Fanni Bánfi-Bacsárdi

Dr. Fanni Bánfi-Bacsárdi

orcid

Research Focus & Metrics

Academic Career Length

4Years (2023-Present)

(Calculated once Scilit publication data is synced: current year − year of first publication + 1)

Representative Publications

View All Publications
25 February 2024 in Clinical Cardiology
Verified
Journal Article
Open access
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
DPDávid Pilecky
Dávid Pilecky
MVMáté Vámos
Máté Vámos
ZMZsuzsanna Majoros
Zsuzsanna Majoros
GTGábor Márton Török
Gábor Márton Török
BMBalázs Muk
Balázs Muk
Background: Kidney dysfunction (KD) is a main limiting factor of applying guideline‐directed medical therapy (GDMT) and reaching the recommended target doses (TD) in heart failure (HF) with reduced ejection fraction (HFrEF).Hypothesis: We aimed to assess the success of optimization, long‐term applicability, and adherence of neurohormonal antagonist triple therapy (TT:RASi [ACEi/ARB/ARNI] + βB + MRA) according to the KD after a HF hospitalization and to investigate its impact on prognosis.Methods: The data of 247 real‐world, consecutive patients were analyzed who were hospitalized in 2019−2021 for HFrEF and then were followed‐up for 1 year. The application and the ratio of reached TD of TT at hospital discharge and at 1 year were assessed comparing KD categories (eGFR: ≥90, 60−89, 45−59, 30−44, <30 mL/min/1.73 m2). Moreover, 1‐year all‐cause mortality and rehospitalization rates in KD subgroups were investigated.Results: Majority of the patients received TT at hospital discharge (77%) and at 1 year (73%). More severe KD led to a lower application ratio (p < .05) of TT (92%, 88%, 80%, 73%, 31%) at discharge and at 1 year (81%, 76%, 76%, 68%, 40%). Patients with more severe KD were less likely (p < .05) to receive TD of MRA (81%, 68%, 78%, 61%, 52%) at discharge and a RASi (53%, 49%, 45%, 21%, 27%) at 1 year.One‐year all‐cause mortality (14%, 15%, 16%, 33%, 48%, p < .001), the ratio of all‐cause rehospitalizations (30%, 35%, 40%, 43%, 52%, p = .028), and rehospitalizations for HF (8%, 13%, 18%, 20%, 38%, p = .001) were significantly higher in more severe KD categories.Conclusions: KD unfavorably affects the application of TT in HFrEF, however poorer mortality and rehospitalization rates among them highlight the role of the conscious implementation and up‐titration of GDMT.

5 May 2024 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
BMBalázs Muk
Balázs Muk
DPDávid Pilecky
Dávid Pilecky
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
TFTamás Füzesi
Tamás Füzesi
GGG. Tamás Gergely
G. Tamás Gergely
NNNoémi Nyolczas
Noémi Nyolczas
Bevezetés: Az ESC 2021-es Szívelégtelenség Irányelve egyértelmű útmutatást ad a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség gyógyszeres kezelésére. A konvencionális neurohormonális antagonista hármas terápia (TT) (RASi + βB + MRA) a legújabb vizsgálatok eredményei alapján a minden beteg számára javasolt készítményeket illetően az SGLT2i-kkel egészült ki. Célkitűzés: Célunk volt annak felmérése a 2021-es Szívelégtelenség Irányelv tükrében, hogy a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében milyen az első vonalbeli négyes terápia (QT) (RASi + βB + MRA + SGLT2i) alkalmazási aránya, és a terápia milyen hatást gyakorol a prognózisra. Módszer: Intézetünk Szívelégtelenség Részlegén 2021. 04. 01. és 2023. 12. 31. között szívelégtelenség miatt hospitalizált, konszekutív csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenségben szenvedő betegcsoport retrospektív adatelemzését végeztük. A betegeket a 2021-es Szívelégtelenségi Irányelv publikálása előtt, illetve azt követően hospitalizált csoportba soroltuk. A gyógyszeres terápia alkalmazása közötti különbségeket Fisher-teszttel elemeztük. Az 1 éves halálozást Kaplan–Meier-féle analízissel és log-rank teszttel hasonlítottuk össze. Eredmények: A 346 fős kohorsz (férfi: 76%, kor: 61 [50–70] év, koszorúér-betegség: 46%, diabetes: 36%, pitvarfibrilláció/flutter: 42%, LVEF: 25 [20–30]%, becsült glomerularis filtrációs ráta: 57 [45–73] ml/min/1,73 m2; NT-proBNP: 4848 [2389–9307] pg/ml) nagy arányban részesült TT-ben (83%) és QT-ben (51%) elbocsátáskor. Az ESC 2021-es Szívelégtelenség Irányelvének publikálását követően az SGLT2i-k alkalmazása szignifikánsan javult (19% vs. 60%, p<0,001; az Irányelv publikálása előtt vs. után hospitalizált csoportban), így a QT-n lévők aránya is jelentősen emelkedett (19% vs. 54%, p0,05) különbség a csoportok között. A QT-t kapók 1 éves halálozása kedvezőbben alakult (12% vs. 13% vs. 32%, p<0,001; QT vs. TT vs. TT/QT alkalmazásának hiánya). Következtetések: Az ESC 2021-es Szívelégtelenség Irányelve áttörést hozott a csökkent ejekciós frakciójú szívelégtelenség gyógyszeres kezelésében. Eredményeink bizonyítják, hogy az SGLT2i-k bevezetése, a QT alkalmazása a hazai gyakorlatban is megvalósítható a szívelégtelenség miatt hospitalizált betegeknél, melyek mellett kedvezőbb prognózis figyelhető meg, mint a TT-t/QT-t nem kapó betegeknél. Orv Hetil. 2024; 165(18): 698–710.

