Elméleti háttér: A Diener, Emmons, Larsen és Griffin (1985) által megalkotott Élettel való Elégedettség Skála (Satisfaction with Life Scale, SWLS) a szubjektív jólléttel kapcsolatos kutatások egyik leggyakrabban alkalmazott eszköze. Cél: A tanulmányban bemutatjuk az Élettel való Elégedettség Skála módosított magyar fordítását (SWLS-H), az azzal szerzett eredményeket, valamint elemezzük pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzéshez összesen nyolc keresztmetszeti adatfelvétel adatait használtuk fel (összesen N = 3805, férfi: 1547, nő: 2253). Az SWLS-H mellett szerepeltek a kérdőívcsomagokban a Rosenberg Önértékelés Skála, az Életcél Kérdőív (PIL) és az Élet Értelme Kérdőív (MLQ) magyar változatai is. A társas kívánatosság hatásának ellenőrzésére egy almintán felvettük az EPQ Hazugság Skáláját (EPQ-L), valamint több esetben rákérdeztünk a szubjektív egészségi állapotra és a szubjektív anyagi helyzetre is. Eredmények: Az SWLS-H konfirmatív faktorelemzése igazolta a kérdőív egydimenziós szerkezetét, ami a faktorsúlyok tekintetében invariánsnak bizonyult az egyes alminták között is. A kérdőív belső konzisztenciája (Cronbach-alfa stabilan 0,84 felett) és időbeli stabilitása is kiváló. A magasabb életkorú csoportoknál valamivel alacsonyabb elégedettséget találtunk, de a legerősebb pozitív előrejelzőnek a szubjektív anyagi helyzet bizonyult (béta = 0,304). Az SWLS-H értéke csekély mértékben korrelált az EPQ-L-pontszámmal, viszont összefüggött az élet értelmességének megélésével (PIL: r = 0,549, MLQ: r = 0,395), valamint az önértékeléssel (r = 0,429), továbbá pozitívan jelezte előre a szubjektív egészségi állapotot (béta = 0,219), függetlenül az élet értelmessége megélésének és az önértékelésnek a szintjétől. Következtetések: A bemutatott eredmények alapján az Élettel való Elégedettség Skála magyar változata megbízható és érvényes mérőeszköz, amely jól alkalmazható az élettel való elégedettség szubjektív tapasztalatának mérésére.\ud | \ud Background: The Satisfaction with Life Scale (Diener, Emmons, Larsen, & Griffin, 1985) is one of the most frequently applied measures in well-being research. Aim: In the present study, we present the revised Hungarian version of the Satisfaction with Life Scale (SWLS-H) and its psychometric characteristics. Method: Data from eight cross-sectional questionnaire studies (N = 3805, 1547 male, 2253 female) were used. Along with SWLS-H we administered the Rosenberg Self-esteem Scale, the Purpose in Life Test (PIL), and the Meaning in Life Questionnaire (MLQ). In a subsample, we also assessed the EPQ Lie Scale to control for social desirability, and asked ratings for self-rated health and subjective financial status as well. Results: Confirmatory factor analysis provided evidence for a unidmensional structure of the SWLS-H and the invariance of the factor loadings between subsamples. Internal consistency (all Cronbach’s alphas above 0.84) and test—retest stability were excellent. Level of life satisfaction was somewhat lower for elder age groups and the strongest predictor of life satisfaction was subjective financial status (beta = 0.304). SWLS-H score correlated only marginally with EPQ-L score, but it was associated with meaning in life (PIL: r = 0.549, MLQ: r = 0.395) and self-esteem (r = 0.429). Moreover, it predicted self-rated health positively (beta = 0.219) and independently from presence of meaning in life and self-esteem. Conclusions: The results indicate that the Hungarian version of the Satisfaction with Life Scale is a reliable and valid measure for assessing the subjective experience of life satisfaction

Following the global outbreak of COVID-19 in March 2020, individuals report psychological distress associated with the “new normal”—social distancing, financial hardships, and increased responsibilities while working from home. Given the interpersonal nature of stress and coping responses between romantic partners, based on the systemic transactional model this study posits that perceived partner dyadic coping may be an important moderator between experiences of COVID-19 psychological distress and relationship quality. To examine these associations, self-report data from 14,020 people across 27 countries were collected during the early phases of the COVID-19 pandemic (March–July, 2020). It was hypothesized that higher symptoms of psychological distress would be reported post-COVID-19 compared to pre-COVID-19 restrictions (Hypothesis 1), reports of post-COVID-19 psychological distress would be negatively associated with relationship quality (Hypothesis 2), and perceived partner DC would moderate these associations (Hypothesis 3). While hypotheses were generally supported, results also showed interesting between-country variability. Limitations and future directions are presented.

