Background: Chronotype is a determinant of tolerance to shift work; however, its physiological and psychological correlates remain insufficiently explored in healthcare workers. This study investigated associations between chronotype, perceived stress, sleep quality, and health behaviours in a large cohort of shift-working nurses and physicians. Additionally, diurnal salivary cortisol patterns were characterised in a physiological subsample. Methods: A cross-sectional study was conducted with 451 participants (77% female; mean age 42 ± 11 years) completing validated instruments, including the Perceived Stress Scale (PSS), Athens Insomnia Scale (AIS), Patient Health Questionnaire Somatic Symptom Scale (PHQ-15), and reduced Morningness–Eveningness Questionnaire (rMEQ). In addition, a prospective pilot substudy was performed in a physiological subsample of nurses (n = 40), in which salivary cortisol was measured at three time points during both day and night shifts. Results: Evening chronotype exhibited a higher prevalence of insomnia (70%) and elevated AIS scores (8.2 ± 4.2, p < 0.001). In the physiological subsample, evening types demonstrated a significantly attenuated cortisol awakening response (6.5 ± 5.1 nmol/L, p = 0.02) and a flatter diurnal cortisol slope during day shifts (p = 0.01). Logistic regression indicated that increased age, somatic symptom burden, and perceived stress were significant risk factors for insomnia, whereas morningness was protective (OR = 0.89, p = 0.003). Conclusions: Evening chronotype among healthcare professionals is associated with altered hypothalamic–pituitary–adrenal axis regulation and impaired sleep quality. These findings highlight the potential utility of chronotype-based scheduling and behavioural interventions targeting circadian misalignment to improve occupational health outcomes in shift-working populations.

Background and Objectives: The COVID-19 pandemic placed substantial mental and physical burdens on healthcare workers, particularly nurses. In the post-pandemic period, sustained stress, elevated mental workload and disturbed sleep may continue to affect well-being and job performance. This study aimed to assess perceived stress levels, occupational stress, and sleep quality among Hungarian nurses, while identifying key demographic, occupational, and behavioral predictors. Materials and Methods: A cross-sectional, quantitative study was conducted from April to July 2022 among nurses employed in Hungarian general hospitals (N = 418). Data were collected via an online self-administered questionnaire. Stress and sleep quality were measured using the Perceived Stress Scale (PSS-14), Expanded Nursing Stress Scale (ENSS), and Groningen Sleep Quality Scale (GSQS). Statistical analysis included descriptive statistics, ANOVA, post hoc tests, t-tests, and Pearson’s correlation (p < 0.05). Results: The mean PSS-14 score was 27.82 (SD = 7.82), indicating moderate stress. Sleep quality was poor (mean GSQS = 7.29, SD = 4.28), with significant positive correlation with perceived stress (r = 0.442, p < 0.001). Low income, lower education, and high coffee or alcohol consumption, and multiple night shifts were significantly associated with higher stress and poorer sleep quality. Occupational stress and mental workload, as measured by ENSS, was highest in internal medicine (mean = 122.16, SD = 37.09; p = 0.033). The most burdensome ENSS subscale was “workload” (mean = 2.30, SD = 0.92), with “not enough staff to adequately cover the unit” identified as the most stressful item. Additional cognitive and emotional workload components included dealing with violent patients and a lack of emotional preparedness in supporting families. Conclusions: Post-COVID nurses in Hungary experience moderate stress and impaired sleep. Excessive workload, emotional demands, and shift patterns significantly contribute to psychological and cognitive strain. Institutional and policy-level interventions are needed to reduce occupational stress and promote workforce resilience.

The retinas of many species show regional specialisations that are evident in the differences in the processing of visual input from different parts of the visual field. Regional specialisation is thought to reflect an adaptation to the natural visual environment, optical constraints, and lifestyle of the species. Yet, little is known about regional differences in synaptic circuitry. Here, we were interested in the topographical distribution of connexin-36 (Cx36), the major constituent of electrical synapses in the retina. We compared the retinas of mice, rats, and cats to include species with different patterns of regional specialisations in the analysis. First, we used the density of Prox1-immunoreactive amacrine cells as a marker of any regional specialisation, with higher cell density signifying more central regions. Double-labelling experiments showed that Prox1 is expressed in AII amacrine cells in all three species. Interestingly, large Cx36 plaques were attached to about 8–10% of Prox1-positive amacrine cell somata, suggesting the strong electrical coupling of pairs or small clusters of cell bodies. When analysing the regional changes in the volumetric density of Cx36-immunoreactive plaques, we found a tight correlation with the density of Prox1-expressing amacrine cells in the ON, but not in the OFF sublamina in all three species. The results suggest that the relative contribution of electrical synapses to the ON- and OFF-pathways of the retina changes with retinal location, which may contribute to functional ON/OFF asymmetries across the visual field.

