Background: The 2023 ESC Heart Failure (HF) Guidelines recommend the rapid up-titration of guideline-directed medical therapy (GDMT) for all patients after HF hospitalisation. Real-world data on the implementation of a rapid up-titration programme (RTP) are scarce. Methods: We aimed to summarise the primary experiences of a six-week RTP in a multicentre observational study of five cardiology centres, evaluating the GDMT applied and the target doses (TDs) achieved during the RTP. The safety of RTP in relation to exceeding the “safety indicators” used in the STRONG-HF trial and any serious adverse events were observed. Changes in the left ventricular ejection fraction (LVEF) after RTP were evaluated. Results: Among the 90 consecutive patients (age: 56 [49–63] years, HFrEF: 96%, NT-proBNP at discharge: 1390 [735–2835] pg/mL; continuous variables are presented as median and interquartile ranges, while categorical variables are shown as absolute numbers and percentages, respectively), a remarkable proportion of patients received GDMT at hospital discharge; however, target doses were rarely achieved (RASi: 100%, TD RASi: 11%; βB: 97%, TD βB: 6%; MRA: 99%, TD MRA: 82%; SGLT2i: 98%, TD SGLT2i: 98%; triple therapy [TT: RASi + βB + MRA]: 96%, TD TT: 2%, quadruple therapy [QT: RASi + βB + MRA]: 94%, TD QT: 2%). After the six-week RTP, 100% of the total cohort (TC) were receiving RASi; 99–99–99% were receiving βB, MRA, and SGLT2i medications; and altogether, 98–98% were on TT and QT. In total, 78–78% of the patients received ≥50% of the TDs of TT and QT, while 51–51% of the TC were on TDs of TT and QT. During the RTP, no serious adverse events were observed. Between two and four months after the RTP, 51% of HFrEF patients evolved to the HFimpEF category. Conclusions: The present multicentre, observational study confirms that RTP is feasible and safe in real-world clinical practice, leading to a remarkably large proportion of patients receiving GDMT by the end of the six-week RTP, resulting in a significant increase in LVEF.

Bevezetés: Az Európai Kardiológus Társaság 2023-ban publikált, Cardiomyopathia Irányelve a cardiomyopathiák diagnosztikájában a multiparametrikus megközelítés fontosságát hangsúlyozza. A hypertrophiás cardiomyopathia kivizsgálásában az echokardiográfia, a szív mágnesesrezonancia-vizsgálata mellett az EKG is fontos szerepet játszik. Szakirodalmi adatok alapján a hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek mindössze 4–18%-a rendelkezik eltérés nélküli EKG-val, ám a megfigyelt EKG-eltérések gyakorta aspecifikusak. Célkitűzés: Tercier kardiológiai centrumunk, a Gottsegen György Országos Kardiovaszkuláris Intézet Szívelégtelenség Ambulanciáján gondozott, hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegpopuláció EKG-jellemzőinek értékelése. Módszer: Intézetünk Szívelégtelenség Ambulanciáján 2023. 11. 01. és 2024. 09. 30. között gondozásba vett, a szív mágnesesrezonancia-vizsgálatával és/vagy genetikai vizsgálattal igazolt hypertrophiás cardiomyopathiában szenvedő betegek adatait, első ambuláns EKG-paramétereit elemeztük retrospektív módon. Eredmények: A vizsgált betegek (n = 72 fő) 58%-a volt férfi, mediánéletkoruk 49 (34–62) év, bal kamrai ejekciós frakciójuk 63 (47–72)%, NYHA funkcionális osztályuk 2 (1–2) volt, ICD-t/CRT-D-t 47%-uk viselt. A balkamrakiáramlási-pályaobstrukciójának ≥30 Hgmm értéke alapján a betegek 31%-a tartozott a hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia csoportba. Az elemzett EKG-kon a betegek 6%-a pitvarfibrillált, az interatrialis vezetési zavarok a 29%-ukat érintették. Atrioventricularis és intraventricularis vezetési zavarok a betegek 50%-ában jelentkeztek (AV blokk: 20% [PQ-szakasz-megnyúlás: 18%, II. fokú AV blokk: 2%, III. fokú AV blokk: 0%], jobb-Tawara-szárblokk: 14%, bal-Tawara-szár-blokk: 16%, bal anterior hemiblokk: 13%, bal posterior hemiblokk: 3%, aspecifikus intraventricularis vezetési zavar: 8%). A Cornell, a Sokolow–Lyon-, illetve a Peguero–Lo Presti „high voltage” kritériumok szenzitivitása alacsonynak bizonyult (23–14–25%). Patológiás Q-hullám 42%-ban, QRS-fragmentáció 43%-ban, korrigált QT-idő-megnyúlás 44%-ban fordult elő. Repolarizációs eltérések, mint a T-hullám-inverzió, a csoport 94%-ában, szignifikáns ST-eleváció a 21%-ában és ST-depresszió a 48%-ában volt megfigyelhető, mindössze a páciensek 3%-a rendelkezett negatív EKG-val. A hypertrophiás obstruktív cardiomyopathia és a nonobstruktív hypertrophiás cardiomyopathia alcsoportok között egyedül a Cornell-kritérium gyakoriságában adódott különbség (45% vs. 15%, p = 0,044). Következtetés: A hypertrophiás cardiomyopathia diagnosztikájában elengedhetetlen a multimodális szemlélet. Eredményeink alapján hypertrophiás cardiomyopathiában gyakorta azonosíthatók heterogén EKG-eltérések, ám a gyanújelek időbeli felismerése a további diagnosztikus lépéseket segítheti, hozzájárulva a célzott kezelés megkezdéséhez, a prognózis javításához. Orv Hetil. 2025; 166(25): 970–981.