Individual trees and tree compositions provide a wide range of cultural ecosystem services, including playing a key role in defining urban character. In Hungary, urban landscape protection tools have recently been expanded, bringing the topic into the spotlight. However, the significance of natural elements (and particularly trees) in relation to the urban landscape is still under-researched. In this paper, using a novel methodology, the character-forming significance of trees and tree-compositional elements of historic gardens in Hungary that define the urban character is analysed and evaluated. The urban landscape protection tools that establish the current recognition of green elements within the urban landscape are also analysed. In addition, the spatial situations and characteristics making certain trees in historic gardens defining character elements within Hungarian settlements are studied. Reasons behind the lack of significant tree features in certain historic gardens, as well as the external and internal characteristics of tree elements that determine their visual impact have been categorised. The results reveal that visually important trees, while diverse, show distinct trends in terms of visibility and are subject to constant change. The results imply that a paradigm shift is necessary to maintain, design and regulate green infrastructure in relation to visually important trees.

Urban trees are an important part of urban image, character and cityscape, and the ecosystem services they provide have been extensively studied. However, years after the introduction of new urban image protection and urban design tools in Hungarian practice, the importance of individual trees is still a relatively obscure topic in research. In our research, we studied which individual trees are the most prominent within a study area in Southwestern Budapest using a perception-based method. 74 participants were asked to walk through the study area and choose a maximum of 10 individual trees that they considered the most impactful in their surroundings from an urban image standpoint. The results show that while a very wide variety of trees were chosen by at least one person, certain trees received significant amounts of votes, with some being selected by more that 20% of participants. Our results suggest that people with and without a profes[1]sional background concerning trees had similar opinions, with some differences. Our research shows that – contrary to traditional, maintenance-centered tree evaluation methods –, the species and health condition of individual trees are less significant features from an urban image standpoint. On the other hand, location and contrast – in colour or form – are highly important.

A tájépítészet magyarországi elismertségének növeke-dése, a tájépítészeti tervezés egyre jelentősebb szerepeazzal jár, hogy a tájépítészeti növényalkalmazás, a tudato-san tervezett kiültetések, mesterséges növénytársulásokegyre erősebben képesek alakítani a hazai flóra összeté-telét és képét. Ugyanakkor az őshonos, és különösen avédett növényfajok meglehetősen csekély részaránybanjelennek meg a tájépítészeti alkotásokban, a tervezők szí-vesebben nyúlnak idegenhonos taxonokhoz. Az őshonosnövényfajok mellőzése a nagy léptékű tájépítészeti alko-tások (közparkok, ökoturisztikai létesítmények, városiszabadterek) esetében jelent különösen komoly problé-mát, hiszen ezeken a zöldfelületek mennyisége, ökoszisz-téma-szolgáltatásai és környezeti nevelési potenciálja iskiemelkedően magas.Kutatásunkban az őshonos fajok alkalmazásávalfoglalkozunk, illetve több szempontból megvizsgáljuka védett fajokkal kapcsolatos tájépítészeti lehetősége-ket. Áttekintjük a védett fajok alkalmazására vonatkozószabályozási környezetet, valamint vizsgáljuk a Magyar-országon védelem alatt álló fajok előfordulását a dísznö-vény-kereskedelemben is, azt áttekintendő, hogy a piaciszereplők valóban betartják-e a természetvédelmi jog-szabályokat. Az őshonos fajok tájépítészeti alkalmazásátkiemelten a BudaPart városrész mintáján vizsgáljuk, amintaterület kiültetéseinek fajszintű elemzésén keresztül.Mindemellett jó gyakorlatokon és megvalósult példákonkeresztül illusztráljuk, hogy milyen lehetőségek állnakrendelkezésre az őshonos és védett növényfajok alkalma-zására a tájépítészetben. Eredményeink reményeink sze-rint rávilágítanak arra, hogy különösen nagy kiterjedésű,illetve természetvédelmi szempontból kiemelten jelen-tős projektek esetében nagy szükség lenne az őshonosnövényfajok szélesebb körű alkalmazására, illetve arra,hogy fontos és időszerű lenne, hogy elkezdődjön a szak-mai párbeszéd bizonyos védett fajok ellenőrzött körülmé-nyek között történő kultúrába vonásának lehetőségeiről.

A létesítmények ökológiai tájba illesztése a tájvédelem és a természetvédelem szempontjából is különösen fontos, ugyanakkor a gyakorlatban nem jelentőségéhez mérten kezelt kérdéskör. Kutatásunkban védett természeti területeken elhelyezkedő, a közelmúltban átadott ökoturisztikai létesítmények ökológiai tájba illesztését vizsgáljuk. Több szempont szerint elemezzük a mintaterületek ökológiaitájba-illesztettségét, a felmerülő problémákat, valamint bemutatjuk a jó gyakorlatokat, mintaértékű példákat is. Eredményeink által rá kívánunk mutatni az ökológiai tájba illesztés jelentőségére, valamint az azzal kapcsolatos szakmai szempontok szem előtt - és a szakmai diskurzusban - tartásának szükségességére.

The aim of this paper is to review the current challenges, constraints and typical characteristics of landscape protection in Hungary, focusing primarily on the integration of certain investments into the landscape, based on practical examples. The paper summarises the authors’ experiences as landscape protection experts, primarily based on their experience in carrying out landscape protection tasks related to the permitting of investments. The findings are based on ten environmental impact assessments, sixteen preliminary study documents, thirteen landscape integration studies and eleven other landscape expert studies, all of which were prepared in the last six years (2018-2023). Based on our results, in most cases, both users and authorities require landscape integration studies to include a detailed assessment of the aesthetic approach to landscape integration, including visibility. In the field of terminology, there is a particular uncertainty regarding the interpretation of the viewpoints to be investigated/exposed, as well as the method of defining landscape/visual impact area and the indirect/direct impact area. A major problem is that some development (e.g. solar-panel parks, transmission towers / base stations) are difficult or impossible to successfully integrate into the landscape, due to their size (footprint, height), use of materials or surface treatment. As a continuation of the above, the aim is to provide a clear definition of the conceptual issues raised and to clarify and fill methodological gaps.

Urban sprawl and suburbanization are reshaping peri-urban areas, challenging urban planning and community well-being. Our study investigates questions regarding the perception of Cultural Ecosystem Services (CES) and development preferences (DP) related to Green Infrastructure (GI) in Vác, Hungary, including how CES and DP indicators related to GI vary spatially; how they align with municipal DI designations; how they relate to sociodemographic factors; and how they are applicable to urban planning practices. We used PPGIS and structured interviews with 375 residents to collect over 4900 spatial data points in order to analyze how perceived values, development preferences, officially designated GI elements and sociodemographic characteristics, relate to each other. The results show that CES are strongly associated with GI elements, especially along the riverfront and in downtown areas. However, development preferences, especially congestion and safety concerns, were more dispersed, often located in outer residential areas and along transportation routes. Statistical analyses showed significant differences across age, marital status, and co-residence with children, influencing both CES perception and development preferences. Our study highlights the gap between official GI designations and community-valued spaces, emphasizing the importance of participatory planning and the integration of sociodemographic dimensions into planning practices in rapidly transforming suburban environments.