This study examines the impact of agroecological practices on soil quality and crop yields in small-scale farming, focusing on the combination of microbial soil inoculation, crop rotation, and conservation tillage methods. Conducted at the SZIA Agroecological Garden MATE in Gödöllő, Hungary, the experiment used 12 plots, employing various conservation tillage techniques, including soil loosening with and without microbial inoculants, as well as no-till systems with and without inoculation. Six of the plots were inoculated with beneficial bacteria to enhance nitrogen fixation, phosphorus mobility, nutrient solubilization, phytohormone production, and pathogen suppression. In 2024, peas (Pisum sativum L.) were planted following potatoes in a small-scale market-oriented crop rotation, with the continuous monitoring of crop performance and soil characteristics. This ongoing study focuses on evaluating the long-term effects of crop rotation on key agricultural parameters, aiming to optimize practices over time. Statistical analysis (one-way ANOVA) revealed no significant differences across most parameters (p > 0.05), except for total sugar content (p < 0.05), which aligns with expectations given the limited tillage prior to the study. The standard significance level of p < 0.05 was used to balance error risks, ensure adequate statistical power, and maintain consistency with established agricultural research practices. However, the study trends indicated potential long-term benefits, particularly in plots with microbial inoculants, where pea yield and pod size showed improvement compared to non-inoculated and control plots. Microbial inoculants may show long-term effects, as they gradually improve soil health, support microbial communities, and enhance nutrient cycling, which takes time to become noticeable. These findings highlight the potential advantages of combining conservation tillage with microbial inoculants, suggesting that this combination could foster enhanced soil health and productivity over time. The novel setting of this study underscores the importance of long-term monitoring to fully capture the benefits of agroecological interventions, emphasizing their role in achieving sustainable agricultural practices and improving small-scale farming outcomes.

A vizes élőhelyek a vízi és a szárazföldi ökoszisztémák között elhelyezkedő, igen változatos, és általában nehezen lehatárolható területek. Kiemelt jelentőségük annak köszönhető, hogy bár csak a globális szárazföldi területek mintegy 6–7%-át borítják, kulcsfontosságú szerepet játszanak az éghajlat szabályozásában, a vizes ökoszisztémák biodiverzitásának és hidrológiai viszonyainak fenntartásában, valamint számos további ökológiai és társadalmi funkciót is szolgáltatnak, beleértve az árvízvédelmi, víztisztítási, szén-dioxid-tárolási, élőhelytámogatási és kulturális, rekreációs előnyöket. A vizes élőhelyek azonban mind természetes, mind antropogén hatások következtében térben és időben is dinamikusan változnak, ezért védelmük és megfigyelésük napjainkra igen fontos kutatási területté nőtte ki magát. A műholdas távérzékelés nagyobb területek egyidejű megfigyelését teszi lehetővé, azonban érzékeny a felhőzetre és a légköri hatásokra, bizonytalanságot okozva ezzel az eredményekben. A hagyományos monitoring technológiák mellett a pilóta nélküli légi járművek térnyerése egyre kifejezettebb, köszönhetően rugalmasságának, hatékonyságának és alacsony költségének, miközben nagy térbeli és időbeli felbontású, szisztematikus adatszolgáltatásra képes. Tanulmányunk a pilóta nélküli légi járművek alkalmazási lehetőségeibe nyújt betekintést a vizes élőhelyek felmérésében, valamint áttekinti és összehasonlítja az egyéb távérzékelés technológiák alkalmazhatóságát ezen területek megfigyelésében. Célja, hogy elősegítse a dróntechnológia további terjedését és széles körű alkalmazását a vizes élőhelyek monitorozásában.

This study investigated whether permanent and regenerative (rotational) grazing systems are associated with differences in fecal bacterial and fungal microbiota of donkeys under extensive pasture conditions. Young female donkeys were assigned to permanent or regenerative grazing, and paired fecal samples from eight animals per system were collected before pasture access and at the end of the grazing period. Culture-based microbial counts, parasitological examination, animal performance measurements, forage assessment, and bacterial 16S rRNA gene and fungal ITS amplicon sequencing were performed. Donkeys under regenerative grazing showed higher average daily gain than those under permanent grazing (378.0 ± 57.8 vs. 242.4 ± 65.8 g/day; p < 0.001), whereas culture-based fecal microbial counts and fecal egg counts did not differ significantly between systems. Beta-diversity analyses identified sampling time as a consistent source of variation in both bacterial and fungal communities, whereas associations with grazing system and its interaction with sampling time depended on the distance metric used. Bacterial communities retained a large shared core, whereas fungal communities showed stronger compositional turnover. Longitudinal differential abundance analysis identified 336 bacterial and 66 fungal amplicon sequence variants (ASVs) with significant grazing system × sampling time interactions. More positive temporal responses under regenerative grazing were observed among several Spirochaetota and Neocallimastigomycota ASVs, whereas detected Methanobrevibacter ASVs showed a more positive temporal change under permanent grazing.