Understanding the resilience of urban forms as a latent force that drives a place’s physical characterization and social cohesion is essential for defining successful adaptive processes of pre-existing urban fabrics. Budapest’s ninth district (Ferencváros) is an outstanding example of transforming a complex historical urban context, which underwent renovation strategies guided by maintaining and enhancing essential morphological elements. Courtyards have great relevance in conditioning the well-being in areas of high occupational density, especially in terms of accessibility to urban green infrastructure. In the case of Ferencváros, they were reframed to add new layers of use and to improve territorial integration by unifying smaller private courtyard unities into more extensive communal areas, creating a comprehensive urban green network, preserving urban heritage, and increasing green coverage. This study assesses how this recent re-urbanization phenomenon is related to political changes in a post-socialist city. The conjuncture found in Ferencváros is unique, yet it can be applied in other similar contexts. The methodology applied to this study is supervised classification for the quantitative analysis of remote-sensing image data with GIS software assistance—a procedure rarely applied in medium-scale urban analysis. However, it was verified to be precise and effective in tracking morphological changes. The preliminary results indicate a significant intensification in greenery in the urban pattern, especially in the core areas of the blocks: the courtyards. After the intervention, green areas became more predominant, cohesive, and articulated.

In response to the imperative to enhance urban structures for global sustainability and improved quality of life, the European Union has diligently established parameters and policies fostering urban cohesion and territorial integration. Embracing the guidelines conceived by the European Commission, this research presents a case study examining morphological conditions in the IX District of Budapest, Hungary—a strategically chosen area undergoing renovation. The primary goals of the intervention are to address social and spatial segregation, enhance urban performance, and promote global resilience. Employing a Typological Survey methodology, an in-depth assessment was conducted and translated into a Geographic Information System (GIS) database. Consequently, the morphological analysis successfully identified five distinct types of elements composing the urban structure of the studied area. This analysis revealed a highly heterogeneous constitution characterized by dynamic and continuous changes, reflecting the evolving nature of the urban landscape. Findings indicate noteworthy improvements in the performance and quality of public spaces while preserving the historical morphological characteristics that have long defined this area and its urban landscape.

Ennek a cikknek az a célja, hogy tisztázza a jelenlegi SãoPaulo-i lakhatási politikának az építészetre és városkép-alakításra gyakorolt következményeit, különös tekintettel a fenntartható fejlődés irányelveire és a környezetvédelmi előírásokra, amelyek a városok minőségi átalakítását ösztönözték ökológiai és táji szempontok szerinti fejlesztéssel. Történelmileg a lakáshiány és az ezen a téren végrehajtott stratégiai szabályozások jelentősen befolyásolták az ország életminőségét és a társadalmi egyenlőtlenségek változását. Az analitikai módszertan összehasonlítja a hagyományos lakásfejlesztési stratégiákat és a VIGLIECCA&ASSOCIADOS által tervezett Parque Novo Santo Amaro V. esettanulmányában fellelhető nem konvencionális megoldásokat, kibontva a tájépítészeti menedzsmentre és egy szegény brazil közösség életkörülményeire irányuló beavatkozás fő szempontjait. Ez a projekt olyan új állami lakásépítési és környezetvédelmi intézkedések eredménye, amelyek a város elhanyagolt területeinek fejlesztését és társadalmi fejlődését szolgálják. Ennek az elemzésnek a koncepcióját az a felfogás vezérli, hogy a várost – különösen dél-amerikai kontextusban – egymást átfedő rétegek bonyolult kölcsönhatása alkotja, azok konfliktusaival, széttagoltságával, feloldatlan ellentmondásaival és szembenállásaival. Előzetes eredményként megállapításra került, hogy a São Paulo-i Parque Santo Amaro V. esetében megvalósított innovatív megoldások hatékonynak bizonyultak arra, hogy a területet a város makró szintű struktúrájába integrálják, átfogó megoldást kínálva a lakáshiányra és a súlyos környezeti problémákra.