23 February 2026 in Biological Conservation
13 March 2020 in European Journal of Forest Research
In the absence of primeval floodplain forests, near-natural remnants are key references for close-to-nature forestry and nature conservation. Old-growth forest characteristics (OGCs) were quantified in 16 managed (rotation or selection) and abandoned semi-natural floodplain forests by taking snapshot inventories of structural features. Principal component analysis revealed a short gradient from closed-canopy managed stands dominated by large trees (mainly oaks) and hornbeams, with less deadwood, to abandoned older stands with more gaps, very large trees and different kinds of deadwood. All the studied forests are mainly in the early and late biostatic phases of forest development, with innovation and degradation phases almost completely absent. Results showed that selection forests had significantly more very large trees compared to rotation stands. The difference in structure between abandoned selection stands and abandoned rotation stands was more pronounced than in their counterparts that are still managed. Based on diameter distribution and the amount of very large trees and deadwood, abandoned selection stands were closest to the structure of natural forests. Selection forests may recover certain OGCs more rapidly than rotation forests. We concluded that after 100–150 years of homogenising rotation forestry, OGCs are slow to develop in just 25 years of non-intervention. Based on our results, we recommend: (i) an increase in the rotation cycle with selective logging in order to restore and maintain OGCs in managed rotation forests and (ii) total abandonment in certain well-preserved, near-natural forests with natural flooding regimes. However, the failure of oak to regenerate naturally remains a challenge.
8 December 2025 in Archaeologiai Értesítő
Absztrakt: Kutatásunkban a Békés vármegyei Geszt település határában található, középkori Vátyon falu interdiszciplináris vizsgálati eredményeit mutatjuk be. A kutatás célja kettős volt. Egy módszertani kísérletben ötvözni kívántuk a non-destruktív lelőhely-felderítési módszereket (régészeti terepbejárás és magnetométeres felmérés) és a régészeti talajtan módszereit annak érdekében, hogy a kutatott településre és időszakra vonatkozóan ásatás nélkül jussunk olyan antropogén üledékanyaghoz, amelyen teljes körű régészeti növénytani vizsgálat végezhető el. A másik cél a feltárt régészeti növénytani anyag, illetve az ún. flotálási maradékok vizsgálatára alapozott mezőgazdaság-történeti interpretáció volt. A kutatás során végzett intenzív felszíni leletgyűjtés eredményeként több mint 2500 darab középkori kerámiatöredék került elő. A lelőhely kerámiaanyagának részletes tipológiai, térbeli és statisztikai elemzése, valamint a település térszerkezeti rekonstrukciója egy külön tanulmány tárgyát képezi majd. A felszíni leletek eloszlása, kronológiája és a geofizikai felmérések eredményei azonban előzetesen lehetővé tették a templom lokalizálását, valamint a település használatának főbb periódusa és belső szerkezetének egyes részletei is kirajzolódtak. A magnetométeres és földradaros felmérés segítségével nemcsak a templom és környezete, valamint több települési objektum (pl. házalapok) vált azonosíthatóvá, hanem kijelölésre kerültek olyan gödörobjektumok is, amelyek a későbbi régészeti talajtani fúrások vizsgálati tárgyát jelentették. A gödrök ún. validáló (véső) fúrása után végeztük el Edelman-kanalas fúrástechnikával a betöltési anyag megmintázását. Ez a szemi-destruktív módszer lehetőséget biztosított arra, hogy a gödörobjektumok betöltéséből archaeobotanikai maradványokat tárjunk fel. A gödrökből előkerült szenült gabonamaradványok abszolút kormeghatározása – amely a 14. század eleje és a 15. század első harmada közé esik – összhangban áll a település régészeti és történeti adatokkal is alátámasztható működési periódusával. Az archaeobotanikai vizsgálat során feltárt kultúrfajok (pl. kenyérbúza, köles, rozs) maradványai alapján levonható az a következtetés, hogy Vátyon lakossága a kis jégkorszak kezdetén jól alkalmazkodott a Kis-Sárrét sajátos hidromorf talajadottságaihoz és mozaikos környezeti viszonyaihoz. Az eredmények jól illeszkednek mind a Kárpát-medence középkori mezőgazdaság-történeti ismereteibe, mind a kis jégkorszak környezeti mintázatába. A kutatás hozzájárul a Körös-vidék tájhasználatának és településhálózatának pontosabb megértéséhez, különösen a kis jégkorszak korai szakaszára vonatkozóan.