Wild boar (Sus scrofa) density has significantly increased worldwide. In Europe, oak acorns are basic diet items for the species. However, regeneration of temperate oak forests has become excessively low. Thus, better understanding of the patterns and dynamics of wild boar rooting and the spatiotemporal relationship between the acorn density and the rooting has special importance. In our study, the acorn density, the presence and intensity of the rooting were measured monthly in a 28-ha oak forest stand between 2016 October and 2019 April. Study site was divided to 400 m²grid cells to investigate the spatiotemporal patterns of the rooting. Comparing the acorn densities, we stated that in the first 2 years, but not in the third one, the oaks were masting. During the acorn-rich periods (October–April), significant inter-annual differences were found in the proportions of the disturbed area between the non-mast and the other two mast years. Throughout our observations, 9.12% of the cells stayed undisturbed. On average, in 12.59% of the cells new rooted patches appeared, and 15.6% of them was repeatedly disturbed. Rooting were mainly litter disturbances in 71.75% of cases. Throughout acorn fall periods (September–November), the most intensively rooted sites were the poorest in acorns, while the unrooted sites were the richest. Our results demonstrate that wild boars have a great effect on acorn density and on the whole forest by rooting almost the entire ground surface at least once, but also the masting of the oaks has a crucial role in their rooting dynamics.

Expansion and urbanization process of wild boar (Sus scrofa) populations lead to serious human–wildlife conflicts in many cities, e.g. in Budapest, Hungary. In this study we evaluated the penetration potential of the species into the inner urban areas by identifying the occurrence of wild boar and the quality of the habitat patches for them along an urban gradient from the periphery towards the centre. Wild boar rooting intensity, shrub cover and the availability of woody species giving favourable food to wild boar were measured in four different habitat patches. The availability of hiding shrub patches was much higher in the outer areas than in the inner ones. Similarly, the proportion of shrub and tree species providing favourable food for wild boar decreased towards the centre. Accordingly, we found rooting only in two areas nearer to the city boundary. Based on our results at the peripheral areas permanent presence of wild boar in near-natural habitats should be expected, but not in the inner green zones. We recommend to monitor the urban wild boar presence and evaluate the quality of urban green patches to mitigate problems related to the wild boars.

The natural regeneration of the temperate oak forests is often insufficient. Acorns of the oak serve as the basis of the recruitment and key food resources in these ecosystems, thus the crop size, the germination success and seed predators have crucial roles in the process. Wild boar (Sus scrofa) is often considered as one of the main mitigating agents in oak regeneration. Therefore, in our study we analyzed and compared the spatial patterns of the acorn density and the patches rooted by wild boar within and among the different examined time intervals in a 28 ha Turkey-sessile oak (Quercus cerris, Q. petraea) forest stand. Data were collected between 2016 October and 2019 December. In the acorn density patterns, intra-annual similarities were recognized mainly, regardless of the crop size. Meanwhile, rooting patterns showed inter- and intra-annual similarities in mast years and intra-annual overlaps in non-mast years, indicating that masting is a fundamental driver of wild boar foraging behavior. However, a direct local connection between the rooting intensity and the acorn density could not be shown, as wild boars never fully depleted the acorns, even in intensively used patches. This study can help in predicting the intensively rooted forest patches, providing opportunities to manage wildlife conflicts.

The populations and distribution areas of large carnivores have declined all over the world due to extirpation and habitat alteration and degradation. However, the grey wolf (Canis lupus) has recovered in Europe in recent decades and has been reappearing in Hungary since the 1990s. Since the dominant prey of this carnivore is the red deer (Cervus elaphus) and the wild boar (Sus scrofa) in Central and Eastern Europe, we aimed to study the impact of wolves on local deer populations. Based on hunters’ opinions, we expected an increasing wolf presence and intense effects of wolves on the stress level and body condition of deer. First, we examined the occupied area by wolf in the North Hungarian Mountains. The distribution map was based on a questionnaire among the game managers. To measure the influence of the reappearing predator population on the red deer individuals, we estimated the body condition (kidney fat and bone marrow index) and stress hormone level of faecal samples. We compared them between the areas colonised by wolves and control sites in the mountains. We revealed an increased distribution area of wolves in the mountains since 2014. The stress hormone level was lower in the wolf-free sites in the case of faeces gathered from the ground, but there was similar amount of cortisol in the samples collected from the hunted animals. The body condition indices were not different between the two area types (average kidney fat index > 100% and almost 100% for the bone marrow fat content). Our results do not support a very intense recent impact of the wolf population on the body condition and stress level of red deer in Hungary.