6 January 2024 in Diagnostics
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
BMBalázs Muk
Balázs Muk
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
MVMate Vamos
Mate Vamos
DPDavid Pilecky
David Pilecky
ZMZsuzsanna Majoros
Zsuzsanna Majoros
NNNoémi Nyolczas
Noémi Nyolczas
(1) Background: Besides the use of guideline-directed medical therapy (GDMT), multidisciplinary heart failure (HF) outpatient care (HFOC) is of strategic importance in HFrEF. (2) Methods: Data from 257 hospitalised HFrEF patients between 2019 and 2021 were retrospectively analysed. Application and target doses of GDMT were compared between HFOC and non-HFOC patients at discharge and at 1 year. 1-year all-cause mortality (ACM) and rehospitalisation (ACH) rates were compared using the Cox proportional hazard model. The effect of HFOC on GDMT and on prognosis after propensity score matching (PSM) of 168 patients and the independent predictors of 1-year ACM and ACH were also evaluated. (3) Results: At 1 year, the application of RASi, MRA and triple therapy (TT: RASi + βB + MRA) was higher (p < 0.05) in the HFOC group, as was the proportion of target doses of ARNI, βB, MRA and TT. After PSM, the composite of 1-year ACM or ACH was more favourable with HFOC (propensity-adjusted HR = 0.625, 95% CI = 0.401–0.974, p = 0.038). Independent predictors of 1-year ACM were age, systolic blood pressure, application of TT and HFOC, while 1-year ACH was influenced by the application of TT. (4) Conclusions: HFOC may positively impact GDMT use and prognosis in HFrEF even within the first year of its initiation.

29 December 2024 in Journal of Clinical Medicine
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
ÁKÁdám Kazay
Ádám Kazay
TGTamas Gergely
Tamas Gergely
ZFZsolt Forrai
Zsolt Forrai
TFTamás Füzesi
Tamás Füzesi
BMBalázs Muk
Balázs Muk
Background/Objectives: In heart failure (HF) with reduced ejection fraction (HFrEF), the early diagnosis and proper treatment of comorbidities (CMs) are of fundamental relevance. Our aim was to assess the prevalence of CMs among real-world patients requiring hospitalisation for HFrEF and to investigate the effect of CMs on the implementation of guideline-directed medical therapy (GDMT) and on all-cause mortality (ACM). Methods: The data of a consecutive HFrEF patient cohort hospitalised for HF between 2021 and 2024 were analysed retrospectively. Sixteen CMs (6 CV and 10 non-CV) were considered. Patients were divided into three categories: 0–3 vs. 4–6 vs. ≥7 CMs. GDMT at discharge and ACM were compared among CM categories. The predictors of 1-year ACM were also evaluated. Results: From the 388 patients (male: 76%, age: 61 [50–70] years; NT-proBNP: 5286 [2570–9923] pg/mL; ≥2 cardiovascular–kidney–metabolic disease overlap: 46%), a large proportion received GDMT (RASi: 91%; βB: 85%; MRA: 95%; SGLT2i: 59%; triple therapy [TT: RASi+βB+MRA]: 82%; quadruple therapy [QT: TT + SGLT2i]: 54%) at discharge. Multimorbidity was accompanied with a (p < 0.05) lower application ratio of RASi (96% vs. 92% vs. 85%; 0–3 vs. 4–6 vs. ≥7 CMs) and βB therapy (94% vs. 85% vs. 78%), while MRA (99% vs. 94% vs. 94%) and SGTL2i use (61% vs. 59% vs. 57%) did not differ (p > 0.05). Patients with multimorbidity were less likely to be treated with TT (93% vs. 82% vs. 73%, p = 0.001), while no difference was detected in the implementation of QT (56% vs. 54% vs. 50%, p = 0.685). The 1-year ACM of patients with an increased burden of CMs was higher (9% vs. 13% vs. 25%, p = 0.003). The risk of 1-year ACM was favourably affected by the use of TT/QT and less severe left ventricular systolic dysfunction, while having ≥5 CMs had an unfavourable impact on prognosis. Conclusions: According to our real-world analysis, HFrEF patients with an increased burden of CMs can expect a less favourable outcome. However, modern GDMT can even be applied in this patient population, resulting in a significantly improved prognosis. Thus, clinicians should insist on the early, conscious implementation of a prognosis-modifying drug regime in multimorbid HF patients as well.

