The health status of ambulance personnel (AP) has an important impact on the quality of patient care. The aim of this study is to analyze the self-fperceived health of AP. A cross-sectional survey was conducted among Hungarian AP, in which anonymous data (n = 364 subjects) were evaluated by descriptive statistics and multivariate logistic regression analyses. Those AP who reported engaging in any amount of exercise experienced better self-rated health (odds ratio [OR]: 1.7 confidence interval [CI] 95% [1.2, 2.7]) and self-rated physical fitness (OR: 2.0 CI 95% [1.2, 2.9]), and reported less limitation in daily activities due to health problems (OR: 2.4 CI 95% [1.4, 4.0]). Those AP who reported feeling more overall stress reported 2.1 times (CI 95% [1.3, 3.2]) worse health and 1.9 (CI 95% [1.2, 2.8]) times worse self-rated physical fitness. Possibly, physical fitness protocols should be implemented and required or advised for all AP.

Összefoglaló.Bevezetés:A 21. századra a multikulturális társadalmi közegben az interkulturális tudás, mint készség, fokozott mértékben válik kulcskompetenciává. E társadalmi kompetencia elsajátításának egyik lehetséges területe a nemzetközi hallgatói mobilitás, mely világszerte, így hazánkban is, egyre nagyobb jelentőségű.Célkitűzés:Magyar és külföldi hallgatók körében folytatott vizsgálatunk fókuszában a beilleszkedési folyamatoknak, valamint az interkulturális kompetencia és érzékenység kialakulásának és fejlődésének vizsgálata állt, a Pécsre érkező mintegy 60 különböző kultúra, valamint a magyar befogadó közeg vonatkozásában egyaránt. Kutatásunk során többek között arra kerestünk választ, hogy az eredeti és a befogadó kultúra közötti különbségek mely területeken nyilvánulnak meg a leginkább, illetve egy másik kultúrához történő alkalmazkodás során milyen beilleszkedést lassító vagy támogató tényezők tárhatók fel.Módszer:Kutatásunkban kvantitatív és kvalitatív módszereket alkalmaztunk, önkitöltéses kérdőíves felmérés, valamint fókuszcsoportos interjúk formájában. A PTE ÁOK német, angol és magyar nyelvű általánosorvos-képzésében részt vevő hallgatókat a 2010 és 2018 közötti időszak tavaszi szemesztereiben saját fejlesztésű, anonim, önkéntesen kitölthető kérdőívvel kerestük meg (a kitöltött kérdőívek száma: n = 13 084 kérdőív). A kérdőíveket három tanévben hét, félig strukturált fókuszcsoportos interjúval egészítettük ki (n = 92 fő).Eredmények:A hazánkba érkező külföldi orvostanhallgatók számára a befogadó közeghez való alkalmazkodást tekintve a kapcsolódás elsősorban a szocializációs, nyelvi, kommunikációs különbségek miatt bizonyult kihívásnak. Megállapítható azonban, hogy a képzési idő előrehaladtával a különbözőségekből fakadó nehézségek csökkentek, így a hallgatók egyre inkább képessé váltak az etnorelatív irányba történő elmozdulásra, valamint a multikulturális közeg pozitív aspektusainak értékelésére.Következtetések:A multikulturális környezetben folytatott tanulmányok alatt a kultúraközi kapcsolódási pontok és együttműködések kialakulása és fejlődése lehetővé teszi és támogatja az interkulturális kompetencia elsajátítását, annak minden résztvevője számára, akár az egyetemi képzésen túlmutatóan, a későbbi orvosi pályát tekintve is. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.Summary.Introduction:In the increasingly multicultural social environment of the 21st century, intercultural knowledge as a social skill is gradually becoming a key competence. One of the possible areas of acquiring this competence is international student mobility, which is of increasing importance worldwide, including Hungary.Objective:The focus of our study was to examine integration processes and the development and improvement of intercultural competence and sensitivity among Hungarian and international students, both in relation to the approximately 60 different cultures arriving in Pécs and in relation to the Hungarian host environment. In the course of our research, we sought – among other