Dénes Bartha

Dénes Bartha


Research Focus & Metrics

Academic Career Length

6Years (2021-Present)

(Calculated once Scilit publication data is synced: current year − year of first publication + 1)

Representative Publications

View All Publications
21 October 2021 in Acta Botanica Hungarica
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
DBDénes Bartha
Dénes Bartha
The checklist includes tree, shrub, dwarf shrub, woody liana and epiphyte species that occur or have occurred in Hungary except the settlements and other intensively utilised objects. 437 dendrotaxa were included and evaluated in this list. This means 281 species, 22 subspecies, 128 nothospecies and 6 nothosubspecies. Based on the indigenat, 260 native, 92 alien and 9 cryptogenic dendrotaxa live in Hungary, furthermore 54 cultivated dendrotaxa and 22 dendrotaxa with questionable occurrence. Analysing the invasive status of alien species, 19 invasive or being in the early stages of invasion, 12 naturalised and 61 casual dendrotaxa can be distinguished. According to residence time status, the number of archaeophytes is 16 and that of neophytes is 76. Of the 260 native dendrotaxa, 9 were extinct or presumably extinct. 44 dendrotaxa are considered to be proven endemic, and there are 8 subendemic. Of the 134 nothotaxa on the list, 14 are artificial and 120 are of natural origin.

13 September 2023 in Plants
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
ÁCÁgnes Csiszár
Ágnes Csiszár
DWDaniel Winkler
Daniel Winkler
DBDénes Bartha
Dénes Bartha
GZGergely Zagyvai
Gergely Zagyvai
The black locust (Robinia pseudoacacia L.) is the second-most abundant deciduous tree in forest plantations, and one of the most important invasive woody species worldwide. The species has a strong transformer capacity, especially expressed by its nitrogen enrichment effect caused by nitrogen-fixing bacteria living in its root-nodules. The aim of this study was to explore the mutually interacting factors of nitrogen-fixing root-nodules, site characteristics, and herb-layer composition of 28 North Hungarian black locust stands. In the herb-layers of the study sites, a total of 121 plant species were identified, representing a relatively low species richness. The studied black locust stands showed high variability both in their herb-layer compositions and root-nodule formation, but no clear relationship could be demonstrated between these characteristics. The PCA component with which the species richness and Shannon–Wiener diversity index were strongly correlated was negatively associated with all root-nodule parameters (number, surface area, and weight), supporting the biodiversity-reducing effect of black locust by its nitrogen-fixing bacteria. All of the root-nodule parameters were negatively correlated with the PCA factor predominantly determined by stand age, confirming that the root-nodule biomass decreases as time progresses.

1 January 2022 in Botanikai Közlemények
Verified
Journal Article
Closed access
DBDénes Bartha
Dénes Bartha
A magyar tölgy helyes nevét tisztáztam és a társnevek történetét feltártam egy korábbi munkámban. Jelen cikkben a faj infraspecifikus változatosságának bemutatása a cél. Összegyűjtöttem a szakirodalomban fellelhető minden olyan faj alatti taxont, amely a Quercus conferta, vagy más társnév alatt került leírásra, ezek pontos forrását és jellemzését, melyeket összevetettem a nemzetközi botanikai nevezéktan (ICN) szabályaival. 21 érvényes és 4 érvénytelen bazionim, valamint 39 érvényes és 16 érvénytelen szinonim infraspecifikus taxonnevet sikerült elkülöníteni, amelyek idézése során a szakirodalomban és adatbázisokban számos hibát, elírást észlelhettem. A típusokat hozzárendeltem a jellemzéseknél használt diagnosztikai bélyegekhez.

