Suburbanization is one of the most prominent processes of post-socialist urban development, leading to the deconcentration of people, capital, as well as productive and non-productive activities within the functional urban area. This phenomenon also has a significant impact on the traditional rural landscape and leads to environmental and social sustainability challenges. Outmigration from the city center to the rural municipalities of the agglomeration ring is already a thoroughly studied topic. However, less attention is given to migration processes not crossing municipal borders. In Hungary, a significant fraction of them is driven by similar motivations as “traditional” suburbanization. Such movements include flows to built-up residential areas that are physically separated from the urban core. Due to their peculiar development path, the inhabited outskirts can also become destinations for within-city migration. This kind of mobility can be considered suburbanization within the city limits. Because of the general lack of data, this phenomenon is seldom researched. However, this study attempts to address this gap. The prevalence of this process in Hungary is explored by analyzing national statistical data sources. Four case studies are selected for detailed examination—Győr, Zalaegerszeg, Kecskemét, and Szeged. GIS methods, field examinations, surveys, and expert interviews are used to get a detailed picture of the demographic and land cover change processes, as well as the distinctions between the destination areas of the case studies. A comparison of the results drawn from the different methods reveals that land use change in the study area is more widespread than what the land cover datasets indicate. The findings indicate that the Corine Land Cover categories describing mixed land use—especially complex cultivation patterns—are not able to capture the drastic function shift caused by intense suburbanization. Different environmental and social sustainability issues are identified depending on the economic status of the outmigrants. This paper also sheds some light on the urban planning considerations of this emerging challenge.

In the shadow of the city: demographic processes and emerging conflicts in the rural-urban fringe of the Hungarian agglomerations

