Two distinct Permian volcanic epochs were revealed in the Pannonian Basin (eastern Central Europe) by U–Pb zircon geochronology: an older one (~ 281 Ma, Cisuralian) in the ALCAPA Mega-unit (Central Transdanubia, Hungary) and a younger volcanic episode (~ 267–260 Ma, Guadalupian) in the Tisza Mega-unit (Southern Transdanubia and the eastern Pannonian Basin, Hungary). The former is represented by dacitic subvolcanic rocks (dykes) and lavas, while the latter is dominantly by crystal-rich rhyolitic–rhyodacitic/dacitic ignimbrites and subordinate rhyodacitic/dacitic lavas. Whole-rock (major and trace element) geochemical data and zircon U–Pb ages suggest close relationship between the samples of Central Transdanubia and volcanic rocks of the Northern Veporic Unit (Western Carpathians, Slovakia), both being part of the ALCAPA Mega-unit. Such correlation was also revealed between the Permian felsic volcanic rocks of the Apuseni Mts (Romania) and the observed samples of Southern Transdanubia and the eastern Pannonian Basin that are parts of the Tisza Mega-unit. The older volcanic rocks (~ 281–265 Ma) could be linked to post-orogenic tectonic movements, however, the youngest samples (~ 260 Ma, eastern Pannonian Basin, Tisza Mega-unit) could be formed in the extensional setting succeeding the post-collisional environment. On the whole, the observed Permian magmatic rocks show significant similarity with those of the Western Carpathians.

Greisenization is typically linked with highly fractionated granites and is often associated with hydrothermal vein systems. Late to postmagmatic metasomatic processes involve the enrichment of volatile components such as boron and halogens as well as several metallic elements. The purpose of this study is to reveal the main metasomatic effects and paragenetic sequences of the related mineralizations in Highiş granitoids, Romania. In a natural outcrop, more than 30 samples were collected from granitoids, felsic veins, and country rocks. We carried out a detailed mineralogical and petrological characterization of carefully selected samples using X-ray powder diffractometry, electron microprobe analysis, and microscopic methods together with K–Ar ages of whole rocks and K-bearing minerals. Several characteristic features of albitization, sericitization, tourmalinization, epidotization, and hematitization were recognized in the studied samples. Crystallization of quartz, K-feldspar, and magnetite represents the first stage during the magmatic-hydrothermal transition. The mineral assemblage of albite, sericite, schorl, and quartz originates from the early and main stages of greisenization. While the subsequent mineral assemblages, which predominantly include dravite, specular hematite, and epidote, are closely related to the late vein-depositing stage. We propose that the study area could belong to a boron-rich open greisen system in the apical portion of Guadalupian A-type granite. Based on a new hypothesis, the previously published Permian crystallization ages (between ~272 Ma and ~259 Ma) could be homogenized and/or partially rejuvenated during the hydrothermal mineralization processes due to uraniferous vein minerals. Additionally, the Highiș granite-related system suffered a Cretaceous thermal overprint (between ~100 Ma and ~96 Ma). The results may help to understand the evolution of highly evolved granite intrusions worldwide and improve our knowledge of the effect of hydrothermal mineralization processes on the emplacement ages.

