For centuries, the most prevalent antler abnormalities observed worldwide have been attributed to trauma. However, detailed pathological investigation of these cases has not yet been carried out. In free-living fallow deer (Dama dama), we identified a chronic osteomyelitis-like condition—Pedunculitis Chronica Deformans (PCD)—using pathological and radiological diagnostics. We propose that inflammation during post-casting wound healing and consequent scar formation can trigger the development of PCD. In this study, we characterize the pathomorphology of PCD and introduce a scoring system to describe its severity. Furthermore, we describe the histoanatomy of the junction between the pedicle and the surrounding skin—an area essential for the integrity of the integument—which, when compromised, may predispose cervids to PCD. Our findings suggest that the most common antler abnormality results from a pathological fracture associated with PCD, which can be further complicated by fatal meningoencephalitis and brain abscesses. PCD-related lesions, while less frequently observed, can also be identified in roe deer (Capreolus capreolus) and red deer (Cervus elaphus), with species-specific differences. These findings overlap with cases reported in other cervid species, suggesting a more general disorder of antler formation. Describing this condition provides a basis for assessing its epidemiology and understanding its relevance to wildlife health.

A LINE-1 retrotranszpozonok az egyetlen ma is aktív transzpozábilis elemek az emberi genomban. Az ORF1 és ORF2 fehérjéket kódolják, melyek elengedhetetlenek a „másolás és beillesztés” típusú replikációs mechanizmusukhoz. A LINE-1 szekvenciák az emberi genom 17%-át alkotják, körülbelül 500 000 kópiával, amelyek közül 100-150 retrotranszpozícióra képes elem. A LINE-1 aktivitás hozzájárul a genom evolúciójához, többek között de novo integrációk, génduplikációk, exon shuffling és alternatív splicing elősegítésével. Korábban úgy vélték, hogy a LINE-1 aktivitás csak a csíravonal sejtekre korlátozódik. ORF1p immunhisztokémiai vizsgálatok azonban kimutatták, hogy a karcinómákban kifejezett LINE-1 expresszió figyelhető meg, míg az egészséges szövetekből gyakorlatilag hiányzik. Új generációs szekvenálási adatok igazolták, hogy a szomatikus LINE-1 retrotranszpozíció a legtöbb ráktípusban jelen van, és gyakorisága összhangban van az ORF1p pozitivitási arányokkal. A LINE-1 szerepének mélyebb megértése érdekében 143 FFPE méhnyakminta ORF1p expresszióját elemeztük immunhisztokémiával, összevetve azt a Ki67 és p16 markerek expressziójával. 112 diszpláziás és daganatos mintából 110 immunpozitív volt, míg 24 normál minta közül 19 nem mutatott ORF1p expressziót. Az ORF1p expressziója progresszíven növekedett a cervikális intraepiteliális neoplázia (CIN) súlyossági stádiumok előrehaladtával: CIN I esetében az alsó cervikális hámrétegekben, CIN II esetében az alsó kétharmadban, míg CIN III és invazív rák esetén teljes vastagságban kifejeződött, valamint az immunreakció intenzitása is progresszív növekedést mutatott. Ez megerősíti az ORF1p mint korai diagnosztikus marker hasznosíthatóságát a méhnyak rákelőző állapotainak vizsgálatában. A LINE-1 nemcsak a fajok evolúciójában játszott szerepet, hanem tumorok fejlődését is elősegítheti onkogén mutációk indukálásával. A szomatikus sejtek védekező mechanizmusokat alkalmaznak a LINE-1 aktivitásának gátlására. Azonban epigenetikai dereguláció, környezeti expozíciók és egyéb ismeretlen faktorok károsíthatják ezeket a mechanizmusokat, lehetővé téve a LINE-1 aktivációját és a tumorfejlődést. A szomatikus LINE-1 aktivitást befolyásoló hatások vizsgálatának érdekében kifejlesztettünk egy in vivo egérmodellt, amely lehetővé teszi a szomatikus LINE-1 retrotranszpozíció vizsgálatát. Az ORFeus riporter rendszer egy szintetikus LINE-1 konstrukció, amely egy EGFP kazettát tartalmaz, kifejezetten a LINE-1 retrotranszpozíciós ráta mérésére. A riport nem autonóm változatát alkalmaztuk, ahol az ORF1p-et a konstrukció kódolja, míg az ORF2p endogén módon termelődik a sejtekben. Ha a retrotranszpozíció sikeres, az EGFP expressziója aktiválódik, amely az érintett sejt összes utódjában jelen lesz. Emiatt a csíravonal transzgénikus modellek technikai korlátokba ütköznek, hiszen azok az embrió fejlődésének korai szakaszában bekövetkező retrotranszpozíció miatt nem használhatóak, mivel az érintett utódsejtek mindegyike GFP-pozitívvá válna. Ennek elkerülésére egy szomatikus transzgenezis alapú módszert alkottunk meg. A LINE-1 riportert I. típusú tirozinémiában szenvedő (Fah-deficiens) egerek májába juttattuk be úgy, hogy a májregenerációt kihasználva egy olyan transzgénikus szervet hoztunk létre, amely egyszerre expresszálja a LINE-1-et és a Fah terápiás gént. A Sleeping Beauty transzpozon rendszer segítségével stabilan integráltuk a LINE-1 ORFeus riportert a hepatociták genomjába, majd különböző vegyületekkel kezeltük az állatokat. A szomatikusan transzgénikus egérmodell kifejlesztésével lehetővé vált a szomatikus LINE-1 aktivitás pontos mérése in vivo, amely jelentős előrelépés a retrotranszpozíció környezeti tényezőktől való függésének vizsgálatában. A LINE-1 aktivitás változásait különböző vegyi anyagokkal történő expozícióval teszteltük. A Decitabine, egy DNS hipometiláló szer, és a FICZ, egy mikrobiom által termelt triptofán-metabolit, jelentősen növelte a LINE-1 riporter aktivációját. Eredményeink validálják az in vivo platformot, amely lehetővé teszi a vegyi anyagok genotoxikus hatásainak értékelését, potenciálisan feltárva korábban nem ismert rákkeltő tényezőket. Ez a...