Background/Objectives: A significant gap exists between guideline recommendations and everyday practice. Stringent treatment is needed for vulnerable patients with acute coronary syndrome (ACS). Methods: Data on the lipid-lowering therapy (LLT), including the adherence, persistence, and mortality of patients undergoing percutaneous coronary intervention or bypass surgery in Hungary in 2018 were followed up and analyzed based on the National Health Insurance Fund database until the end of 2020. Results: A total of 12,997 patients underwent revascularization for ACS in 2018, whose discharge therapy included any LLT, a high- or moderate-intensity statin, or ezetimibe at a proportion of 91%, 75%, 12%, and 4%, respectively. By the end of the observation period, the frequency of ezetimibe administration increased to 11%. Persistence decreased, reaching 50% for all therapeutic regimens by month 16. Patients on moderate statin doses had a significantly higher mortality rate at the end of follow-up than those receiving high-intensity statin with (20% vs. 9%, p < 0.0001) or without (20% vs. 14%, p = 0.00029) ezetimibe. Those taking less potent statin doses had higher rates of comorbidities; for example, a minimum of three comorbidities were present in 39% of patients taking medium statin doses and 23% among those on high-intensity statin therapy (p < 0.0001). Conclusions: LLT persistence decreased during follow-up. The administration of a higher-intensity lipid-lowering regimen was associated with better persistence and adherence, along with more favorable mortality rates. Multimorbidity was associated with the use of lower statin doses. The results suggest that more attention is needed in terms of lipid control of females, elderly people, and individuals with several comorbidities, and emphasis should be placed on improving persistence and increasing the frequency of combined LLT prescriptions.

Background/Objectives: Patients with acute coronary syndrome (ACS) represent a vulnerable population. We aimed to investigate serum lipid levels of patients with ACS upon admission and during one year of the COVID-19 pandemic in a rural county hospital, and compared these findings with the data of patients with ACS in 2015 and 2017. The secondary aim of this paper was the comparison of the LDL-C values calculated with the Friedewald and Martin–Hopkins methods. Methods: A retrospective analysis of lipid-lowering data of patients treated with ACS in 2015, 2017 and in a COVID-19 year (1 April 2020–31 March 2021) was performed; the patient’s numbers were 454, 513 and 531, respectively. Results: In the COVID-19 period one year after the index event, only 42% of the patients had lipid values available, while these ratios were 54% and 73% in 2017 and in 2015, respectively. Using the Friedewald formula, in the COVID-19 era the median of LDL cholesterol (LDL-F) was 1.64 (1.09–2.30) mmol/L at six months and 1.60 (1.19–2.27) mmol/L at one year, respectively. These values were 1.92 (1.33–2.27) mmol/L and 1.73 (1.36–2.43) mmol/L using the Martin–Hopkins method (LDL-MH). The LDL-F yielded significantly lower values (15% lower at six months, p = 0.044; and 8% lower at one year, p = 0.014). The LDL-F reached the previous target of 1.8 mmol/L during the COVID-19 pandemic 36% at one year vs. 48% in 2017, and 37% in 2015. The recent target LDL-C level of 1.4 mmol/L was achieved in 22% of cases in the COVID-19 pandemic, 16% in 2015 and 19% in 2017. Conclusions: A significantly lower proportion of patients with ACS had available lipid tests during the COVID-19 pandemic. Besides the lower number of available samples, the proportion of achieved 1.4 mmol/L LDL-C target lipids was stable. More rigorous outpatient care in the follow-up period may help to improve the quality of lipid lowering treatments and subsequent secondary cardiovascular prevention. If direct LDL-C determination is not available, we prefer the LDL calculation with the Martin–Hopkins method.

Bevezetés: A lipidcsökkentés – a mögötte felhalmozódott klinikai vizsgálati bizonyítékok és az irányelvekben tükröződő jelentős prevenciós szerepe ellenére – sem a betegek, sem az orvosok értékrendjében nem áll az őt megillető helyen, nagy távolság van a gyakorlat és az elvek között. Célkitűzés: A lipidcsökkentő kezelés presztízsének emelése érdekében az LDL-koleszterin csökkentésének potenciális nyereségét összehasonlítottuk az általánosan jobban elfogadott thrombocytaaggregáció-gátló kezelésével. Módszer: A gyulai Békés Megyei Központi Kórház Pándy Kálmán Tagkórházában 2020. április 1-jétől kezdődően egy éven át akut coronaria szindróma miatt percutan coronariaintervención átesett 531 beteg adatait dolgoztuk fel. Szimulációs vizsgálatot végeztünk, melynek során a nagy klinikai vizsgálatok alapján megbecsültük az optimális lipidcsökkentés és thrombocytaaggregáció-gátlás egy évre vonatkozó cardiovascularis prevenciós hatását. Eredmények: Az akut coronaria szindróma miatt kezelt 531 összes beteg esetében, ha az LDL-koleszterin a felvételkor talált 3,37 mmol/l átlagos szinten maradt volna, az indexesemény után egy év alatt 59 nagy cardiovascularis esemény bekövetkeztével lehetett volna számolni. Ha az LDL-koleszterint az Európai Kardiológusok Társaságának lipidajánlásában igen nagy kockázatú célértéknek megadott 1,4 mmol/l-re csökkentenénk le, akkor az események száma 13-mal, a teoretikus, igen alacsonynak minősíthető, nem célérték 0,5 mmol/l elérésekor pedig 16-tal kevesebb lenne. Az LDL-koleszterin-szint csökkentésével tehát várhatóan elkerülhető lenne 13, illetve 16 nagy cardiovascularis esemény. Ha thrombocytaaggregáció-gátlásra csak aszpirint kapnának a betegek, egy év alatt 14, aszpirin és klopidogrél kombinációval 17, aszpirint és praszugrélt vagy tikagrelort együtt adva 20-20 esemény lenne megelőzhető. Megbeszélés: Az LDL-koleszterin-célértékek elérésének alacsony arányai alapján a lipidcsökkentő kezelés optimalizálásában világszerte jelentős tartalékok vannak. A kardiológiai gyakorlat egyik legsérülékenyebb betegcsoportjában, az akut coronaria szindrómán átesett betegekben a vizsgálat eredményei szerint a lipidcsökkentéssel és a thrombocytaaggregáció-gátlással hasonló mértékű csökkenést lehetne elérni a nagy cardiovascularis események számában. Következtetés: A szimulációs vizsgálat a kétféle beavatkozás összemérhető cardiovascularis hasznát igazolja. Mivel az irányelvekben előírt LDL-koleszterin-célértékek elérési aránya nem megfelelő – amiben az orvosok terápiás tehetetlensége nagy szerepet játszik –, reményeink szerint eredményeink meggyőzik a kollégákat arról, hogy nagyobb figyelmet kell fordítani az optimálisabb lipidcsökkentésre. Orv Hetil. 2024; 165(44): 1746–1752.