In the summer of 2022, we experienced an extreme water shortage in the Great Hungarian Plain and the consequences influenced and still influence our lives in several ways. The long-term solution to the problem of drought is sustainable landscape management, which builds on the natural characteristics of the area – climate, soil, topography, hydrographic conditions and opportunities. The ecological network can provide a suitable framework for this concept, since the original idea intended to create balance between intensive and extensive land use. Our goal was to define the focus areas where the current cultivation is in conflict with the features of the landscape, and we identified the areas where it is necessary to change the cultivation method and those where other water retention proposals can gain space, thus ensuring water even in drier periods. The resulting land use will be in line with the water cycle, thereby increasing the area's resilience against drought. In our research, we chose the municipality of Nagykörű and its surroundings along the Tisza River as our study area, which - like the rest of the Great Plain - was hit by an exceptionally severe drought in the summer of 2022. On the 90 km² research area, after fieldwork, we performed various GIS analyses. Based on these we examined the possibilities and suitability of the cultivation methods in the given area and worded our proposals. In the course of our research, we consulted with water management experts and local farmers in order to get a more accurate picture of the area's features, problems, and the feasibility of our proposals. The landscape architecture master students of MATE also helped us in preparing the analyses. The results showed that currently a significant part of the area is not managed in accordance with the geographical conditions. The deeper fields in the middle of the area, which currently are under intensive farming, would belo9ng, under natural conditions to the floodplain of the river Tisza. Here the extensive cultivation methods, such as orchards, gardens, or meadows are recommended. At the same time, the flood-free parts of the sample area are suitable for agriculture. If water retention strategies are used in the suitable areas, these will be more protected against the effects of drought.

2022 nyarán Magyarországon szélsőséges aszályt tapasztalhattunk, amely különösen az Alföldet sújtotta. Sok helyi gazdálkodó változást szorgalmazott, ám a változáshoz mindannyiukra egységesen szükség van, és a jelenlegi földhasználati módok újragondolására elengedhetetlen. A kutatásunkban az ökológiai hálózat eredeti keleti európai koncepcióját használjuk a kulcsterületek feltárására, biodiverzitás, konnektivitás és vízgazdálkodás szempontjából, meghatározva azokat a területeket, ahol a tájhasználat-váltások bekövetkezhetnek. Megvizsgáltuk a területet regionális léptékben konnektivitás-analízissel, és helyi léptékben, a területhasználatot és élőhelyeket figyelembe véve, valamint a víz természetes körforgását a tájban is beépítettük a módszertanba. Megállapítottuk, hogy a regionális léptékű modell eredményei enyhén más képet mutattak a helyi eredményekhez képest a mintaterületen, ez pedig nagyban kötődik a terület nem megfelelő műveléséhez a potenciális ártéri területeken.

The Balaton region is Hungary’s most important recreational area, known for Central Europe’s largest freshwater lake and its traditional vineyard and horticultural landscapes. Since 1990, vineyard and orchard abandonment and intensified shoreline urbanization have increasingly threatened both landscape character and ecological balance. This study analyses land-use changes in the Balaton hinterland and evaluates the effectiveness of regional land-use regulation between 1990 and 2018, with a focus on the 2000 Balaton Law (BKÜRT), which sought to preserve traditional land uses by permitting construction only where at least 80% of vineyard parcels remained cultivated. Spatial–temporal analysis was based on CORINE Land Cover (CLC) data from 1990 to 2018, supplemented by change layers from the Copernicus Land Monitoring Service. The CORINE Land Cover classification is a three-level hierarchical system (5 Level-1 groups, 15 Level-2 classes, and 44 Level-3 classes) developed by the EEA to provide standardized, satellite-based land cover information across Europe. Land cover was aggregated into major categories (using Level-1 and Level-2 classes) relevant to the Hungarian landscape. To address CLC limitations related to representing vineyards as relatively homogeneous units despite substantial differences in the density and scale of built structures, detailed case studies were conducted in three C1 vineyard zones—Alsóörs, Paloznak, and Szentantalfa—using historical aerial photographs, Google Earth imagery, and the Hungarian Ecosystem Map (NÖSZTÉP). Despite the restrictive regulatory framework, the CLC database showed that the share of vineyards in the vineyard regulation zone (C-1, C-2) decreased between 1990 and 2018 from 45.4% to 35.8% (the share of gardens and fruit plantations had changed from 9.7% to 15.5%). In the whole Balaton region, there was an approximately 18% decline in vineyard areas. Considering the M-2 horticultural zone, the garden coverage increased from 18.9% in 1990 (17.7% in 2000) to 30.5% (share of vineyards changed from 54.3% (54.6% in 2000) to 38.8%). At the regional level, gardens and fruit plantations had a smaller decrease (3.2%). Although overall trends were more favorable than at the national level, regulatory measures proved insufficient to prevent the conversion of vineyards and orchards in sensitive areas, particularly on slopes overlooking the lake, in proximity to tourist hubs, and in areas exposed to strong development pressure. By 2018, the C1 zone had expanded spatially but became less targeted, as the proportion of vineyards within it decreased. Boundary refinements failed to substantially improve regulatory precision or effectiveness. The case studies reveal a gradient of regulatory strictness reflecting differing landscape protection priorities and stages of vineyard transformation, with Alsóörs responding to long-standing, partly irreversible changes while attempting to slow further landscape alteration. To counter ongoing negative trends, more targeted and enforceable regulations are required, including a clearer separation of cultivated and recreational land uses, a maximum building size of 80 m² for recreational properties, and a reassessment of vineyard zone boundaries to better reflect active cultivation and protect sensitive landscapes.

