Kornel Fulop Lakatos

Dr. Kornel Fulop Lakatos

orcid

Research Focus & Metrics

Academic Career Length

5Years (2022-Present)

(Calculated once Scilit publication data is synced: current year − year of first publication + 1)

Representative Publications

View All Publications
8 May 2022 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
KEKevin M. Elias
Kevin M. Elias
RBRoss S. Berkowitz
Ross S. Berkowitz
KHKathleen Hasselblatt
Kathleen Hasselblatt
GVGyörgy Végh
György Végh
VFVilmos Fülöp
Vilmos Fülöp
Összefoglaló. A sikeres fogantatás, beágyazódás és terhesség komplex és szervezett kommunikációt igényel az embrió (allograft) és az anya (gazda) immunrendszere között. A különböző leukocyta-alcsoportok fontos szerepet játszanak az immunválasz szervezésében a magzati–anyai határfelületen. Vannak bizonyos hasonlóságok a tumorsejteknek az immunrendszert kijátszó kóros és az embrionális eredetű trophoblastsejteknek az anyai deciduába irányuló fiziológiás inváziója között. A decidualis vagy uterinalis természetes ölősejtek a természetes ölősejtek speciális részhalmaza, és a macrophagokkal és a dendritikus sejtekkel együtt a veleszületett immunrendszer részét képezik, ezért ők az első immunsejtek, amelyek kapcsolatba lépnek bármely behatolóval, legyen az daganat vagy embrionális szövet. Érdekes módon a decidualis természetes ölősejtek nemcsak nem támadják meg az invazív trophoblastsejteket, hanem kifejezetten elősegítik azok progresszióját. Angiogenikus aktivitásuk megkönnyíti és koordinálja a kialakuló méhlepény helyi vascularis átalakulását. Dolgozatunkban áttekintjük a trophoblastsejtek és a decidualis természetes ölősejtek kölcsönhatásait, a decidualis természetes ölősejtek szerepét a decidua vascularisatiójában és immunháztartásában. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742. Summary. Successful conception, implantation and pregnancy require a complex and organized communication between the embryonal (allograft) and the maternal (host) immune system. Different leukocyte subsets have an important role in orchestrating the immune response at the fetal-maternal interface. There are certain similarities between the immune invasion of tumor cells and the physiological invasion of the trophoblastic cells of embryonic origin into the maternal decidua. The decidual natural killer cells are a special subset of natural killer cells and alongside with macrophages and dendritic cells, they are part of the innate immune system therefore they are the first immune cells contacting any intruder whether it is a tumor or embryonic tissue. Interestingly decidual natural killer cells not only do not eliminate invasive trophoblastic cells, but specifically promote their progression. Their angiogenic activity facilitates and coordinates local vascular remodeling of the forming placenta. In this article we review the different nature of trophoblastic cell and decidual natural killer cell interaction, the role of decidual natural killer cells in the vascularization and immune homeostasis of the decidua. Orv Hetil. 2022; 163(19): 734–742.