The objective of this paper is to study spatial diWerences in climate vulnerabilitywithin Hungary. Three components were examined: the vulnerability of the general populace, theagricultural sector and lakeside tourism. The CIVAS methodology was employed, whereinvulnerability is defined as the composite outcome of exposure to the changes in the climaticparameters, the environmental, social and economic sensitivity to these changes, and thecapability to adapt to these changes. Exposure is interpreted as the character, magnitude and rate of climate change. To measureexposure, indicators such as the projected average yearly mean temperature for 2071-2100, theincrease in the average yearly mean temperature as well the projected susceptibility to droughts were selected. Sensitivity includes a broad spectrum of environmental, social and economic aspects. Its selected indicators are the following: the projected share of elderly individual, imperviousness of the urban fabric, soil drought sensitivity, crop climate sensitivity, employment in agriculture and tourism. For describing adaptation capability, Human Potential Index and Standard Agricultural Output were selected. The projected changes in exposure align with recent observations. Based on interpolateddata of the weather stations, the mean yearly temperature of Hungary increased by 0.8 degreesfrom 2002-2011 to 2012-2021. The included scenarios indicate a further significant future increase in the mean temperature. In contrast to this, the observed and forecasted shifts in precipitation patterns exhibit a more pronounced spatial heterogeneity. The eastern-northeastern part of the country may have to deal with a significant decrease; while conversely, the western-southwestern part of the country might even experience a heightened level of rainfall. This leads to increasing spatial differences in drought susceptibility, with particular emphasis on the central parts of the Hungarian Plain, where more severe droughts are to be expected. The spatial differences in exposure were adjusted by the indicators of sensitivity and adaptive capacity which added more spatial heterogeneity and accentuated the distinctions. E tanulmány célja a magyarországi klímasérülékenység területi különbségeinek feltárása. Ehhez három komponenst vizsgáltunk meg: a lakosság, mezőgazdaság és a tóparti turizmus klímasérülékenységét. Kutatásunkhoz a CIVAS modellt adaptáltuk, ami a sérülékenységet a klímaváltozás összetevőinek való kitettség, a változással szembeni környezeti, társadalmi és gazdasági érzékenység, valamint a változásokhoz való alkalmazkodási képesség összesített hatásaiként defniálja.A tanulmány klímakitettséget ábrázoló indikátorai egybevágnak a közelmúlt trendjeivel. A felhasznált forgatókönyvek az ország egész területére további intenzív hőmérsékletnövekedést vetítenek előre. Ezzel szemben a csapadék változása a közelmúltban és a jövőben is jóval differenciáltabb mintázatot mutat: az ország keleti, északkeleti harmadában számottevő csökkenéssel, az ország nyugati, délnyugati részében akár növekedéssel is lehet számolni. A hőmérséklet- és csapadékváltozás trendjeinek megfelelően az aszálykitettség várható változása is jelentős térbeli differenciát mutat, az Alföld közepének kiemelkedő kitettségével. Az érzékenység és az adaptációs képesség indikátorai felhasználásával fnomítottuk a klímasérülékenység egyes komponensek szerinti területi mintázatát. A három komponens vizsgált szerint erősen klímasérülékeny területek jelentős átfedést mutatnak. Kiemelendő a Dél- és Közép-Alföld sérülékenysége, valamint a nagyfokú érzékenység és a gyenge alkalmazkodóképesség miatt az Északi-középhegység egyes településcsoportjainak klímasérülékenysége. Külön kiemelendő a Balaton környezete, ahol a lakossági és mezőgazdasági klímasérülékenység mellett a tóparti turizmusból eredő klímasérülékenység is kockázatot jelent.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodás ma már mindenütt sürgető feladat, azonban vannak olyan térségek, ahol különösen nehéz a kedvezőtlen hatások enyhítése. Ilyen a Duna-Tisza közi Homokhátság (röviden Homokhátság, vagy DTkH), amely európai viszonylatban is kifejezetten sérülékeny, súlyos környezeti gondokkal küzdő földrajzi régió. A Homokhátság szemiarid övezeteiben évtizedek óta vízhiánnyal küzdenek, és ezzel összefüggésben összetett gazdasági és társadalmi problémák sora jelent meg. Mindezért úgy gondoljuk, hogy a térség fokozott figyelmet, átgondolt területi tervezést és vidékfejlesztési gyakorlatot igényel. Ugyanakkor kutatási tapasztalataink azt mutatják, hogy a térség kihívásaira az elmúlt évtizedekben nem sikerült érdemi választ adni. Az elmaradásokat látva, munkánk célja, hogy bemutassuk azon tényezőket, amelyek gátolták, vagy lassították a problémák kezelését. A szakemberekkel történt interjúink (n=14), valamint az érintett önkormányzatokkal folytatott kérdőívezésünk (n=56) tanulságai rámutatnak, hogy a régóta fennálló konfliktusokat az Európai Uniós források sem tudták enyhíteni. A területi tervezés hiányosságai és hibái a helyi autonómia csökkenéséhez és a települések polarizációjához vezettek. A fenntartható környezet- és vízgazdálkodásra, valamint klímaadaptációra tett próbálkozások nem hoztak áttörést, így a társadalmi-gazdasági megújulás jelei elsősorban csak egy-egy sikeresebb városban és azok agglomerációjában láthatók. Az eddigi fejlesztések túlzottan gazdasági-, illetve agrár fókuszúak voltak, az egyes ágazatokat pedig külön-külön kezelték, így a komplex térségi kihívásokra nem születtek átfogó megoldások.

A BTG (БТГ – Батальонная тактическая группа; Battalion Tactical Group), azaz a zászlóaljharccsoport egy összfegyvernemi ideiglenes katonai egység, amelynek szervezeti felépítése az elmúlt évtizedek tapasztalatai alapján, a 2010-es évek létszámhiányához igazodva alakult ki az orosz hadseregben. A jelen tanulmány célja a 2015 és 2022 augusztusa közötti események alapján kialakított általános kép felvázolása a BTG-k szervezeti felépítéséről, és adalékok szolgáltatása a későbbi műveletek értékeléséhez. Bár a 2022. évi háború első napjaiban, a kelet-ukrajnai harcokban sikeresen oldották meg a támadó műveleteket, a nagy tűzerő és a jelentősmobilitás révén azonban bizonyos hiányosságok is felszínre kerültek. A hadrendi formáció mögött álló elképzelés helyesnek tűnik, azonban tovább fejlesztendő.