In our research we dealt with the relationship between the water system (including both the groundwater bodies and the surface waters), the ecological network and land use. Our primary goal was to compare the agricultural suitability to conservation areas, which can provide a framework for sustainable land use in a national-international scale. Our research took place in the Carpathian basin, so that we could observe broader, more comprehensive correlations between the researched aspects at the water catchment area. We explored the landscape and environmental features of the Carpathian Basin and then analyzed them with the help of GIS methods. We analyzed three different feature categories: the first aspect was water presence and protection, the second was the current land cover, and the third was the Natura 2000 network as a habitat-system and biodiversity protection element. Data collection was obstructed by the fact that the catchment-based study area belongs to 9 countries, only a part of which are EU member states, so we could not rely on EU databases (e.g. CORINE land cover). Based on the available data, we performed GIS analyses, which revealed the common values and dilemmas of the three different aspects. Based on our results, it was possible to define the areas that adapt to the landscape function but are primarily suitable for cultivation (either arable land, grassland or forestry), the habitats that are sensitive from a natural point of view, and the transitional areas located between them. Our results suggest that the management between these two fields are not cooperating currently. Agricultural land could play a significant role in the joint development in the future, since these areas struggle with both floods and droughts and also with maintaining biodiversity.

Az ökológiai hálózat a biodiverzitás és az élőhelyek megőrzésére, az anyag- és energiakörforgás fenntartására irányuló eszköz, természetes és fél-természetes tájelemekből álló koherens rendszer. Három alapvető szerkezeti egységre osztható: magterületek, ökológiai folyosók és pufferterületek alkotják, amelyeket egyes értelmezések rehabilitációs területekkel egészítenek ki. Az ökológiai hálózat definiálására irányuló kutatásunk során megközelítési irányzatokat és befolyásoló tényezőket tártunk fel. Megállapítottuk, hogy a hálózat törekedhet egy faj (vagy fajcsoport) életfeltételeinek javítására, vagy az ökológiai állapot és a konnektivitás fejlesztését, valamint a fragmentáció csökkentését tűzi ki célul. A hálózatot (és így a tervezését) négy alapvető tényező befolyásolja: a táji adottságok és a benne lejátszódó folyamatok keretrendszert biztosítanak, az élővilág mint használó meghatározó, míg az ember alakító hatással van a hálózatra. Eszközök széles skáláját mutattuk be, a döntés-alapú stakeholder-vezérelt tervezéstől, a tájmetriai elemzéseken át a gráfelméleten alapuló összekötöttségi modellekig. Az 1980-es években indult ökológiai hálózat tervezése jelentősen különbözik a ma használt módszerektől, hiszen a rendelkezésre álló technológiák (elsősorban a térinformatika), software-ek elterjedésével egyre több szempontot tudunk integrálni a hálózat modellezésébe, objektívebb eredményért. Azonban elmondható, hogy az egyre komplexebb számításokon alapuló modellek eltávolodtak a tervezői szemlélettől, nem céljuk a jogi-területi tervezési illeszkedés, ám a kisebb léptékű hálózatfejlesztési beruházásokat, pl. vadátjárók létesítését, egy folyosó vagy élőhely rehabilitációját megalapozzák.

Kutatásunkban az általános érvényű ökológiai hálózat térképezéséhez kerestünk indikátorfajokat, melyek segítségével egy átfogó természetvédelmi szempontú hálózat tervezhető. Az élőlény mérete, viselkedése, a számára optimális élőhely minimális kiterjedése, territóriuma, valamint a diszperziós távolság mind-mind befolyásolják egy faj hálózatának kiterjedését. Az ember alkotta barrierek is fajonként eltérően hatnak. A modellezéseket továbbá segítik a már meglévő monitoring rendszerek és adatbázisok, melyeket szintén figyelembe vettünk a fajok kiválasztásánál, amelynek azonban elsődleges szempontja az volt, hogy a területekre releváns fajokat válasszunk, tehát a választott indikátorfaj számára a területen előforduló élőhelyek megfelelő életfeltételeket biztosítsanak. Természetesen elvárt szempont, hogy a fajnak bizonyított előfordulása legyen a területen. A három különböző minta-területünkön (Mecsek, Közép-Tisza, Pesti-síkság) összesen 26 (7, 14 és 5) faj bizonyult potenciálisan alkalmasnak az ökológiai hálózat modellezésére, melyek nagy része madárfaj volt, azonban az emlősök közül a denevérek is megfelelőek lehetnek egy ilyen fókuszú modellezéshez több területen is.