Secondary salinization caused by climate change is a growing global problem. Searching for plants that can survive in areas with high salt content and even have decorative value was the focus of our research. Thirty plants of Limonium gmelinii subsp. hungaricum were planted in clear river sand; another thirty plants were planted in Pindstrup, a growing substrate enriched with 40% clay. With the latter, we modeled the natural soil. In addition to the control tap-water treatment, plants received 50, 125, 250, 375, and 500 mM NaCl solution irrigation twice a week. The leaf sizes of plants planted in sand decreased proportionally with the increasing NaCl concentration, and their dry matter content increased. In the clay-containing medium, leaf sizes increased, even at a concentration of 375 mM, although the dry matter content increased only at high concentrations. Carotene content in both media became higher, due to the higher NaCl concentrations, while proline content in the plants grown in sandy media increased, even with the 125 mM concentration. With our present experiment we proved the salt tolerance of the taxon, and even the soil’s great importance in supporting the plant’s salt tolerance.

Az archeofitonok a szegetális fitoasszociációk tagjaiként fontos szerepet töltenek be a szántószegélyek biodiverzitásában. Ugyanakkor ezen taxonok száma jelentősen csökkent az elmúlt évtizedekben. Ennek okai a megváltozott mezőgazdasági termelés szerkezetben, ezen belül is például a megemelkedett műtrágya-alkalmazásban keresendők. Vizsgálatunkban három efemer szántóföldi faj műtrágya érzékenységét vizsgáltuk ex situ csírázásvizsgálattal, szabadföldi kísérlet keretében, valamint a prolin tartalom mérésének segítségével. A Papaver rhoeas esetében tapasztaltuk a legkedvezőbb csírázási paramétereket mind sebesség (7,32 nap), mind csírázási arány (0,81) tekintetében. Ezek az értékek jelentősen romlottak az alkalmazott műtrágyás kezelés hatására (8,3 – 10,03 nap, csírázási arány: 0,72-0,39). A Cyanus segetum esetében lassabb kezdeti fejlődést tapasztaltunk, illetve a kezelés káros hatása ennél a fajnál is szignifikánsan kimutatható volt (átlagos csírázási idő: 12-13 nap, csírázási arány: 0,52-0,09). A Consolida regalis nem csírázott a kísérlet időtartama alatt. A Consolida regalis a műtrágyás kezelésre nagyobb virágzás intenzitással válaszolt. A prolin tartalom felhalmozódás magas sóérzékenységre utalt a Cyanus segetum esetében (0,49-0,54 mg/100 mg), mely ezen faj visszaszorulásának egyik oka lehet. Az eredményeink alapján a szarkaláb illetve a búzavirág esetében is magas érzékenységet tapasztatunk, mely a szántószegélyek védelmét indokolttá teszi hazánkban is.

Munkánkban egy Kalocsa szélén található rekreációs célú erdőfoltot vizsgáltunk Radó Dezső módszerével, valamint a Fakopp 3D akusztikus tomográf segítségével. A 123 egyedből álló növénycsoport jó egészségi állapotú, ugyanakkor a 2025-ben kialakított árok jelentős veszélyeket hordoz magában a szélső fasor vonatkozásában. Az itt található példányok gyökérzete károsodott, statikájuk a jövőben romlani fog. A másik probléma a fajra jellemző, gyökérnyakból kiinduló odvasodás. A törésveszély jelenleg alacsony, ugyanakkor azoknál az egyedeknél, ahol a törzsből kialakult cső fala vékony, indokolt a folyamatos nyomon követés. A fiatal állományt a környékbeliek gyakran látogatják, így megóvása jelentős ökológiai és humán-egészségügyi szerepe miatt is fontos.