The fritillary (Fritillaria meleagris) is a rare and endangered species that originated in forested habitats, but due to landscape changes, turned into a wet meadow plant. Currently, larger populations can be found in meadows than in forests. Nowadays, as hay production has become unnecessary, wet meadows are being slowly reforested. Little comparative evidence exists on the performance of populations in the two contrasting habitats. We examined Fritillaria meleagris populations in meadows and forests to investigate the impact of current land use changes on the demographic characteristics of this species. The study was carried out over three years in two geographical regions in Hungary, comparatively in two habitat types (forest and meadow). We used permanent quadrats to record the demographic status and morphometric traits of at least 100 fritillary plants in every population. Although some characteristics were different in each population, the results suggested that each population has a special demographic structure. There were larger variations between the different populations and only minor variations among populations across years in demographic composition. Trait variation across geographical regions exceeded the variation observed between habitat types as well. We conclude that regional differences override the role of habitat type in determining the demography and vulnerability of fritillaries.

Az apró vetővirág (Sternbergia colchiciflora Waldst. et Kit., Amaryllidaceae) szárazgyepekben előforduló, többször termő évelő lágy szárú növény. Elterjedési területének nagy részén veszélyeztetett faj, melynek életmenete és reprodukcióbiológiája kevéssé tanulmányozott. A 2020 és 2023 között végzett ex situ vizsgálat során a faj kelését tanulmányoztuk. Vetési kísérletben kerestük, milyen beavatkozásokkal fokozható a kelés sikere. A magokat részben a természetes körülményeket utánzó módon, részben különböző kezelések után vetettük el. Emellett vizsgáltuk a termésérést követő hónapokban az embrió fejlődésének dinamikáját. A kísérleteket megelőzően két alkalommal is megállapítottuk az ezermagtömeget, mely az irodalmi adatokkal jól egyezően 5,60 (2021) és 5,84 g-nak (2022) adódott. A vetési kísérletek során mérsékelt csírázási sikert tapasztaltunk: a kelési arány – kezeléstől függően – 0 és 37,5% között változott. A 2020-ban és 2021-ben gyűjtött, 2021 őszén elvetett magok csak közel másfél év elteltével kezdtek kihajtani, míg a 2022-ben, a termésérést követően rögtön elvetett magok egy része már a rákövetkező évben kikelt. A kezelt magok esetében a szkarifi káció jelentősen gyorsította a csírázást, már 10 héttel a vetést követően megjelentek az ilyen magokból származó magoncok. Az egyes kezeléseket összehasonlító kísérletben a termésérést követően azonnal elvetett, kezeletlen magok kelési sikerétől messze elmaradt a négy hónap tárolás után vetett magoké, kezeléstípustól függetlenül. Az embriófejlődés vizsgálatára beállított kísérletünkben nem tapasztaltuk a magok szkarifikációjának jelentős hatását az embrió növekedésére. Az embriók hossza a vizsgált időszakban (június és október vége között) mindvégig lassan, de közel egyenletes tempóban nőtt (a kezdetben átlagosan 1,21 mm embrióhossz a kísérlet végére 2,08 mm-re nőtt – ez a magok hosszának 48,8, illetve 72,8%-át jelentette). Az időbeli változás üteméből következtetve az embriók még nem érték el végleges méretüket, és a magok nem kezdtek el kihajtani. Az embrióvizsgálat és a kezeléseknek alávetett magok kelési dinamikája alapján a morfofiziológiai magnyugalmi típust tartjuk a legvalószínűbbnek az apró vetővirág esetében. A kísérlet folytatásának fontos eleme lesz a szerzett információkon alapuló, hatékonyabb csíráztatási módszer tervezése és próbája, illetve a magoncok túlélésének, fejlődésének vizsgálata.

The marsh gladiolus (Gladiolus palustris Gaud.) is a species of community interest in the European Union, and it’s strictly protected by law in Hungary. Survival of its populations is threatened by a number of factors, so thorough knowledge on the biology of the species is required for its conservation and long-time survival. To interpret the data collected in local populations, it is essential to examine the dynamics between age-stage categories and study germination rates of seeds in the populations. For this purpose, ex-situ and in-situ germination biology studies were set up to monitor the development of individuals starting from germination and establish a suitable age-stage categorization system for demographic purposes. During the autumn of 2023, seeds were sown in an open forest and in a meadow (in-situ), and seeds from these sites were sown in containers (ex-situ) at the same time. Germination rates were considerably higher in the ex-situ sowing than in the in-situ experiment for seeds of both origins. Moreover, there were significant differences between the average height (leaf length) of the seedlings. Under in-situ conditions average height was significantly larger in the open forest than in the meadows. There were significant differences between average height of seedlings in the in-situ and ex-situ experiments only during the first measurement, which differences became less pronounced later on.