This study examines the entire urban network of Hungary, excluding Budapest, with the primary goal of creating a nationwide cadastre that systematically documents the country’s stock of urban squares found in cities. As traditional elements of the urban fabric, squares typically serve as focal points within a city’s spatial structure, reflecting the maturity of its urban form and embodying its socio-cultural heritage. Yet, in many towns, especially in central areas of cities, squares have not reached their full potential. Their development poses challenges in structural terms (form and spatial relationship with surrounding buildings), compositional terms (continuity of building frontages and design coherence), and functional terms (hierarchical role among public spaces). The absence of literature systematically compiling and analyzing Hungary’s urban squares is notable, given their significance as principal public spaces and indicators of urban life quality. This research addresses that gap by (1) identifying whether the town has a central square, (2) compiling an inventory of their number, (3) grouping 94 representative examples by morphological typology, and (4) selecting a stratified sub-sample of 55 for detailed morphometric and contextual analysis. The resulting typology provides a foundation for further morphological research and offers a reference for spatial planning and development policy.

The biggest challenges of the 21st century in Europe in rural areas are environmental change (climate change) and social change (ageing, depopulation). In our research, the correlation between success and sustainability was examined, as well as their connection to the energy policy of a settlement. Detailed analyses were conducted in the sample area, Alsómocsolád, looking at success, sustainability, as well as energy use. It was concluded that there can be no direct connection drawn between success and sustainability, as they often require opposite attitudes from settlements. However, the correct energy policy can serve as a link, and potentially the right foundation for small settlements in the countryside.

Az elmúlt évszázadban hazánkban a társadalmi-gazdasági változások következtében a településhálózat jelentősen átalakult, ezért a falvak hagyományos szerepköre is megváltozott.A falu a korabeli értelmezések szerint a hagyományos paraszti társadalom és ezzel együtt a mezőgazdasági termelés színtere volt, azonban az évtizedek során ez fokozatosan átalakult, helyén egy új, funkcióiban sokszínűbb, megjelenési formájában különböző településforma jött létre. A „falu = mezőgazdasági település” képlet már a rendszerváltást megelőzően érvénytelenné vált,2, 3 ám a rendszerváltást követően a folyamat tovább erősödött. Magyarázatul szolgálhat erre a mezőgazdaságban foglalkoztatottak arányának drasztikus csökkenése is: míg 1900-ban az összes foglalkoztatott háromötöde (61%), 1990-ben már kevesebb mint ötöde, 2001-ben pedig mindössze 6%-a dolgozott a szektorban.A szocializmusban a gazdaság legfontosabb ágazata az ipar volt, foglalkoztatását tekintve 1970-ben a faluállomány 10-15%-a ipari, harmada pedig vegyes jellegű település volt. A falvak átalakulását jelentősen befolyásolták a település- és társadalompolitika hatásai is: a szocialista gazdaság kiépítése (kollektivizálás, iparosítás) egyes térségeket helyzeti előnybe hozott, s a településhálózat-tervezés elvei szerint az ellátottságbeli különbségek is nőttek, így a hátrányosabb helyzetű térségek az elégtelen műszaki infrastruktúra-hálózat és a lakásállomány rossz állapota miatt egyre jobban leszakadtak.Az 1990. évi önkormányzati törvény felértékelte a helyi önkormányzatiságot, a községek „megszabadultak” a területi szint alárendeltségétől, az önkormányzatiság elve a demokratikus berendezkedés fundamentumának tekintette az önkormányzás lehetőségét. Ezzel együtt a településhálózat fejődésének keretei gyökeresen megváltoztak. Háromezer fölé emelkedett a helyi önkormányzatok száma, és a piacgazdaság kiépülésével a települések versenye is felerősödött. Hirtelen nagyszámú település került a települések szabad verseny jellemezte "piacára", amelyen egymáshoz viszonyított pozíciójukat földrajzi helyzetük, adottságaik és az azokat kihasználó helyi politikájuk határozta meg.A falvak fejlődése, fennmaradása napjainkban különös aktualitással bír. 2018-ban Magyarország kormánya célul tűzte ki a kistelepülések népességmegtartó és népességnövelő erejének, valamint a fiatalok helyben maradásának elősegítését, továbbá az elvándorlás visszaszorítását. A kormány hosszú távú tervei között szerepel, hogy a falvak ismét vonzóvá váljanak a fiatalok, a családok és a letelepedni vágyók körében, ennek érdekében 2018-ban meghirdette a Magyar Falu Programot, s 2019-től kezdődően 2021-ben már harmadik éve írja ki az ehhez kapcsolódó pályázatokat.Kutatásunk a falvak fejlesztését, fennmaradását vizsgálja, cikkünkben most arra a kérdésre keressük a választ, hogy a falvak az elmúlt évszázad(ok)ban mely belső erőforrásokra alapozták fejlődésüket, illetve, hogy mely helyi és helyzeti energiák8 határozták meg a falvak fejlődését, s azok miként változtak.Bár jelen elemzésünk a falvak erőforrásainak változását tűzte ki célul, nem mehetünk el amellett a tény mellett, hogy az aktuális területpolitika is befolyásolta a falvak fejlődési lehetőségeit. A szocializmusban a településpolitika ideológiai, gazdaságfejlesztési és struktúrapolitikai kérdéssé vált, egyes vélemények szerint az 1971-es Országos településhálózat-fejlesztési koncepció nem településhálózat-, hanem városfejlesztési koncepció volt, mely a falvak többségét funkció nélküli – azaz nem fejlesztendő – kategóriába sorolta, ellehetetlenítve ezzel fejlődésüket. Ezzel szemben a 2005-ös OTK országos céllá tette a vidék térségi alapú fejlesztését, elsősorban gazdasági diverzifikáció révén (ne legyen kizárólag agrár alapú), míg a 2014-es OFTK a helyi gazdaságfejlesztés és a kistelepülések népesség megtartó képességének célzásával egyfajta területpolitikai ösztönzést...