Jelen vizsgálatunk korábbi kutatásunk folytatása, célja a serdülők alvásminőségének felmérése az internethasználat tükrében. Keresztmetszeti, kvantitatív, leíró jellegű kérdőíves felmérést végeztünk általános és középiskolai tanulmányokat végző, 12–18 éves diákok körében (n = 308). Saját szerkesztésű kérdőívet, az alváshigiénés szabályok skáláját és az Athén Insomnia Skálát alkalmaztuk. Az Athén Insomnia Skálán átlagosan 5,39 ( 3,93) pontot értek el, a serdülők 17%-a insomniásnak tekinthető. A diákok átlagosan 1,27 (1,04) órát néznek filmet naponta, és 47%-uk több mint két órán keresztül használja az internetet naponta. Negatívan befolyásolja az alvásminőséget a napi túlzott internet­hasz­nálat (p < 0,001) és az elalvás előtti okoseszköz-haszná­lat (p = 0,002). A stressz az internethasználattal párhuza­mosan nő (p = 0,001). Akik jobban alszanak, jobban teljesítenek az iskolában (p = 0,034). A túlzott okoseszköz-használat összefügg a magasabb stressz-szinttel, a rosszabb alvásminőséggel. Célunk a szülők és a serdülők figyelmének felhívása az internethasználat csökkentésére, a romló alvásminőség lehetséges következményeire.

BEVEZETÉS: Az ápolók munkája az egészségügyben az egyik legnagyobb stressz-szinttel jellemezhető foglalkozás. Magyarországon a Covid-19 megjelenése tovább növelte az egészségügyi ellátásra nehezedő terhet, és ezzel együtt tovább súlyosbította az ápolók helyzetét, ami mind lelki, mind fizikai szempontból nagyobb terhelést jelentett számukra. MÓDSZERTAN: Keresztmetszeti, kvantitatív, leíró jellegű kutatásunkat 2020. decembere és 2021. februárja között végeztük el. Összesen 199 fő került be a vizsgálatba. Az adatgyűjtés online formában történt. Kérdőívünk szociodemográfiai, munkával kapcsolatos kérdéseket és standardizált kérdőívek [PSS (Perceived Stress Questionnaire, Észlelt Stressz Kérdőív), (Groningen Alvásminőség Skála)] tételeit tartalmazta. Az adatfeldolgozás az SPSS 25.0 statisztikai szoftver segítségével történt. Leíró statisztika, korreláció, egyszempontos variancia-analízis (ANOVA) és független mintás t-próba került alkalmazásra az adatok elemzése során. Az eredményeket p < 0,05 mellett tekintettük szignifikánsnak, 95%-os megbízhatósági tartomány mellett. EREDMÉNYEK: A megkérdezett ápolók mérsékelten magas stressz pontszámot értek el a vizsgálat során. Eredményeink alapján elmondható, hogy azon ápolók, akik több éjszakai műszakot (F = 3,455, p = 0,034), illetve egy hónapban többet túlóráztak (F = 7,077, p = 0,001) szignifikánsan nagyobb észlelt stressz szintet értek el. Az észlelt stressz-szint, valamint, hogy az ápoló napi munkája során milyen ápolási kategóriájú beteget látott el ugyancsak szignifikáns eltéréseket mutatott (F = 2,935, p = 0,035). Túlóra tekintetében megállapítható, hogy azok az ápolók, akik többet túlóráztak egy hónapban, szignifikánsan nagyobb alvásminőség-pontszámot értek el, vagyis alvásminőségük rosszabb (F = 6,369, p = 0,002). KÖVETKEZTETÉSEK: Az egészségügyi ellátásra háruló terhek, amelyeket a Covid-19 pandémia okozott, tovább növelték a már alapvetően is nagy munkahelyi stressz szintjét, ami jelentős hatással van az alvás minőségére. Mindezeket figyelembe véve a jelenlegi helyzetben még fontosabb lenne a kiégés megelőzése és a munkahelyi stressz csökkentése. A munkahelyi stressz megelőzésére irányuló intézkedések széles körű alkalmazása, a munkateher csökkentése mind szervezeti, mind egyéni szinten szükséges lenne.

Objectives: To evaluate emergency patient care from a chronophysiological perspective, examining circadian variations in symptom presentations and physiological parameters. Single-centre retrospective analysis. Design: Setting: Department of Emergency Medicine, Clinical Centre, University of Pécs, Hungary (August 2022 to August 2023). Participants: Patient data including symptom categories, time of presentation (divided into eight 3-hour intervals), sex and age were collected. A total of 32 977 patient records were analysed. Symptoms were classified using the International Classification of Diseases, 10th Revision . For hypertension, random proportionally stratified sampling was performed (n=120). Primary and secondary outcome measures: Primary outcomes were the circadian distribution of emergency presentations across 14 symptom categories and their variation by time of day, age and sex. Secondary outcomes included diurnal variation in hypertension-related cases, examining blood pressure, pulse rate, triage time and medication use. Results: Cardiovascular cases peaked between 09:00 and 12:00 (p<0.001), toxicological emergencies between 18:00 and 21:00 (p<0.001) and endocrine–metabolic cases between 12:00 and 15:00 (p<0.001). In hypertensive patients, the lowest systolic pressure occurred between 12:00 and 15:00 (p=0.037). More patients presented on weekdays than weekends (p=0.013). Conclusions: Symptom presentations in emergency care follow distinct circadian patterns, highlighting the influence of biological rhythms on clinical demand. Recognition of these temporal trends may support more effective ED scheduling and resource allocation.