Semi-natural grasslands were previously established through traditional land use and maintained by active management, but their extension nowadays is declining rapidly, particularly in areas that also have tourism potential. In parallel, the conservation value of the remaining areas is increasing. The shore of Lake Balaton is a particularly good example, as Lake Balaton is an area highly affected by tourism, yet there have been valuable habitats able to survive and provide refuge for many vulnerable, protected species. Fortunately, we have reliable information about the vegetation of the area from two decades ago. Comparing these data with our recent surveys we investigated the changes in habitats and the distribution of protected plant species in connection with the active conservation treatments such as grazing or cutting. Our results show that in areas where treatments are still ongoing, protected plant species are more likely to survive, or even other species can appear, which is in clear contrast with conditions experienced in abandoned areas, where at least seven protected species have disappeared. According to our results, minor, but appropriately chosen and well-executed management interventions, can help in the long-term maintenance of species-rich habitats and improving the conservation status of threatened species.

Management of invasive alien plants is an increasing problem throughout the world. In some cases native rare or protected species can appear or even prefer habitats dominated by invasive alien plants, which raises questions about the optimal treatment of such areas. Erythronium dens-canis in Hungary is a protected species which only have several occurrences in the country and a number of these populations situated in Robinia pseudoacacia stands developed after harvesting native forests. In this study a total of five populations of E. dens-canis were surveyed between 2020 and 2022 in southwestern Hungary examining and comparing the ongoing demographic changes under native and Robinia stands by monitoring individual plants. Two populations were situated in forests composed of native tree species, two in Robinia pseudoacacia-dominated stands and one in a Robinia-native tree species mixed stand. We categorized the plants into five age-state categories: dormant, seedling, juvenile, vegetative adult, and reproductive adult. We found some considerable differences (e.g. leaf size, reproduction rate) between the populations situated in native and in Robinia stands, whereas the population in mixed forest showed intermediate character in most examined factors. Based on our results, R. pseudoacacia have a significant effect on the phenology and life history of E. dens-canis, and this effect is greater with higher proportion of R. pseudoacacia in a forest stand where the E. dens-canis occurs.

A hazánkban ritka és védett kakasmandikó (Erythronium dens-canis L.) életmeneté- ről, valamint populációinak demográfiai és dinamikai sajátosságairól kevés irodalmi adattal rendelkezünk. A faj előfordulási területének jelentős részén törvényi oltalmat élvez, illetve veszélyeztetett fajként van nyilvántartva, ezért különösen fontos az adathiányos állapot megszüntetése. Kutatásunk célja a faj populációbiológiájának jobb megismerését célzó demográfiai vizsgálatok megalapozása volt az egyedek egy vegetációs perióduson belüli életmenet-állapot változásának nyomon követésével három zalai állományban. Legfőképpen azt a módszertani kérdést kívántuk tisztázni, hogyan lehet az egyedeket állapotkategóriákba sorolni egy olyan évelő, többször termő faj esetében, melynek hajtásai nem egyszerre jelennek meg a vegetációs periódus kezdetén. Összesen 377 kakasmandikó tő került legalább egyszer felvételezésre 2020-ban, ezek közül 255 tövet (67,6%) mindkét vizsgálati időpontban, márciusban és áprilisban is fel tudtunk mérni. Eredményeink alapján jelentős különbségek figyelhetők meg az egyes Erythronium állományok szerkezetében, hely és időpont függvényében egyaránt, ezért az életmenet-állapotba való besorolást mindenképpen hozzá kell igazítani a felvételezés idejéhez és helyéhez. Az életmenet-állapot megállapítása a reproduktív tövek esetében egyértelmű, a juvenilis és vegetatív adult tövek esetében azonban a felvételezés idejétől függően mérsékelt bizonytalansággal végezhető el – egyes tövek besorolása a mérettartományok által meghatározott kategóriákba ugyanis változik a felmérés időpontjától függően. A juvenilis és vegetatív adult kategóriák között a mérethatárt a reproduktív tövek levélmérete alapján állapítottuk meg. Mivel az azévben virágzó tövek hajtanak ki először az állományban, ezek hamarabb érik el a kifejlett levélméretüket is. Feltételezhető, hogy a felmérés pontossága az idő előrehaladtával növekszik, mivel a később kihajtó tövek is elérhetik vagy megközelíthetik a maximális levélterület-méretüket. Egy későbbi időpont választásának további előnye, hogy egyúttal a reproduktív tövek termésképzési sikerességét is meg lehet állapítani. A késői felvételezést azonban akadályozza a tövek időközbeni elhervadása, eltűnése vagy károsodása, ami egyre gyakoribbá válik a faj tenyészidejének végéhez közeledve.