25 May 2025 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
VFVilmos Fülöp
Vilmos Fülöp
LKLászló Kalmár
László Kalmár
AKAttila Kiss
Attila Kiss
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
GVGyörgy Végh
György Végh
TATamás Arányi
Tamás Arányi
Régóta ismeretes, hogy a genetikai tényezőkön túl az epigenetikai hatások alapvetően befolyásolják az élő szervezet működését. Bár az emberi szervezet egyes sejtjeinek genomja szinte azonos, a genetikai információ hozzáférését, átíródását és kifejeződését az epigenetikai hatások befolyásolják. Az eukaryota-sejtmag DNS-e a hisztonoktamerekre feltekeredve alkotja a kromatin egységét, a nukleoszómát, amelynek kovalens módosításai epigenetikai változásokhoz vezetnek. Az emberi fogamzás, majd a megtermékenyített petesejt osztódása és beágyazódása az anyai deciduába összetett történés, amely az embriológiai, immunológiai folyamatok és anatómiai struktúrák összehangolt működését igényli. E folyamatok lépései genetikailag meghatározottak, és e hatások durva- és finomhangolása epigenetikai szinten történik. Ilyen külső hatások lehetnek hormonális hatások, toxinok, az étrend változásai, fertőzések vagy a sejtek differenciációja. A legjelentősebb átrendeződések a petesejt megtermékenyítését követően az embrionális korban következnek be. Közleményünkben a hazai és a nemzetközi irodalmat áttekintve szeretnénk bemutatni azokat a hatásokat, amelyek epigenetikai szinten befolyásolják a genom működésének finomhangolását. Ennek zavarai a fogamzást, a beágyazódást és a sikeres terhességet fenyegető számos kórkép alapját képezik, mint például az ismétlődő vetélés, a praeeclampsia, a méhen belüli sorvadás és a koraszülés. Mindemellett az egyedfejlődés plaszticitásának időszakában ható epigenetikai eltérések az utód születés utáni életében fiatal-, felnőtt-, sőt időskorban jelentkező betegségeket idézhetnek elő, amelyek akár generációkon át öröklődhetnek. Orv Hetil. 2025; 166(21): 799–807.

7 January 2024 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Closed access
PDF file
VFVilmos Fülöp
Vilmos Fülöp
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
GVGyörgy Végh
György Végh
LKLászló Kalmár
László Kalmár
ÉPÉva Pállinger
Éva Pállinger
Az endometriosis multifaktoriális betegség, melynek szűrése és kezelése komoly kihívások elé állítja a nőgyógyászokat. Jelenleg a hormonális kezelés – például GnRH-agonista injekciók, gesztagénimplantátumok – és az érintett szövet műtéti eltávolítása, illetve méretének csökkentése az endometriosis leggyakoribb kezelési módszerei. Jelenleg megbízható noninvazív módszerek hiányában az endometriosis igazolásának legbiztosabb módszere a műtéti feltárás. Kutatócsoportunk – részben saját eredményekre támaszkodva, részben széles körű irodalmi adatok alapján – arra a következtetésre jutott, hogy az alsó, illetve felső női genitalis traktus és a bél mikrobiomja kiemelkedő szerepet játszik az endometriosis kialakulásában. Az említett területek baktériumközösségének jelenleginél részletesebb feltérképezése fontos lépés lehet az endometriosis patomechanizmusának megértésében, és új diagnosztikai módszereket is biztosíthat a klinikum számára. A mikrobiom-vizsgálatok összehasonlíthatósága azonban megköveteli, hogy a jövőbeli, prospektív vizsgálatok során szigorú és standardizált módszertant alkalmazzanak annak érdekében, hogy tisztázni lehessen a mikrobiom pontos szerepét a betegség patogenezisében, a klinikai kép formálásában és a terápia monitorozásában. Orv Hetil. 2024; 165(1): 3–13.

13 November 2022 in Orvosi Hetilap
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
VFVilmos Fülöp
Vilmos Fülöp
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
JDJános Demeter
János Demeter
GVGyörgy Végh
György Végh
ÉPÉva Pállinger
Éva Pállinger
A sikeres fogantatás és terhesség elengedhetetlen összetevője a decidualizáció, amely az endometrium szerkezeti és funkcionális átalakulását jelenti. A folyamat magában foglalja a méhnyálkahártya szerkezeti változásait, a spirális arteriolák átalakulását, az endometriumban fellelhető, illetve később oda vándorló leukocyták számbeli és funkcionális adaptációját és a decidualis stromasejtek funkcionális és morfológiai változásait. A decidualizáció részeként az embrionális eredetű trophoblastsejtek szabályozott inváziót hajtanak végre az anyai eredetű szövetben, létrehozva a méhlepényt. A folyamat sikeréhez hozzájárul a trophoblastsejtek különleges antigenitása, illetve az immunológiai értelemben vett graft (magzat) és host (anya) között hormonok, citokinek és több receptor-ligand kapcsolat révén létrejövő kommunikáció. E folyamatok zavarai több, a fogamzást, beágyazódást és sikeres terhességet fenyegető kórkép alapját képezik, úgymint ismétlődő vetélés, praeeclampsia, méhen belüli sorvadás vagy koraszülés. Ebben a dolgozatunkban áttekintjük az élettani decidualizáció anatómiai, immunológiai és molekuláris alapjait, hogy aztán kitérjünk a szülészeti klinikumban előforduló gyakori kórképekre, melyek hátterében részben vagy egészen a decidualizáció valamely zavara állhat. Orv Hetil. 2022; 163(46): 1823–1833.

