The concept of distributed pedagogical leadership (DPL) practice in education is advanced as an acceptable element in enhancing the quality of pedagogical improvement and the academic achievement of learners across educational contexts. This concept is conceived as a leadership style, where stakeholders are formally and informally involved in the leadership process. The interdependence of stakeholders in the enactment of this concept is underpinned by the five dimensions of DPL, namely: enhancing shared consciousness of visions, and strategies between stakeholders; distributing responsibilities for pedagogical leadership; distributing and clarifying power relationship between the stakeholders; distributing the enactment of pedagogical improvement within centers; and developing a strategy for DPL. This study employed a systematic literature review that mapped relevant literature to the topic. The database of sources consists of 10 articles on DPL published in the English language and in high-ranking journals between January 2010 and December 2021. The review highlights empirical and theoretical-conceptual contributions to the literature on DPL including the methodologies used in the studies. The study extensively expounds on the underpinning theoretical and conceptual frameworks to elucidate this concept. The result implies the need to promote the culture of DPL in all learning levels and spheres of education.

Existing educational leadership research consistently emphasizes the importance of empowering and supporting classroom teachers to develop essential teaching experiences and leadership skills, enabling them to become autonomous curriculum developers and thinkers. This study aimed to explore the perceptions and understanding of distributed pedagogical leadership among Kenyan preservice professional actors in their respective contexts. It also examined the significance and impact of this practice on enhancing and strengthening the teaching and leadership abilities of teacher educators, thereby empowering them as effective pedagogical leaders in the classroom. The study employed a mixed methods design with a convergent parallel approach, using purposive sampling to select 83 participants, including administrative leaders, formal teacher leaders, and teacher educators from five public and private preservice teacher training colleges. Data collection involved semi-structured interviews, focus group discussions for qualitative insights, and an online survey for quantitative data. Results show that principals and formal teacher leaders play a key role in empowering teacher educators by distributing pedagogical leadership responsibilities among all professional actors. However, teacher educators felt that the distribution of tasks and responsibilities was uneven, which hindered effective implementation. This study also highlights how employer policies, through principals, influence the distribution of pedagogical leadership responsibilities.

Tanulmányunk a megosztott pedagógiai vezetés gyakorlatát vizsgálja a kenyai általános iskolai tanárképzésben, melynek tantervi keretrendszerét úgy tervezték, hogy az hozzájáruljon képzett, etikus és kompetens tanárhallgatók felkészítéséhez, akik hatékonyan tudják majd megvalósítani a kompetenciaalapú tantervet. Eddig sem Kenyában, sem máshol a világban nem folytattak kutatást a megosztott pedagógiai vezetés jelentőségének megismerésére. Munkánk keretrendszerét a megosztott vezetés, a pedagógiai vezetés és a tanári vezetés elméletei együttesen adták. A kutatás fő célja az volt, hogy részletes képet alkosson a megosztott pedagógiai vezetés gyakorlatáról azáltal, hogy feltárja a kenyai alapfokú pedagógusképzésben résztvevők nézeteit, attitűdjét és egyetértését a koncepcióról annak természetes környezetében. A vezetési gyakorlatok vizsgálatához konvergens, párhuzamos, kombinált (mixed) stratégiájú kutatást terveztünk, melybe felsővezetőket, középvezetőket, tanárképzőket és tanárjelölteket vontunk be. A kvalitatív adatgyűjtés személyes, félig strukturált interjúkból és fókuszcsoportos beszélgetésekből, míg a kvantitatív szakasz kérdőíves vizsgálatból állt. A különféle adatfeldolgozások eredményeit az értelmezési szakaszban összevontuk a konvergencia ellenőrzéséhez. Az eredmények azt sugallják, hogy az érdekeltek elsődlegesen a felső- és középvezetőket tartják felelősnek a megosztott pedagógiai vezetés megvalósításáért, ugyanakkor az is megállapítható, hogy a pedagógiai vezetői feladatok elosztása gyakran egyenlőtlen a bürokrácia miatt. A hatékonyságot a résztvevők beszámolói szerint tovább csökkentik a Pedagógus Szolgálati Bizottság szabályzatai és iránymutatásai, valamint az, hogy az Oktatási Minisztérium nem biztosít sem megfelelő szakmai támogatást, sem pedagógiai erőforrást. Kutatásunk végkövetkeztetése az, hogy a pedagógiai vezetés feladatköreinek hatékony elosztása kulcsfontosságú az érintettek szakmai tanulásának elősegítésében. A pedagógiai fejlesztésre és a tanterv végrehajtására támogatóan hat, ha a pedagógiai vezetői feladatok ellátásában több személy vesz részt.