Managed aquifer recharge (MAR) is an increasingly popular technique; however, the significance of groundwater flow dynamics is rarely examined in detail regarding MAR systems. In general, a high hydraulic gradient is not favoured for MAR implementation, as it causes higher water loss and mixing of recharge water with native groundwater. However, during groundwater-dependent ecosystem (GDE) rehabilitation, these hydraulic gradient-driven flow processes can be taken advantage of. The aim of this research is to test this hypothesis by evaluating the effect of groundwater table inclination, topography, and other local characteristics on MAR efficiency from the perspective of GDE restoration. MAR efficiency was examined from recharge to discharge area in a simple half-basin based on theoretical flow simulations, using GeoStudio SEEP/W software. Different scenarios were compared to analyse the groundwater level increase and the infiltrated water volumes and to assess the efficiency of MAR based on these parameters in each scenario. The theoretical results were applied to a close-to-real situation of Lake Kondor, a GDE of the Danube-Tisza Interfluve (Hungary), which dried up in the past decades due to groundwater decline in the area. Based on the results, initial hydraulic head difference, model length, and hydraulic conductivity are the most critical parameters regarding water level increase at the discharge area. The water amount needed for increasing the water table is mainly influenced by the thickness of the unsaturated zone and the material properties of the aquifer. The findings can help better understand MAR efficiency in light of local groundwater flow processes and contribute to optimising MAR systems. The results of the study suggest that, if water is infiltrated at the local recharge area, the water table will also increase at the corresponding discharge area, which positively effects the connected GDEs. This approach can serve as a nature-based solution (NBS) to sustain sensitive ecosystems in changing climatic conditions.

Biogenic or microbial methane has an increasing share in the global gas resource base, though its exploration still faces challenges and welcomes innovations. Critical elements of its migration and accumulation models are the groundwater flows which gather and transport the gas in aqueous solution, and the seal rocks or aquifers which lead groundwater flows horizontally over great distances. This paper intends to introduce the hydraulic trap concept into these models, which is able to drive fluids horizontally without an overlying seal rock. Since hydraulic traps can evolve as a result of the interplay of regional groundwater flow systems, the basin-scale hydraulic evaluation methodology which was developed for the analysis of these systems was further improved by this study to focus on their interplay. The improved methodology was applied on measured hydraulic data in a study area in the Central Pannonian Basin (Hungary) around the Hajdúszoboszló gas field where as a result, the first groundwater flow controlled dissolved biogenic gas migration and accumulation model could be set up. In addition, the proposed methodology can be used in any terrestrial sedimentary basin, and in particular, where topography-driven flow systems are underlaid by an abnormal pressure regime.

Nagy felbontású rétegtani tagolás és ezt megalapozó mélyfúrás geofizikai adatrendszer hiányában a Duna–Tisza-köze területére vonatkozó vízföldtani modellezések kényszerűen egyszerű földtani alapra épülnek. A tanulmányban 593 közelmúltban digitalizált mélyfúrás karotázs korrelációjára alapozva mutatjuk be a térség negyedidőszaki rétegsorát. Az üledékföldtani egységek korát a terület magfúrásainak mágneses szuszceptibilitás adatokra épülő, közelmúltban publikált rétegtani beosztására alapozva adtuk meg.A negyedidőszaki rétegsor alapvető tagolására a pleisztocén közepi klímaromlás (Mid Pleistocene Transition) idejének (1,2 millió év) megfelelő korrelációs felszín szolgált („MPT felület”). Alatta döntően egyveretű homok sorozatokból álló rétegsor települ, fölötte finomszemű üledékek közé ágyazott kis vastagságú homokrétegek összességében fölfelé durvuló sorozata látható. Előbbit nagy méretű, intenzív oldalazó eróziót kifejtő vagy elágazó vízfolyás hozhatta létre, utóbbi kisméretű vízfolyások által épített hordalékkúp jelenlétére utalhat. Elkülöníthető egy a hordalékkúppal laterálisan érintkező, a mai Duna-völggyel párhuzamos, attól K-re eső, ártéri üledékeket csak alárendelten tartalmazó homok összlet is, melynek kora 450–250 ezer év közé tehető, s amely ismét nagyméretű vízfolyás (Duna) jelenlétét igazolja.A mágneses szuszceptibilitás és fauna adatok figyelembevételével az MPT felület alatti folyóvízi rétegsor további három egységre, a hordalékkúp összlet ugyancsak három kisebb, egyenként fölfelé durvuló üledékciklusra tagolható. Az utóbbiak bázisa fölött települő finomszemű képződmények felszín közeli regionális vagy lokális vízrekesztők lehetnek.A térképezett rétegtani egységek száma a korábbi 1–3-ról 8-ra, a térképezés alapjául szolgáló értékelt mélyfúrások száma a korábbi 66-ról (Urbancsek 1977) 593-ra emelkedett, ami a földtani modell felbontásában nagyságrendi növekedés. A bemutatott korrelációk területi kiterjesztésének és a megbízható rétegtani tagolás következetes alkalmazásának eszköze lehet a mágneses szuszceptibilitás – mint paleoklíma változások kimutatására alkalmas fizikai mennyiség – számításba vétele a vízkutató fúrások mélyfúrási geofizikai vizsgálatának tervezésekor.