11 January 2022 in Journal of Reproductive Immunology
Verified
Journal Article
Open access
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
KHKathleen Hasselblatt
Kathleen Hasselblatt
VFVilmos Fülöp
Vilmos Fülöp
GVGyörgy Lajos Végh
György Lajos Végh
TMThomas McElrath
Thomas McElrath
KEKevin M. Elias
Kevin M. Elias
Decidual natural killer cells (dNK) have been the focus of many studies because of their unique roles in both the anti-tumor immune response and healthy placental formation. Revealing the immunological mechanisms by which they interact with their target cells may lead to a better understanding of immune evasion of certain tumor cells, including abnormal cells of the different forms of gestational trophoblast disease and miscarriages of immunologic origin. Efforts to perform functional immunological studies on dNK cells have been limited by difficulty obtaining sufficent quantities of cells and sustaining the dNK phenotype. A novel protocol was developed to isolate and culture dNK cells from fresh, term placentas and complete hydatidiform moles.The placental samples were collected from healthy women undergoing scheduled elective cesarean delivery. The molar samples were collected after evacuation and curettage. Tissue samples were made into single cell suspensions using mechanical and enzymatic degradation, followed by fluorescence-activated cell sorting (FACS) using surface markers. The dNK cells were then expanded in cell culture. Their surface markers and cytotoxicity were reassessed by flow cytometry and functional assays. The protocol produces high quantities of enriched dNK cells which can be sustained in cell culture for at least a month, preserving their phenotype and funcionality for a week.

30 March 2026 in Cancers
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
GVGabriella Vajda
Gabriella Vajda
KLKornel Fulop Lakatos
Kornel Fulop Lakatos
LLLotti Lőczi
Lotti Lőczi
BVBalázs Vida
Balázs Vida
NANandor Acs
Nandor Acs
Marton KeszthelyiMarton Keszthelyi
Marton Keszthelyi
Background/Objectives: Cervical cancer remains a global health burden. The loop electrosurgical excision procedure (LEEP) is effective for cervical intraepithelial neoplasia. Positive margins often complicate decisions about repeat conization. HPV testing is standard in post-treatment surveillance, but its limited specificity shows the need for additional, cost-effective biomarkers. This study evaluated whether changes in systemic inflammatory indices—platelet-to-lymphocyte ratio (PLR), systemic inflammation response index (SIRI), and systemic immune-inflammation index (SII)—can predict residual high-grade lesions after incomplete excision. Methods: This multicenter retrospective study included 125 patients who underwent repeat surgery after LEEP due to positive margins. Changes in preoperative inflammatory indices (ΔPLR, ΔSIRI, ΔSII) between the first and second procedures were analyzed by the histopathological findings of the second surgery. Group differences were assessed using the Mann–Whitney U test, and receiver operating characteristic (ROC) analysis was used to evaluate discriminatory performance. Results: Significant differences were found in ΔPLR (p = 0.032) and ΔSII (p = 0.048) between patients with and without residual high-grade lesions or invasive cancer. ΔSIRI showed borderline significance (p = 0.050). For invasive cancer alone, ΔSIRI was significantly associated with malignancy (p = 0.035). ROC analysis showed modest predictive performance (AUC ≈ 0.60). Conclusions: Dynamic changes in PLR, SIRI, and SII may be as inexpensive adjunct biomarkers to support risk stratification after incomplete LEEP and can complement HPV testing in certain clinical settings.