A Szent István park Budapest és hazánk egyik egyedülálló kora-modern kertművészeti alkotása, s mint ilyen fővárosunk egyik különleges értéke. A park környezetének modernista építészetére az utóbbi években egyre erőteljesebb figyelem irányult, köszönhetően számos kezdeményezésnek, mint többek között a Bauhaus 100 rendezvény sorozata is. Azonban maga a park, mint látens entitás, eddig nem tudott értékéhez méltó módon megjelenni a köztudatban, holott közvetlen környezetével, Újlipótváros modernista beépítésével rendkívül szoros városépítészeti kapcsolatban áll. Kétrészes kertépítészet-elméleti tanulmányunkkal e hiátust szeretnénk betölteni, méghozzá az első részben a Szent István park fejlődéstörténetének kertépítészet-kritikai elemzésével, majd egy második önálló tanulmányban a park fennmaradt értékeinek feltárásával és értékőrző fejlesztési lehetőségeinek bemutatásával. Célunk, hogy a park megismerését és értelmezését segítő fejlődéstörténeti áttekintést nyújtva tudatosítsuk annak építőművészeti-városépítészeti értékeit. Ehhez feltárjuk, hogy az egyes építési korszakok beavatkozásai milyen hatással voltak a parkra, mint kertművészeti alkotásra, a kialakításakor megfogalmazott koncepciótól kezdve a térszerkezeten, stíluson át a kompozíciós egységig és anyaghasználatig. Szándékaink szerint értékelésünkkel a park építőművészeti jelentősége a hazai szakmai közéletben is helyére kerülhet. Egy összesítő értékleltár alapján olyan értékőrző, értékalapú fejlesztési-megújítási lehetőségre hívjuk fel a figyelmet, amely helyreállíthatja a park eredeti kertépítészeti térstruktúráját, miközben - a park belső hierarchiáját és működését szem előtt tartva - lehetőség szerint minél több, a park fejlődéstörténetéhez szervesen hozzátartozó elem vagy elemcsoport megőrzését vagy újra definiálását segíthetjük. A kétrészes cikkben az alábbi módszertant követjük: az első részben szakirodalmi és történeti forráskutatások alapján ismertetjük a park, mint történeti közpark kialakulását, illetve leíró jelleggel bemutatjuk a park építéskori térstruktúráját, funkcióit, egyes épített elemeit és építőművészeti-kertművészeti jelentőségét. A második részben ismertetjük a 2. világháború utáni korszak jelentősebb parkátalakításainak fejlődéstörténetét, illetve térszerkezeti elemzés keretében vizsgáljuk az egyes építési korszakokban kialakított élő és élettelen elemeket és a térszerkezeti módosításokat. A park szerkezetét funkcionális rendszerként is elemezve ismertetjük, hogy napjainkban mely elemek szolgálják az egykori kialakítás idealizált térbeli és működési törvényszerűségeit, illetve melyek dolgoznak ennek ellenében. Végül megállapítjuk, hogy az utólagosan létesített, stílusidegen elemek miképp módosíthatók úgy, hogy napjaink használati szempontjait figyelembe véve helyreállítható legyen a park ideális történeti térszerkezete és egykorikarakteres stílusa, formavilága.