The fritillary (Fritillaria meleagris) is a rare and endangered species that originated in forested habitats, but due to landscape changes, turned into a wet meadow plant. Currently, larger populations can be found in meadows than in forests. Nowadays, as hay production has become unnecessary, wet meadows are being slowly reforested. Little comparative evidence exists on the performance of populations in the two contrasting habitats. We examined Fritillaria meleagris populations in meadows and forests to investigate the impact of current land use changes on the demographic characteristics of this species. The study was carried out over three years in two geographical regions in Hungary, comparatively in two habitat types (forest and meadow). We used permanent quadrats to record the demographic status and morphometric traits of at least 100 fritillary plants in every population. Although some characteristics were different in each population, the results suggested that each population has a special demographic structure. There were larger variations between the different populations and only minor variations among populations across years in demographic composition. Trait variation across geographical regions exceeded the variation observed between habitat types as well. We conclude that regional differences override the role of habitat type in determining the demography and vulnerability of fritillaries.

Az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora Waldst. et Kit., Amaryllidaceae) szárazgyepekben előforduló, többször termő évelő lágy szárú növény. Elterjedési területének nagy részén veszélyeztetett faj, melynek életmenete és reprodukcióbiológiája kevéssé tanulmányozott. A 2020 és 2023 között végzett ex situ vizsgálat során a faj kelését tanulmányoztuk. Vetési kísérletben kerestük, milyen beavatkozásokkal fokozható a kelés sikere. A magokat részben a természetes körülményeket utánzó módon, részben különböző kezelések után vetettük el. Emellett vizsgáltuk a termésérést követő hónapokban az embrió fejlődésének dinamikáját. A kísérleteket megelőzően két alkalommal is megállapítottuk az ezermagtömeget, mely az irodalmi adatokkal jól egyezően 5,60 (2021) és 5,84 g-nak (2022) adódott. A vetési kísérletek során mérsékelt csírázási sikert tapasztaltunk: a kelési arány – kezeléstől függően – 0 és 37,5% között változott. A 2020-ban és 2021-ben gyűjtött, 2021 őszén elvetett magok csak közel másfél év elteltével kezdtek kihajtani, míg a 2022-ben, a termésérést követően rögtön elvetett magok egy része már a rákövetkező évben kikelt. A kezelt magok esetében a szkarifi káció jelentősen gyorsította a csírázást, már 10 héttel a vetést követően megjelentek az ilyen magokból származó magoncok. Az egyes kezeléseket összehasonlító kísérletben a termésérést követően azonnal elvetett, kezeletlen magok kelési sikerétől messze elmaradt a négy hónap tárolás után vetett magoké, kezeléstípustól függetlenül. Az embriófejlődés vizsgálatára beállított kísérletünkben nem tapasztaltuk a magok szkarifikációjának jelentős hatását az embrió növekedésére. Az embriók hossza a vizsgált időszakban (június és október vége között) mindvégig lassan, de közel egyenletes tempóban nőtt (a kezdetben átlagosan 1,21 mm embrióhossz a kísérlet végére 2,08 mm-re nőtt – ez a magok hosszának 48,8, illetve 72,8%-át jelentette). Az időbeli változás üteméből következtetve az embriók még nem érték el végleges méretüket, és a magok nem kezdtek el kihajtani. Az embrióvizsgálat és a kezeléseknek alávetett magok kelési dinamikája alapján a morfofiziológiai magnyugalmi típust tartjuk a legvalószínűbbnek az apró vetővirág esetében. A kísérlet folytatásának fontos eleme lesz a szerzett információkon alapuló, hatékonyabb csíráztatási módszer tervezése és próbája, illetve a magoncok túlélésének, fejlődésének vizsgálata.