Napjainkban a zöldfelületek kiemelt szerepet játszanak a klímaváltozás negatív hatásainak enyhítésében. Az Európai Unió új természet-helyreállítási rendeletében foglaltak szerint különösen értékesek azok a zöldfelületek, amelyek korábban más célra használt, „kivett” területeken, például bányászat által lecsupaszított területeken, azok helyreállításával, újra-hasznosításával jönnek létre, különösen, ha természetvédelmi szempontból is jelentősek. A kutatásunkban feltártuk a Magyarországon található felhagyott és működő külszíni bányák tájvédelmi, természetvédelmi jelentőségét, valamint adatokkal támasztottuk alá azt. Vizsgáltuk egyrészt a jelenleg tájvédelmi/természetvédelmi értéket képviselő (védettség alatt álló) egykori bányákat, másrészt a tájszerkezetre, a zöldfelületi rendszerre és az ökológiai hálózatra nézve negatív hatást gyakorló kitermelési helyeket is. Térinformatikai módszerekkel elemeztük a bányatelkekre, a bányászat által rombolt felületekre és a védett természeti területekre vonatkozó digitális adatállományok átfedéseit. A kutatás eredményeként létrejött adatállomány felhasználható országos és térségi tájvédelmi stratégiák kidolgozásához és a térségi tervek tájrehabilitációs elemeinek meghatározásához.

The SaveGREEN INTERREG project aims to help conserve or improve ecological corridors through integrated planning and to raise awareness of the different types of appropriate mitigation measures. In connection with the SaveGREEN project and in the framework of the university educational program of landscape architecture students, we prepared a complex landscape assessment and landscape development plan for the planned M2 border area. The SaveGREEN project builds on the results of the TRANSGREEN, ConnectGREEN and HARMON DTP projects. The project focuses on the study areas of the partner countries: the Alpine-Carpathian corridor, the South-Western Carpathians, the Zakarpattya, Beskid, Lyulin and Balkan Mountains and the critical ecological corridors of the planned M2 area in Hungary, which are most affected by transport infrastructure and unsustainable land use. In our study, we present a complex assessment of the Hungarian study area, with a special focus on the assessment of ecological corridors crossing the route of the planned M2 motorway.

Forest burial represents a specialized and increasingly widespread form of forest use that offers an alternative to the sustainability, spatial, and social challenges of conventional burial practices. This study evaluates memorial forests from landscape architectural, ecological, and forestry perspectives, particularly regarding adaptation in Central and Eastern Europe. The novelty of this research lies in its landscape architecture and urban forestry approach and in an integrated 12-indicator evaluation framework applied to ten representative European case studies. Four operational models were identified: (1) high-naturalness forest burial based on existing forest stands; (2) landscaped forest cemeteries providing extensive burial services; (3) hybrid urban models integrated into conventional cemeteries; and (4) conservation burial, a high-naturalness, conservation-oriented model that supports ecological restoration in North America but is not yet present in Europe due to regulatory constraints. The comparison highlights a trade-off between naturalness and physical accessibility, indicating that infrastructure provision influences visitor access and operational feasibility. This finding is particularly relevant for adaptation in Central and Eastern Europe. Hybrid urban models can accommodate broader functional and accessibility requirements, whereas forest burial provides a nature-oriented commemorative alternative with minimal intervention. These findings suggest that integrating memorial functions can enhance multifunctional forest management and landscape planning.

Senior students of the Landscape Architecture Mastersprogramme writing their thesis at the Department of Landscape Protection and Reclamation (hereinafter: Department) conclude their education by participating in a so-called “Master Project”. The method of MasterProjects is team supervision, the supervisors being lecturers of associated courses – Thesis Project 2, Landscape Restoration, Fitting into the Landscape – and other lecturers invited based on the topic. The plan, finished in a total of eight weeks (two weeks of workshops and six weeks of study period) is typically programme-level. Creating a concept is a collaborative task, but students also make individual designs for sub-tasks. Some important characteristics of Master Projects are that they are realistic, involving real clients and contributing professionals, provide real planning tasks, and include participator elements and communication with local communities. In the autumn of 2022, the town of Szentendre reached out to the Department with a design topic that was highly compatible with Master Projects, the development of the area next to Kőhegyi Road (lot number 0181/6), in a different way from current zoning regulations. The location of the area on the settlement fringe, its zoning situation, the surrounding natural values as well as its partial designation as an ecological corridor all required careful preparation and a landscape-conservation-based approach. After preparing a site analysis, senior students writing their theses on the Department were included in the planning process. Based on the analyses and considering local restrictions and opportunities, the students designed a complex development – a half-hectare, closed herb garden and several freely accessible recreational facilities in the entry area connecting the garden with the town and transport routes. The proposal also decreases pressure on areas with high nature conservation value, with the management tasks of these valuable habitats also being appointed to the operator of the garden. Case studies provided an excellent basis for the concept of the herb garden, and based on experience, a design proposal was created that is sustainable, fits into its surroundings both visually and ecologically and fulfils economic and visitor requirements alike.