A controlling kialakulása a 20. század elejére tehető, így már egy évszázados töretlen tudományterületi fejlődés tudhat maga mögött, és alkalmazásra került mind a pénzügyek, gyártás-termelés, kereskedelem értékesítés területein. A pénzügyi számvitelen belül kialakultak a költségek és teljesítmények tervezéséért, elszámolásáért felelős tevékenységek, amelyet a vezetői számvitel, mint a menedzsment folyamatosan növekvő információigényét kielégítő terület fogott össze. Az operatív működésen túl a növekvő és diverzifikálódó vállalatoknál a controlling kiterjedt a stratégiai vezetés szintjére is. A controlling tevékenység fő fókusza a 21. századi vállalatoknál a szervezeti teljesítmény javítása. Korábban voltak különbségek a controlling német és angolszász irányzatai között. Míg a német megközelítés szerint a controlling egy eszközrendszer, amely segítségével rendelkezésre állnak a vezetői döntéshozatalhoz szükséges információk, ezek alapján pedig megvalósíthatók a tervezés, ellenőrzés, és controll tevékenységek. Ezen túl a német irányzat szerint a controlling tevékenységért külön szervezeti egység a felelős. Ezzel szemben az angolszász felfogás szerint a controlling a vezetés része, és a vezetők feladata az erőforrások hatékony allokálása, az ún. „management controll”, a tervezés és controll feladatok egyszerre történő ellátása. Bár azzal kapcsolatban, hogy „hol a helye” a controllingnak a vállalat szervezeti keretein belül, felfedezhetjük a különbségeket, a két irányzat között. Tényként kijelenhető azonban, hogy a vezetés és a controlling egymástól elválaszthatatlan, mind a két a terület együttes célja a vállalti teljesítmény növelése.

A tölgyerdők regenerációja rendkívül lelassult az északi féltekén, melynek egyik okaként a kutatók egy része a növekvő vadállományt jelölte meg. A tölgyek termései és csemetéi is igen érzékenyek a patás vadfajok hatásaira. A megfelelő újulat feltétele a kellő mennyiségű és minőségű termés megléte. A tölgymakk viszont sok magpredátor faj fontos tápláléka, köztük a vaddisznóé (Sus scrofa) is. Később a tölgycsemetéket is jelentős vadrágás érheti. Ennek mértéke erőteljesen függ kérődző növényevőink szelektív táplálkozásának aktuális mintázatától. Vizsgált területünkön, egy zánkai szálaló üzemmódú száraz tölgyesben, szintén akadályozott a felújulás, melynek a vadhatásokban látják elsődleges okát. Éppen ezért patás vadfajaink hatásait vizsgáltuk a makk- és csemetesűrűségre a felújulás fő helyszínein, a lékekben, illetve más kontroll területeken. Az erdőben a felújítások során létrehozott lékeket kerítéssel védik, melyek a patások közül a vaddisznók kizárására alkalmasak. A természetesen kialakuló lékek viszont nem kerítettek. A 2015-ben végzett vizsgálatok során bekerített és elkerítetlen lékekben, illetve a lékek közti területeken is megszámláltuk a vadfajok számára elérhető magasságban (0-2 m) a fásszárúak elérhető és rágott hajtásai számát. Ezek alapján megállapítottuk a fa- és cserjefajok gyakoriságát és kedveltségüket a kérődző növényevők részéről. Meghatároztuk a főfafaj csemetesűrűségét és a csemeték rágottsági állapotát, valamint a makksűrűséget és a makkok állapotát. Csak a bekerített lékekben voltak gyakoriak a csertölgy (Quercus cerris) hajtásai, illetve csemetesűrűségük is magasabb volt itt, mint a bekerítetlen lékekben. Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea) csemetéket csak a lékekben találtunk, viszont ennek a fajnak a csemetéi leginkább a bekerítetlen lékekre voltak jellemzők. A tölgyek egyike sem volt preferált. A makktermést illetően a két léktípus között nem volt statisztikailag kimutatható eltérés. Abszolút értékét tekintve azonban átlagosan majdnem kétszer annyi termést találtunk a bekerített lékekben, mely szám még így is viszonylag alacsonynak mondható volt (3,4 db/m²). A bekerítetlen lékekben a termések jellemzően kisemlősök által károsítottak voltak, míg a bekerített területeken találhatók között több volt a csírázó. A vizsgálatokból megállapíthatjuk, hogy az erdei patások hatása helyileg jelentős lehet az erdőfelújulásra. Ezen a területen azonban a felújulást a herbivórok valószínűleg kevéssé korlátozzák a csemetekorban; erőteljesebb hatása lehet ebben a folyamatban a vaddisznók makkfogyasztásának. Emellett azonban egyéb tényezők jelentős szerepét is figyelembe kell venni (makkprodukció, csírázási esély, egyéb makkfogyasztók és csemetekárosítók szerepe).