29 December 2024 in Tájökológiai Lapok
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
BABende Attila
Bende Attila
DBDénes Bartha
Dénes Bartha
RLRichárd László
Richárd László
A mintegy 110 hektár területű lébényi Tölgy-erdő az egyik utolsó kisalföldi természetszerű erdőtömb, amelyben a fehér akác és a mirigyes bálványfa inváziója veszélyezteti az állományok természetességét. Ennek érzékeltetésére kétféle módszer került alkalmazásra: 1. durva léptékű, erdőtag alapú felmérés az erdőtervi adatokra támaszkodva; 2. finom léptékű, a teljes területet 25×25 m-es rácshálóval tagolt mintaterekben felvett terepi adatokra támaszkodva. Az első módszer során érzékeltetni lehet a két fafaj térhódítási dinamikáját, míg a másik módszer segítségével a terjedési gócpontokra (propagulumforrásokra) lehet a figyelmet ráirányítani. A finomabb léptékű felvételezés során gyűjtött újabb fehér akác és mirigyes bálványfa elterjedési adatok jelentős segítséget nyújthatnak abban, hogy a célzott természetvédelmi kezelésekkel hol és milyen módon kell beavatkozni annak érdekében, hogy a lébényi Tölgy-erdő természetességi állapotát a lehető leghatékonyabban lehessen visszaállítani a két fafaj térfoglalásának visszaszorításával. Az üzemtervek hat bázis-időpontban rögzített adatainak elemzéséből megállítható, hogy a fehér akác esetében a mag eredetű felújításról a sarjaztatásos felújításra tértek át mind a két kezelési (termelőszövetkezeti, majd nemzeti park igazgatósági, ill. erdőgazdasági) forma esetében. Közvetlenül a rendszerváltást megelőző erdőtervezési időszakban e fafaj térfoglalása még 15,6 %-ot tett ki, addig ez az arány 2024-ben már csak 2,7 %-ot jelent. A mirigyes bálványfát az erdőgazdasági kezelésű erdőrészben már az 1968-as erdőtervi adatok sorában ugyan leírták, de elenyésző arányban (1,5 %). E fafaj területaránya ugyan stagnáló értéket mutat a 2006-os és a 2024-es évek között (átlagosan 1,9 %-ot), de jelenléte permanens, sőt két gócpont is kirajzolódik a területen. Az erdőgazdálkodási és a természetvédelmi érdekek itt azonosak, ennek ellenére a mirigyes bálványfa kiszorítására tett próbálkozások sikertelennek bizonyultak. A mintateres felmérés eredményei alapján a fehér akác a felvett 1640 kvadrát 82,3 %-ában fordult elő, míg a mirigyes bálványfa azok 41,0 %-ában. A fehér akáchoz képest a mirigyes bálványfa mintaterületenkénti megjelenése csaknem inverz megoszlást mutat, paradox módon e fafaj visszaszorítása érdekében tett beavatkozások teremtenek kedvező viszonyokat megjelenésének. Fontos kérdés az abundancia mellett e faegyedek átmérőmegoszlása is. A becsült átlagátmérő megoszlás a fehér akác esetében közel normális eloszlást tükröz. Az akác esetében a kvadrátonkénti átmérőviszonyok az e fafajjal való gazdálkodásnak megfelelően alakulnak, de az 5 cm-nél vékonyabb akác egyedek a felmért kvadrátok 8,0 %-ában voltak jelen, ami egyértelműen az inváziós karakter érvényre jutását tükrözi. A mirigyes bálványfa esetében viszont a legnagyobb gyakoriságot az 5 cm-t el nem érő „vékony bálványfa” kategóriában tapasztaltuk.

16 December 2022 in Forests
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
ÉSÉva Salamon-Albert
Éva Salamon-Albert
DBDénes Bartha
Dénes Bartha
ÁCÁgnes Csiszár
Ágnes Csiszár
Studying regeneration processes in oak-dominated forests requires a multi-faceted approach that considers local factors, disturbances, management actions, and tree responses. Our aims were to quantify the carbon and water-use responses of saplings and evaluate ecological consequences at the early tree regeneration phase of a pedunculate oak-hornbeam forest. We measured plant eco-physiological parameters using an open-chamber IRGA equipment in large experimental canopy gaps (instantaneous field data) and greenhouse (climate-controlled reference data) conditions. We used the non-parametric Kruskal–Wallis ANOVA test to analyze differences and similarities in the gas-exchange response. Functional fingerprints indicated shared resource use and efficiency functions at species-specific performance levels with temporal variations. Medium-level and seasonally balanced carbon uptake and water-use functions characterized pedunculate oak (Quercus robur L.) and European hornbeam (Carpinus betulus L.). In contrast, the response patterns in wild cherry (Prunus avium (L.) L.) and green ash (Fraxinus pennsylvanica Marshall) were dominated by water use. Goat willow (Salix caprea L.) had consistently elevated gas-exchange levels with the largest seasonal variation among the study species. We found that trees could be ranked on a relative isohydric-to-anisohydric scale regarding their species–environment interaction. According to the carbon-gain response pattern coupling with a non-structural carbohydrate exchange scheme, we were able to classify tree species as having medium- and long-term carbon resource management. In conclusion, spatially heterogeneous and temporally balanced canopy gaps facilitate tree species’ development and mixed-stand regeneration by providing a functionally diversifying recruiting environment.