Elméleti háttér: A Rosenberg (1965) által kidolgozott Önértékelés Skálát világszerte számos kutatásban alkalmazzák az önértékelés konstruktumának mérésére. A kérdőív különböző változatainak faktorstruktúráját hazai mintákon Urbán, Szigeti, Kökönyei és Demetrovics (2014), illetve Rózsa és V. Komlósi (2014) vizsgálták. Cél: A tanulmányban ellenőrizzük a Rosenberg Önértékelés Skála (RSES-H) egy alternatív fordítási változatának faktorstruktúráját, a kérdőív strukturális invarianciáját, valamint bemutatjuk pszichometriai jellemzőit. Módszer: Négy, felnőtt válaszadókkal folytatott kérdőíves keresztmetszeti vizsgálat (N = 1702, 674 férfi, 1025 nő) adatait elemezzük. Az RSES-H mellett mértük az élettel való elégedettséget, az élet értelmességét, illetve a társas kívánatosság irányába való torzítást is. Eredmények: Az RSES-H faktorstruktúrája megfelelt a korábban közölt bifaktoriális modellnek (egy általános önértékelés faktor, illetve két „módszertani faktor” a pozitív és negatív szövegezésű tételekre), továbbá invariánsnak mutatkozott az egyes alminták között. A skála belső konzisztenciája valamennyi mintában jónak bizonyult (Cronbach-alfa ≥ 0,857). Az önértékelés szintje jelentős mértékben függetlennek bizonyult a szociodemográfiai változóktól (kor, nem, iskolai végzettség), illetve a társas kívánatosságtól, és megfelelő konvergens validitást mutatott más pozitív pszichológiai mérőeszközökkel, így az élettel való elégedettséggel (r = 0,440; p < 0,001) és az élet értelmességének megtapasztalásával (r = 0,415; p < 0,001). Következtetések: A Rosenberg Önértékelés Skála általunk alkalmazott változata megbízható és érvényes mérőeszköz, mely jól alkalmazható az általános önértékelés szintjének felmérésére.\ud | \ud Background: The Rosenberg Self-esteem Scale (Rosenberg, 1965) has been applied worldwide for the measurement of general self-esteem for decades. Recently, factorial structure of different Hungarian translations of the Scale was tested by Urbán, Szigeti, Kökönyei, & Demetrovics (2014) and Rózsa & V. Komlósi (2014). Aim: In the present study, an alternative translation was tested for factorial structure, structural invariance, and other psychometric properties. Method: Data from four cross-sectional questionnaire studies (N = 1702, nmale = 674, nfemale = 1025) are analyzed. Besides RSES-H, life satisfaction, meaning in life as well as social desirability were assessed. Results: Factorial structure of the RSES-H corresponded to the previously published bifactorial model (one general latent self-esteem factor and two “methodological” latent factors for the negatively and positively worded items) and was found to be invariant across the subsamples. Measures of internal consistency were adequate (Cronbach’s alphas ≥ 0.857). Level of self-esteem was largely independent of sociodemographic characteristics (gender, age, and education), as well as of social desirability and showed adequate convergent validity with regard to other measures of positive psychology, for example life satisfaction (r = 0.440, p < 0.001) and the presence of meaning in life (r = 0.415, p < 0.001). Conclusions: The Hungarian version of the Rosenberg Self-esteem Scale presented here is a reliable and valid measure for assessing the global level of self-esteem

In this study, we examined loneliness and family support as predictors of suicide risk (viz., depressive symptoms and suicide ideation) in college students. The sample was comprised of 456 Hungarian college students. Results of conducting hierarchical regression analyses, controlling for sex and age, indicated that the inclusion of family support provided further incremental validity in predicting both depressive symptoms and suicide ideation, beyond the variance accounted for by loneliness. Moreover, consistent with the notion that family support might buffer the negative effects of loneliness on suicide risk, evidence for a significant Loneliness × Family Support interaction effect in predicting both indices of suicide risk was found. Thus, beyond the role of loneliness in predicting suicide risk in college students, the present findings are the first to show how family support both additively and interactively represents a positive psychological resource that should be considered in understanding suicide risk among students.

