermeket nevelő szülők bevonódásának milyen perspektívái figyelhetők meg a pedagógusok szemszögéből. Ennek feltárása érdekében félig strukturált személyes interjúkon keresztül kérdeztünk meg gyakorló pedagógusokat. 22 olyan interjút elemeztünk, amelyek esetében a pedagógus jelentős tapasztalattal rendelkezik a sajátos nevelési igényű tanulók oktatásában és a szüleikkel való kapcsolattartásban; az ő interjúikat vetettük alá szövegelemzésnek a megalapozott elmélet konstruktivista vonalát követve. Legfontosabb eredményeink között említhető, hogy a családi bevonódásra egyaránt jelentős hatással vannak az egyéni, szervezeti és társadalmi tényezők, s ebben kiemelt szereppel bír a tanárok integrációs szemlélete. Eredményeink segíthetnek a sajátos nevelési igényű szülők és az iskola kapcsolatának mélyebb megértésében és a pedagógusok erre való felkészítésének, támogatásának megalapozásában.

A sajátos nevelési igényű hallgatók vizsgálatának aktualitását adja, hogy a felsőoktatási expanzió következtében az ezredforduló után nagyobb számban jelentek meg az egyetemeken, azonban Magyarországon jogszabályi szinten csak 2007 óta foglalkoznak jelenlétükkel. A korábbi kutatások nemzetközi és hazai viszonylatban is vizsgálták az intézmények akadálymentességét és inkluzív gyakorlatait, kevés figyelmet fordítottak azonban ennek a hallgatói csoportnak a tanulmányi pályafutására és eredményességére. Kutatásunk ezért a fogyatékossággal élő hallgatók felsőoktatási pályafutását vizsgálja kvantitatív kutatási módszerrel, a Felsőoktatási Információs Rendszer teljeskörű statisztikai adatait elemezve. Kutatásunkban arra a kérdésre kerestük a választ, hogy milyen arányban és milyen lemorzsolódási kockázattal haladnak a felsőoktatásban a vizsgált csoporthoz tartozók. Eredményeink szerint a fogyatékossággal élő személyeknek kedvezőbb státusú településekről van nagyobb esélyük bekerülni. Közülük a férfi hallgatók nagyobb arányban jutnak be, viszont a nők szereznek gyakrabban diplomát. A fogyatékossággal élő hallgatók körében gyakori a túlfutás, miközben kevésbé vesznek igénybe passzív féléveket, s a lemorzsolódás ritkább körükben.