Background/Objectives: Osteoarthritis, the principal indication for joint arthroplasty, has doubled in incidence since 1990. Advances in surgical techniques, combined with an ageing population, have driven a substantial rise in arthroplasty procedures, presenting numerous challenges for healthcare systems worldwide. This study analyses historical trends in joint arthroplasty, assesses the accuracy of prior projections, and forecasts future demand using data from international arthroplasty registries. The goal is to guide healthcare resource management and policymaking. Methods: A systematic registry search identified 15 nations’ joint arthroplasty registries, and 209 annual reports provided high-quality data on primary total hip (THA) and knee arthroplasties (TKA) over the past two decades. Future arthroplasty volumes were projected using a deterministic negative-exponential saturating growth model. Results: From 2010 to 2023, THA incidence rose by 130% to 210%, while TKA increased by 150% to 664% across the analysed national registries. Projections to 2050 indicate sustained growth: THA volumes are expected to rise by 121% to over 200% and TKA by at least 130% across all countries. Conclusions: The ongoing escalation in joint arthroplasty demand necessitates proactive healthcare planning. Without strategic investments in infrastructure, workforce capacity, and digital resources, national healthcare systems risk being overwhelmed by the projected growth in both primary and revision procedures in the coming decades.

Graph theoretical analyses of nervous systems usually omit the aspect of connection polarity, due to data insufficiency. The chemical synapse network of Caenorhabditis elegans is a well-reconstructed directed network, but the signs of its connections are yet to be elucidated. Here, we present the gene expression-based sign prediction of the ionotropic chemical synapse connectome of C. elegans (3,638 connections and 20,589 synapses total), incorporating available presynaptic neurotransmitter and postsynaptic receptor gene expression data for three major neurotransmitter systems. We made predictions for more than two-thirds of these chemical synapses and observed an excitatory-inhibitory (E:I) ratio close to 4:1 which was found similar to that observed in many real-world networks. Our open source tool (http://EleganSign.linkgroup.hu) is simple but efficient in predicting polarities by integrating neuronal connectome and gene expression data.

Graph theoretical analyses of nervous systems usually omit the aspect of connection polarity, due to data insufficiency. The chemical synapse network of Caenorhabditis elegans is a well-reconstructed directed network, but the signs of its connections are yet to be elucidated. Here, we present the gene expression-based sign prediction of the C. elegans connectome, incorporating presynaptic neurotransmitter and postsynaptic receptor gene expression data (3,638 connections and 20,589 synapses total). We made successful predictions for more than two-thirds of all chemical synapses and determined a ratio of excitatory-inhibitory (E:I) interneuronal ionotropic chemical connections close to 4:1 which was found similar to that observed in many real-world networks. Our open source tool ( http://EleganSign.linkgroup.hu ) is simple but efficient in predicting polarities by integrating neuronal connectome and gene expression data. Author Summary: The fundamental way neurons communicate is by activating or inhibiting each other via synapses. The balance between the two is crucial for the optimal functioning of a nervous system. However, whole-brain synaptic polarity information is unavailable for any species and experimental validation is challenging. The roundworm Caenorhabditis elegans possesses a fully mapped connectome with a comprehensive gene expression profile of its 302 neurons. Based on the consideration that the polarity of a synapse must be determined by the neurotransmitter(s) expressed in the presynaptic neuron and the receptors expressed in the postsynaptic neuron, we conceptualized and created a tool that predicts synaptic polarities based on connectivity and gene expression information. We were able to show for the first time that the ratio of excitatory and inhibitory synapses in C. elegans is around 4 to 1 which is in line with the balance observed in many natural systems. Our method opens a way to include spatial and temporal dynamics of synaptic polarity that would add a new dimension of plasticity in the excitatory:inhibitory balance. Our tool is freely available to be used on any network accompanied by any expression atlas.

A csípőízületi revíziós műtétek az operatív ortopédiai ellátás egyik legnagyobb kihívását jelentik.A jellemzően idős, társbetegségekkel is rendelkező betegek perioperatív kockázata mellett a korábbiműtétekből adódó speciális anatómiai helyzet, illetve csonthiányos állapotok is jelentősen befolyásoljáka revíziós műtétek kimenetelét. A Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikájának csípőrevíziós regiszterétfelhasználva összegyűjtöttük és azonosítottuk azokat a prognosztikai faktorokat, melyek szignifikánsösszefüggést mutatnak bizonyos korai posztoperatív szövődményekkel. Az életkor, a nem, a preoperatívlaborértékek, illetve az anamnézisben szereplő korábbi csípőműtétek egyaránt befolyásolják a revíziósműtétek kimenetelét. Az időskor, a hipertónia, valamint a műtétet megelőzően észlelt anaemia hajlamosíta posztoperatív intenzív osztályos elhelyezésre. A periprotetikus törés miatt operált betegek, illetve aszárrevízióra szoruló páciensek is magasabb arányban kerülnek intenzív osztályra. A férfi nem, a koraire-revízió, valamint a szeptikus lazulás magasabb kockázatot jelent a revíziós műtét utáni feltárásra. Azanamnézisben szereplő csípőműtétek luxatióra hajlamosítanak. Amennyiben a műtétet megelőzőenjavítunk a befolyásolható kockázati faktorokon, valamint felismerjük a nem befolyásolhatókat, jelentősencsökkenthetjük a korai posztoperatív szövődmények kialakulását.

A térdízületi arthroplastica során a tervezés döntően befolyásolja a műtét kimenetelét. A mindennapiortopédiai gyakorlatban elterjedten használt kétdimenziós, röntgenalapú tervezőszoftverek előnyeiközé tartozik azok elérhetősége, alacsony költsége és a többlet sugárterhelés elkerülése. Ugyanakkorpontosságuk korlátozott, különösen a térdprotézis-beültetések esetében, ahol a komplex anatómiaiviszonyok és tengelyeltérések kihívást jelentenek. Vizsgálatunk célja az volt, hogy azonosítsukazokat a demográfiai és morfológiai tényezőket, amelyek befolyásolhatják a kétdimenziós szoftverekméretbecslésének pontosságát. A kutatáshoz a Semmelweis Egyetem Ortopédiai Klinikáján 2024-benvégzett térdprotézis-műtétek során keletkezett röntgenfelvételeket és betegadatokat használtuk. A vizsgálttényezők között szerepelt az életkor, nem, testmagasság, testsúly, testtömeg-index (BMI), valamint az alsóvégtagi tengelyeltérések. Eredményeink alapján a szoftver az esetek 35%-ában pontosan meg tudta jósolnia végül beültetett implantátumok méretét, ugyanakkor az esetek 16%-ában legalább két méretnyi eltéréstapasztalható volt a tervezés és a tényleges beültetés között. Bár több tényező is korrelációt mutatotta tervezés pontosságával (pl. testmagasság, életkor), statisztikailag szignifikáns kapcsolatot kizárólaga férfi nem esetében találtunk, amely hajlamosító tényezőnek bizonyult a pontatlanságra (p = 0,01).Összegzésként elmondható, hogy bár a kétdimenziós tervezőszoftverek nem minden esetben nyújtanaktökéletes pontosságot, előnyeik miatt továbbra is megbízható eszközök a preoperatív tervezés során a napiklinikai gyakorlatban.