Background/Objectives: Nutrition in inflammatory bowel disease (IBD) is a central concern for both patients and healthcare professionals, as it plays a key role not only in daily life but also in disease outcomes. The Mediterranean diet represents a healthy dietary pattern that may be suitable in many cases of IBD. Among other factors, health literacy (HL) influences patients’ dietary habits and their ability to follow nutritional recommendations. The aim of this study was to assess HL and dietary patterns in adolescent and pediatric patients with IBD. Methods: We conducted a cross-sectional study that included a total of 99 participants (36 patients with IBD receiving biological therapy recruited from a single center and 63 healthy controls). HL was assessed using the Newest Vital Sign (NVS) tool regardless of disease activity, whereas diet quality was evaluated by the KIDMED questionnaire exclusively in patients in remission. Linear regression models were used to evaluate the effects of sex, age and group (patients vs. control) on NVS and KIDMED scores. Results: Most participants (87.9%) had an adequate HL, which was positively associated with age. While the most harmful dietary habits (such as frequent fast-food consumption) were largely absent in the patient group, KIDMED scores indicated an overall poor diet quality. Conclusions: Although HL increased with age and was generally adequate in this cohort, it did not translate into healthier dietary patterns as measured by the KIDMED score. Further research with larger, more diverse samples is needed to clarify the relationship between HL and dietary adherence in adolescents with IBD.

Bevezetés: A gyulladásos bélbetegségek (IBD-k) incidenciája világszerte növekszik, kialakulásukban és lefolyásukban a táplálkozási tényezők is szerepet játszanak. A mediterrán étrend protektív hatását több klinikai kutatás is igazolta, azonban a betegek valós táplálkozási szokásairól – különösen remisszió idején – korlátozott adat áll rendelkezésre. Célkitűzés: Vizsgálatunk célja a remisszióban lévő, serdülőkori IBD-betegek mediterrán diétához való adherenciájának és a nyugati típusú étrendhez köthető táplálkozási szokásainak felmérése volt. Módszer: Keresztmetszeti vizsgálatban 24, biológiai terápiában részesülő IBD-beteg (átlagéletkor: 15,71 ± 2,31 év) vett részt. A mediterrán diétához való adherenciát a KIDMED-kérdőívvel, míg a nyugati étrendi elemek fogyasztását 23 tételes speciális élelmiszerfogyasztás-gyakorisági kérdőívvel értékeltük. Eredmények: A KIDMED alapján a résztvevők többsége alacsony (n = 16) vagy közepes (n = 8) adherenciát mutatott, nagymértékű adherencia nem fordult elő (KIDMED-pontszám-átlag: 2,75 ± 1,78). Az élelmiszerfogyasztás-gyakorisági kérdőív alapján valamennyi beteg rendszeresen fogyasztott nyugati típusú étrendre jellemző élelmiszereket; a leggyakrabban fogyasztott termékek a csokoládé, a zsíros felvágottak, a péksütemények, a cukrozott gabonapelyhek voltak. A kérdőívben szereplő 23 élelmiszercsoport közül átlagosan 7,75 szerepelt a résztvevők étrendjében legalább heti 1–3-szor. A táplálkozási szokások és a diagnózisok (Crohn-betegség, colitis ulcerosa), illetve a nemek között nem mutatkozott szignifikáns kapcsolat, ugyanakkor a résztvevők egyharmadánál kedvezőtlen étrendi mintázat volt megfigyelhető. A két kérdőív közötti kapcsolat vizsgálata során nem találtunk szignifikáns összefüggést. Megbeszélés: Eredményeink a nyugati típusú étrend tekintetében összhangban vannak a hazai, egészséges populáción végzett felmérések megállapításaival, amelyek alacsony szintű zöldség-, gyümölcs- és rostfogyasztást jeleznek. A mediterrán étrenddel kapcsolatos eredményeink a nemzetközi adatokhoz képest kedvezőtlenebb képet mutatnak. A vizsgálat rámutat arra, hogy a remisszió idején a táplálkozási ajánlások követése háttérbe szorulhat. Következtetés: Az IBD-betegek körében kedvezőtlen táplálkozási mintázat figyelhető meg, amely indokolttá teszi a rendszeres és célzott dietetikai intervenciót. A hosszú távon fenntartható, kiegyensúlyozott étrend hangsúlyozása – különösen remisszió idején – kulcsfontosságú a betegségmenedzsment szempontjából. Orv Hetil. 2026; 167(35): 1394–1401.