A két száron történő termesztés a termésnövelés egy potenciális módja a hagyományos, egy száras termesztéshez képest. További előnye, hogy mindössze fitotechnikai műveletek segítségével, minden további költség nélkül megvalósítható. A két szár kialakításhoz azonban több lehetőség is rendelkezésre áll. Így ebben a tanulmányban arra keresem a választ, hogy a túlterhelés elkerülése mellett melyik a legalkalmasabb hajtásindítási módszer a legnagyobb termésnövekedés eléréséhez. A kísérlethez 7 csoportot vizsgáltam, ebből a 0. az egy száron nevelt kontrollcsoport, a másik 6 pedig különböző helyekről és módszerekkel indított oldalhajtásokkal kialakított két száron történő termesztés. A hetenkénti betakarítások során feljegyzésre került a termések helye a növényen belül, valamint azok tömege. Az eredmények azt mutatták, hogy az összes vizsgált kétszárú művelési mód termésnövekedést eredményezett, melyből az 1. csoport volt a legkiemelkedőbb +33%-kal. Az így elért növekedés viszont még nem vezetett a növények olyan mértékű túlterheléséhez, mely a termésméret jelentős csökkenését okozta volna, ezzel kockáztatva a piacképességet.
Nyolc hegyes erős paprikafajtát vizsgáltunk üvegházi hajtatási körülmények között. Regisztráltuk a növények biomassza növekedését februártól június végéig. Ezen időszak alatt mértük a fajták termésmennyiségét, valamint fényválaszgörbék felvételével a nettófotoszintézis maximumukat is. A kapott eredmények alapján a 8 fajtát 3 csoportba tudtuk osztani. A legjobb termőképességű fajtánál mértük a legnagyobb nettó fotoszintézis intenzitást és a legnagyobb biomassza hatékonyságot is. Ez utóbbi érték nagyon hasonló volt a korábbi években mért fehér töltenivaló és a kápia típusú paprikáknál kapott adatokhoz.