3 September 2023 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
MVMáté Vámos
Máté Vámos
ZMZsuzsanna Majoros
Zsuzsanna Majoros
GTGábor Török
Gábor Török
DPDávid Pilecky
Dávid Pilecky
BMBalázs Muk
Balázs Muk

15 September 2024 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
FBFanni Bánfi-Bacsárdi
Fanni Bánfi-Bacsárdi
EBElizabet Mirjam Boldizsár
Elizabet Mirjam Boldizsár
GGG. Tamás Gergely
G. Tamás Gergely
ZFZsolt Forrai
Zsolt Forrai
ÁKÁdám Kazay
Ádám Kazay
BMBalázs Muk
Balázs Muk
Bevezetés: Az Európai Kardiológus Társaság 2021-es Szívelégtelenség Irányelvének tükrében a szívelégtelenségben szenvedő betegek gondozásának kulcsfontosságú része a betegoktatás, többek között az öngondoskodás elemeinek megtanítása, a sürgősségi állapotok felismerésével kapcsolatos ismeretek oktatása. Célkitűzés: Az Intézetünkben zajló komplex szívelégtelenség-betegoktatási program hatásának felmérése a szívelégtelenséggel, öngondoskodással kapcsolatos ismeretekre, illetve azok tartós fennmaradására. Módszer: Az Intézetünk Szívelégtelenség Részlegén szívelégtelenség-tünetegyüttes miatt 2023. 06. 01-jétől hospitalizált betegek körében strukturált betegoktatási programot folytattunk. A betegek és hozzátartozóik egy interaktív előadáson vettek részt azzal a céllal, hogy elsajátítsák a szívelégtelenség fő jellemzőivel, az öngondoskodással, a sürgősségi állapotok felismerésével kapcsolatos ismereteket. Az oktatást megelőzően, közvetlenül az oktatás után, illetve 3 és 6 hónap múlva 11 kérdésből álló, egyszerű választásos kérdőívvel mértük fel a betegek ismereteit. Továbbá vizsgáltuk az öngondoskodással kapcsolatos napi teendők gyakorlásának változását. Eredmények: Vizsgálatunkban a betegoktatási programban részt vevő első 87, szívelégtelenség-tünetegyüttes miatt hospitalizált, konszekutív beteg adatait elemeztük. 76%-uk férfi, mediánéletkoruk 56 (45–64) év volt. Szívelégtelenség miatt korábban 45%-ukat hospitalizálták. Az oktatás hatására a betegek ismeretei szignifikánsan javultak a kérdőíven elért összpontszám alapján (9 [8–10] vs. 11 [11-11] pont, p<0,001; oktatás előtt vs. után). Az ismeretek tartósan, stabilan fennmaradtak (p<0,001) a 3 (9 [8–10] vs. 11 [10–11] pont; oktatás előtt vs. után 3 hónappal) és a 6 hónapos (9 [8–10] vs. 11 [10–11] pont; oktatás előtt vs. után 6 hónappal) utánkövetés során. Az öngondoskodással kapcsolatos napi teendők (vérnyomás-, pulzus-, testsúlymérés, a folyadékbevitelre való odafigyelés) gyakorlása az önbevallás alapján a betegoktatási program hatására szignifikánsan (p<0,001) javult. Következtetés: Eredményeink alapján a szívelégtelenséggel foglalkozó nővér bevonásával végzett strukturált betegoktatási program javítja a betegek szívelégtelenséggel, öngondoskodással kapcsolatos ismereteit, melyek felmérésünk alapján tartósan megmaradtak. Továbbá a betegoktatási program hatására az öngondoskodással kapcsolatos napi teendők gyakorlása jelentősen javult. Mindezek a szívelégtelenség miatti hospitalizáció során végzett betegoktatás jelentőségére hívják fel a figyelmet. Orv Hetil. 2024; 165(37): 1461–1471.