The term “allotment garden” is a special form of land use, developed in Hungary under socialism in the early 1960s. It originally referred to privately owned small parcels of land, traditionally vineyards, orchards and gardens, which offered their owners weekend recreation in addition to the opportunity of backyard farming. However, the vast majority of allotment gardens have a historical background, with horticulture having existed before gardens were classified as allotment gardens. Since their creation, allotment gardens have undergone a significant change of function. Some have been preserved for traditional small-scale garden farming, while others were integrated into settlements as residential areas, or grassy, neglected, afforested areas. Despite the process of transformation and degradation, allotment gardens still today contain various landscape features: they more or less preserve the characteristics of human conscious land-scape forming activities, landscape pattern, natural heritage and valuable visual features of the landscape, and in many cases the heritage of historic land use and remained traces of farming. This article approaches the value of allotment gardens from a heritage and visual landscape protection viewpoint, at national and sample area level. The aim of the study is to explore vineyard origins and landscape significance of allotment gardens and to present the unique landscape features of allotment gardens applying geographic information methods. Furthermore, the results of the analysis of the vineyard origins analysis revealed that the vineyard past as a historical antecedent can be detected in a significant part of the total area of allotment gardens. The results of the study indicated that unique landscape features occur at a density almost five times higher than the national average in the allotment-garden areas. One-third of the country's unique landscape features related to vine and fruit production are concentrated in these areas. However, the research also revealed that the survey on allotment garden landscape features of cultural and historical significance is far from being complete. Presumably, there are many more landscape features (cellars, gorges and retaining walls of stone) in the allotment gardens than are recorded in the unique landscape feature database. The significance of allotment gardens in the protection of the visual landscape is confirmed by the fact that the proportion of allotment garden patches classified as zones of visually sensitive landscapes is almost one and a halftimes the national rate.

Napjaink egyik egyre inkább kiemelkedő feladata a víz-készletek megőrzése, a vízvisszatartás megvalósítása,amelynek az Európai Unió által elfogadott természet-helyreállítási rendelet is keretet szab. Magyarországterületének mintegy harmada a folyószabályozásokatmegelőzően időszakosan vagy rendszeresen vízjárta terü-let volt. A XVIII-XIX. századi ármentesítési munkálatokeredményeként megindult egyrészt a szárazodás folya-mata, másrészt a belvízképződés jelensége, amely nap-jainkban az ország síkvidéki, művelt területének mint-egy 60%-át érinti valamilyen mértékben. A belvíz – báridőszakosan jelentkezik egy adott tájrészletben – meg-határozó ökológiai szerepe mellett kiemelkedő tájképihatással is bír. Kutatásunk fő célja a belvízjárta területekértékalapú megközelítésével azok tájkarakterformáló,valamint tájképi szerepének azonosítása és elemzése. Tér-informatikai módszerek alkalmazásával összevetettük amagyarországi országos tájkarakter-kutatás eredménye-ként született tájkarakter-típusok adatbázisát a belvíz-járta területek adatállományával, illetve külön elemeztüka két kategória összefüggéseit belvízelöntési gyakori-ságok szerint is. Az eredmények alátámasztása érdeké-ben elemeztük a belvízjárta területek és a tájképvédelmiövezet területének átfedését is. Eredményeink alapjánmegállapítható, hogy a belvízjárta területek tájkaraktertbefolyásoló, illetve tájképformáló szerepe meghatározó ésszámadatokkal alátámasztható. A belvízi elöntés növeli atáj mozaikosságát, változatosságát – különösen homogénagrártájakban –, ami hozzájárul a biodiverzitás növelésé-hez is. Az elemzések során csoportosítottuk a tájkarak-ter-típusokat a vízbefolyásoltságuk mértéke szerint, ígyelkülönítettük, hogy a vízdomináns, vízbefolyásolt vagyvízhatástól független tájkarakterű területek miként viszo-nyulnak a belvízjárta területekhez. Az eredmények aztmutatják, hogy a belvízi elöntéssel érintett területek többmint ötöde (21,36%-a) vízdomináns, illetve vízbefolyásolttájkarakter-típusba került besorolásra. Következéskép-pen a belvízi érintettség úgy is szerepet játszott a tájka-rakter-típusba sorolás során, hogy nem volt indikátor atájkarakter-típusok kijelölésénél. A belvízjárta területekjellemző tájkarakterbeli besorolása tekintetében megál-lapítható, hogy elsősorban a homogén, szántó, illetve gye-pek által meghatározott agrárdomináns tájakon jelentke-zik magasabb arányban. Mivel a belvíz elsősorban lokálisszinten, kisebb foltokban jelentkező időszakos vízkészlet,a táji szintű hatásai kevésbé hangsúlyosan jelentkeznek,azonban nem elhanyagolható ezen területek tájkép- és táj-karakterformáló szerepe regionális léptékben sem.