This paper aims to analyze comprehensively the climate exposure, sensitivity, perception, adaptive capacity, vulnerability, and resilience of the Hungarian agricultural sector, particularly focusing on fruit, vegetable, and grape producers. Four distinct Hungarian case studies were examined, representing different regions with diverse environmental and socioeconomic conditions. The research combined quantitative and qualitative methods, including statistical and GIS analysis of climate, agricultural, and socioeconomic data, as well as field research and semi-structured interviews. The study investigated exposure, sensitivity, perception, and adaptation, leading to the identification of key components and influencing factors. Qualitative research revealed that farms operating in geographically close proximity, in the same regulatory and support environment, can have different adaptive capacities. In the current state of the adaptation process, the extent to which farmers can rely on supportive professional networks and seek out and adopt new practices is crucial. Field experience suggests that without a strong and supportive producer organization (extension network), farmers may prefer to resort to extensification (afforestation) to mitigate production risks. From a development policy perspective, it is worthwhile to present good practices and provide information on possible adaptation techniques through existing local sectoral organizations.

The objective of this paper is to study spatial diWerences in climate vulnerabilitywithin Hungary. Three components were examined: the vulnerability of the general populace, theagricultural sector and lakeside tourism. The CIVAS methodology was employed, whereinvulnerability is defined as the composite outcome of exposure to the changes in the climaticparameters, the environmental, social and economic sensitivity to these changes, and thecapability to adapt to these changes. Exposure is interpreted as the character, magnitude and rate of climate change. To measureexposure, indicators such as the projected average yearly mean temperature for 2071-2100, theincrease in the average yearly mean temperature as well the projected susceptibility to droughts were selected. Sensitivity includes a broad spectrum of environmental, social and economic aspects. Its selected indicators are the following: the projected share of elderly individual, imperviousness of the urban fabric, soil drought sensitivity, crop climate sensitivity, employment in agriculture and tourism. For describing adaptation capability, Human Potential Index and Standard Agricultural Output were selected. The projected changes in exposure align with recent observations. Based on interpolateddata of the weather stations, the mean yearly temperature of Hungary increased by 0.8 degreesfrom 2002-2011 to 2012-2021. The included scenarios indicate a further significant future increase in the mean temperature. In contrast to this, the observed and forecasted shifts in precipitation patterns exhibit a more pronounced spatial heterogeneity. The eastern-northeastern part of the country may have to deal with a significant decrease; while conversely, the western-southwestern part of the country might even experience a heightened level of rainfall. This leads to increasing spatial differences in drought susceptibility, with particular emphasis on the central parts of the Hungarian Plain, where more severe droughts are to be expected. The spatial differences in exposure were adjusted by the indicators of sensitivity and adaptive capacity which added more spatial heterogeneity and accentuated the distinctions. E tanulmány célja a magyarországi klímasérülékenység területi különbségeinek feltárása. Ehhez három komponenst vizsgáltunk meg: a lakosság, mezőgazdaság és a tóparti turizmus klímasérülékenységét. Kutatásunkhoz a CIVAS modellt adaptáltuk, ami a sérülékenységet a klímaváltozás összetevőinek való kitettség, a változással szembeni környezeti, társadalmi és gazdasági érzékenység, valamint a változásokhoz való alkalmazkodási képesség összesített hatásaiként defniálja.A tanulmány klímakitettséget ábrázoló indikátorai egybevágnak a közelmúlt trendjeivel. A felhasznált forgatókönyvek az ország egész területére további intenzív hőmérsékletnövekedést vetítenek előre. Ezzel szemben a csapadék változása a közelmúltban és a jövőben is jóval differenciáltabb mintázatot mutat: az ország keleti, északkeleti harmadában számottevő csökkenéssel, az ország nyugati, délnyugati részében akár növekedéssel is lehet számolni. A hőmérséklet- és csapadékváltozás trendjeinek megfelelően az aszálykitettség várható változása is jelentős térbeli differenciát mutat, az Alföld közepének kiemelkedő kitettségével. Az érzékenység és az adaptációs képesség indikátorai felhasználásával fnomítottuk a klímasérülékenység egyes komponensek szerinti területi mintázatát. A három komponens vizsgált szerint erősen klímasérülékeny területek jelentős átfedést mutatnak. Kiemelendő a Dél- és Közép-Alföld sérülékenysége, valamint a nagyfokú érzékenység és a gyenge alkalmazkodóképesség miatt az Északi-középhegység egyes településcsoportjainak klímasérülékenysége. Külön kiemelendő a Balaton környezete, ahol a lakossági és mezőgazdasági klímasérülékenység mellett a tóparti turizmusból eredő klímasérülékenység is kockázatot jelent.

Over the past few decades, the forms and geographies of international retirement migration have diversified globally. An outstanding example of this is Hungary, a destination for both retirement migrants from Western Europe and older people, mainly ethnic Hungarian migrants from neighbouring regions. While an increasing body of literature deals with the spatiality of international retirement migration, only a few studies have analysed the settlement choices of older immigrants in receiving countries. To fill this gap, our paper presents a multi-level analysis of the spatial characteristics of the older adults who are settling in Hungary. We examine two different groups of older people arriving in Hungary to identify the factors that may influence their choice of place of residence and explain the possible reasons for their mobility. The empirical data pertain to German and Ukrainian individuals aged over 60, whose migration choices, because their places of residence are characterised by remarkably different geographical patterns, can be considered distinct. Based on a multivariate statistical analysis of the size and distribution of German and Ukrainian migrants aged 60 and over, we found that only some of the German older adults arrive in Hungary as ‘classic’ lifestyle migrants. However, many of them live in urban areas or disadvantaged regions. In contrast, older persons from Ukraine, primarily ethnic Hungarians, are concentrated along the Ukrainian border or choose to reside in urban municipalities located farther from the border. Data suggest that retired people arriving in Hungary are driven mainly by economic strategies, which, in our view, can be identified as different forms of geoarbitrage, namely, higher pension-seeking among Ukrainians and escaping relative deprivation among Germans. The increasing number of older migrants entails new challenges at the local level, requiring municipalities to expand social services, underscoring the political relevance of our findings.

A csökkenő népességű ­– zsugorodó – városok társadalmi problémáinak fokozódásával nagyszámú tanulmány foglalkozik, ám ezek döntően nagyvárosi folyamatokra fókuszálnak, figyelmen kívül hagyva zsugorodó kis– és középvárosokat. Jelen vizsgálat célja, hogy a KSH 2001 és 2011-es Népszámlálásának mikroadatai felhasználásával meghatározza egy kedvezőtlen társadalmi helyzetű csoport (képzetlen, nem foglalkoztatott, aktív korúak) lakóhelyi szegregációjának mértékét és a változás irányát. Az eredmények azt mutatják, hogy a magyar városok esetében bár jellemzően alacsony mértékű a lakóhelyi elkülönülés mértéke, egyetlen évtized alatt is számottevő polarizáció ment végbe. A zsugorodó városokra nagyobb mértékű szegregáció jellemző, mint a népességüket növelőkre, ám – szemben a külföldi nagyvárosok tapasztalataival – az elkülönülés mértéke jellemzően nem emelkedett a vizsgált időszakban.