factors – areas, in which the differences between the original and the host culture are the most prominent, and we aimed at identifying those factors that are slowing down or supporting the integration during the adaptation period to another culture.Method:In our research, we used both quantitative and qualitative methods, in the form of a self-administered questionnaire and focus group interviews. General medical students of the University of Pécs studying in the German-, English- and Hungarian-language programmes participated in the survey during the spring semesters of the academic years between 2010 and 2018. We used our self-developed questionnaires (number of completed questionnaires: n = 13 084), which were filled in on a voluntary basis and anonymity was ensured. The questionnaires were supplemented with seven semi-structured focus group interviews over three academic years (n = 92 students).Results:Regarding the adaptation to the host environment of foreign medical students studying in Hungary, relationship building arising from socialization, language and communication differences, proved to be a challenge. However, it can be stated that as the training time progressed, the difficulties arising from the differences decreased, so that the students gradually became more able to move towards an ethno-relative direction and evaluated the positive aspects of the multicultural environment.Conclusion:During studies in a multicultural university environment, the emergence and development of intercultural connections and collaborations enable and support the acquisition of intercultural competence for all of the students, which will be of great benefit for them, even beyond the university, in their future medical career. Orv Hetil. 2021; 162(25): 978–987.

Bevezetés: Globalizálódó világunkban a társadalmak multikulturálissá válása következtében az interkulturális kompetenciák szerepe egyre inkább nő az egészségügyi ellátórendszerekben. Ezeknek a kompetenciáknak a fejlesztését már az orvosképzésben el kell kezdeni. Célkitűzés: Magyar orvostanhallgatók körében végzett kvalitatív vizsgálatunkban arra kerestük a választ, hogy az interkulturális kompetenciák fejlesztésére irányuló elektív kurzusunknak a célzottan multikulturális hallgatói összetétele mennyiben járul hozzá e kompetenciák fejlesztéséhez. Módszer: Akciókutatásunk keretében félig strukturált, fókuszcsoportos interjúkat készítettünk 35 magyar orvostanhallgatóval 2021. április–november között. A digitálisan rögzített interjúk leiratát kvalitatív módszerekkel értékeltük. Eredmények: Az interjúk tematikus elemzését követően a hallgatók véleményének nagy többségét a következő négy témakategória valamelyikébe tudtuk besorolni: 1) a nemzetközi hallgatókkal való közös tanulás előnyei, 2) a kulturális tudatosság fejlődése, 3) nyitott gondolkodásmód fejlesztése, valamint 4) az interkulturális kompetenciák várható hosszú távú hatása az orvosi munkára. A magyar diákok a multikulturális összetételű kurzuson való közös tanulást összességében pozitívan értékelték. A fókuszcsoportos interjúk eredményei alapján elmondhatjuk, hogy a magyar hallgatók önértékelt interkulturális kompetenciája a félév végére fejlődött a kurzus és annak multikulturális összetétele eredményeként. Következtetés: A multikulturális hallgatói populációból álló kurzus hozzájárulhat és elősegítheti az interkulturális kompetencia elsajátítását, amit hosszú távon mind a betegellátásban, mind pedig az egészségügyi teameken belüli eredményes kommunikációban, valamint a nemzetközi gyógyító, kutatói és tudományos együttműködésekben is hatékonyan tudnak hasznosítani a jövő orvosai. A multikulturális hallgatói környezet biztosítása az órákon, az interaktív oktatási módszertan, valamint az interkulturális projektmunka számos lehetőséget rejt magában a tanulási-tanítási folyamat még hatékonyabbá tétele érdekében, így érdemes alkalmazni azokat a jövőben új kurzusok kidolgozása során. Orv Hetil. 2022; 163(44): 1743–1750.