Munkánkban a Gyűrűfűi Riolit Formáció Villányi-hegység északi előterében mélyfúrások által feltárt kőzeteit vizsgáltuk. A Bisse–1, a Peterd–1, a Szava–1, a Vókány–2, az Egerág–7 és a Szalánta–3 fúrásokból változó, de alapvetően korlátozott mennyiségű fúrómag és vékonycsiszolat állt rendelkezésre a kőzettani reambulációhoz. Petrográfiai megfigyeléseink, valamint az archív jelentések adatai alapján két fő litológiai csoportot különítettünk el a területen: lávakőzeteket és piroklasztitokat. Ásványos összetétel és szövet alapján a következő kifejlődések különböztethetők meg a Gyűrűfűi Riolitban: (1) riolitos összetételű lapillitufa (Peterd–1, Vókány–2 felső szakasza, Egerág–7 felső szakasza, Szalánta–3 felső szakasza és feltételezhetően a Bisse–1 felső szakasza); (2) riolitos összetételű lávakőzet (Bisse–1 alsó szakasza, Szava–1, Vókány–2 alsó szakasza); (3) dácitos összetételű lávakőzet (Egerág–7 alsó szakasza); (4) riodácitos–dácitos összetételű lávakőzet (Szalánta–3 alsó szakasza). A Villányi-hegység északi előterében feltételezhető egy korábbi, lávaöntéssel járó magmás tevékenység (többek között Bisse–Vókány és Szava térségében egy riolitos összetételű lávadómot/lávaárat, míg Egerág–Szalánta térségében riodácitos–dácitos összetételű lávakőzeteket létrehozva), időben ezt követte egy robbanásos kitörésekkel kísért vulkanizmus, amely jelentős vastagságú ignimbrittakaróval fedte be a területet. A mélyfúrásokban feltárt, jelenleg riolitos összetételű piroklasztitok kristálygazdagsága szakirodalmi adatok alapján dácitos kiindulási olvadékösszetételre jellemző, ami hasonlít az úgynevezett monoton intermedier képződményekre. Az ilyen vulkáni kőzetek egy középső-felső kéregbeli magmatározó kristálykása reaktivációjaként értelmezhetők. Figyelembe véve, hogy a piroklasztitokat utólagos kálimetaszomatikus hatások érték (pl. Peterd–1 fúrás földpátjainak adulárosodása), nem zárható ki azok kémiai összetételének módosulása. A Villányi-hegység északi előterében a permi vulkanizmus jellegének pontosításához ezért további részletes kutatás szükséges, amit az Egerág–7 és a Szalánta–3 fúrások piroklasztitjaiban megjelenő magmás eredetű gránátkristályok vizsgálata is elősegíthet. Eredményeink azt mutatják, hogy a Villányi-hegység északi előterében — az európai Variszcidák analóg területeihez (pl. Intra-Szudéta-medence, Dél-permi-medence, Erdélyi-szigethegység) hasonlóan — egy kemizmusát tekintve is összetett, akár hosszabb ideig fennálló vulkáni rendszer működhetett, amelynek kőzeteit korábban egyszerűsítve, egyetlen rétegtani marker képződményként kezelték. A rendszer alaposabb megismeréséhez a fúrásonkénti radiometrikus (U-Pb, cirkon) kormérések, továbbá a teljes kőzet (fő- és nyomelem) geokémiai vizsgálatok hozhatnak előrelépést.

Carboniferous–Permian magmatic rocks are common in the Carpathian–Pannonian region, whereas Cambrian–Devonian (meta)igneous associations are less frequent and not yet confirmed by radiometric data in the basement of the Pannonian Basin. The major goal of this study was to constrain Ordovician zircon U–Pb ages from (meta)igneous rocks representing three prospective study areas in the inner Carpathian–Pannonian region: the Bihor Mts (Apuseni Mts, Tisza–Dacia Mega-unit), the eastern Mecsek Mts (southern Transdanubia, Tisza–Dacia Mega-unit), and the Balaton Highland (central Transdanubia, ALCAPA Mega-unit). Metagranitoids from the Bihor Mts yielded an Early Ordovician protolith age of 478.0 +3.2/−2.5 Ma which, supported by bulk-rock geochemistry and deformation, suggests they belong to the ~495–477 Ma extensional bimodal magmatism of the Biharia terrane and may be related to back-arc rifting along the northeastern margin of Gondwana. These rocks were later overprinted by multiple Alpine shearing events within the Highiş–Biharia Shear Zone. A Middle Ordovician age of 464.8 +3.0/−3.1 Ma, from one of the lower magmatic sections of the Kékkút–4 borehole in the Balaton Highland, is most plausibly attributed to the Alsóörs Metarhyolite and identifies it as the oldest known igneous formation within Hungary confirmed by numerical age data. Contrary to being overlain by Silurian slate, monzonites from the Szalatnak–3 borehole in the eastern Mecsek Mts yielded a Carboniferous age of 332.7 +2.1/−1.6 Ma. These subvolcanic rocks exhibit alkaline, apparently shoshonitic characteristics and are slightly younger than the nearby I-type Mórágy Metagranite (~354–338 Ma). Supported by bulk-rock geochemical similarities, this may indicate that the two formations originated along the same active continental margin, representing different phases of a complex Variscan geodynamic evolution: subduction followed by post-collisional extension.