Elméleti háttér: A Hendrick (1988) által kidolgozott Kapcsolati Elégedettség Skálát (Relationship Assessment Scale, RAS) gyakran, változatos kutatási területeken alkalmazzák a párkapcsolati elégedettség mérésére. Cél: A tanulmányban bemutatjuk a kérdőív magyar változatát (RAS-H) és értékeljük annak pszichometriai jellemzőit. Módszer: Az elemzés 270 házas-, illetve együtt élő pár (átlagéletkor férfiaknál 39,8 ± 10,5, nőknél 37,6 ± 9,9 év) keresztmetszeti, kérdőíves adatfelvételén alapul. A részletes szociodemográfiai adatok és a RAS-H felvétele mellett a válaszadó párok kitöltötték az Élettel való Elégedettség Skálát (SWLS-H), a Rosenberg Önértékelés Skálát (RSES-H), az Élet Értelme Kérdőívet (MLQ-H) és mértük a szubjektív egészségi állapotot is. Eredmények: A mérőeszköz hét tétele a konfirmatív faktorelemzés alapján mindkét nemnél egy faktorba tartozik, az így képzett skála belső konzisztenciája (Cronbach-alfa férfiaknál = 0,843, nőknél = 0,897) és teszt—reteszt megbízhatósága (r = 0,90) kiváló. A kapcsolati elégedettség mértéke nagyrészt független volt a szociodemográfiai jellemzőktől, viszont mindkét nemnél pozitívan függött össze a szexuális elégedettséggel (r = 0,425 és 0,492), illetve a lelki egészség más mutatóival, így az élettel való elégedettséggel, az élet értelmességével és az önértékeléssel (r = 0,207 és 0,470 között), nőknél pedig az élettel való elégedettség többi jellemzőktől — így az élet értelmességétől és az önértékeléstől — független prediktorának is bizonyult (béta = 0,294). Következtetések: A RAS-H az elemzések alapján a párkapcsolati elégedettség megbízható és érvényes mérőeszköze.\ud | \ud Background: Relationship Assessment Scale (RAS, Hendrick, 1988) is a frequently applied measure for assessing relationship satisfaction in various research areas. Aim: In the present study, we present the Hungarian version of the RAS (RAS-H) and evaluate its psychometric characteristics. Method: Analyses were based on data from a cross-sectional questionnaire study of cohabiting and married couples (N = 270 couples; age: 39.8 ± 10.5 years for male and 37.6 ± 9.9 years for female respondents). Detailed sociodemographic data as well as relationship satisfaction were assessed together with life satisfaction (SWLS), meaning in life (MLQ), self-esteem (RSES), and self-rated health. Results: Confirmatory factor analysis revealed a unidmensional structure of the seven items of RAS-H for both sexes. Internal consistency (Cronbach’s alphas of 0.843 for men and 0.897 for women) and test—retest stability (r = 0.90) estimates were excellent. Level of relationship satisfaction was independent of most of the sociodemographic characteristics, but associated positively with sexual satisfaction (r = 0.425 and 0.492) as well as with life satisfaction, self-esteem, and meaning in life (rs between 0.207 and 0.470). Moreover, relationship satisfaction predicted life satisfaction positively (beta = 0.294) and independently from presence of meaning in life and self-esteem among females but not among males. Conclusions: The results indicate that the Hungarian version of the Relationship Assessment Scale (RAS-H) is a reliable and valid measure for assessing the satisfaction with intimate relationships