The application of virtual reality (VR) in geography education is regarded as a progressive and proactive method that has still not gained sufficient attention in the educational policy in Hungary. The aim of our review is to find the ways and means to make it happen. We selected 47 works that are closely linked to geography teaching and analyzed their bibliometric (authorship and journal characteristics, types of works and applied methods, keywords, referencing, and co-citation networks) and contextual characteristics (research objectives, demographic, gender and social background, hardware and software specifications, advantages and disadvantages, conclusions, and predictions) which we expected to help us to understand the slow implementation and undeserved marginalization of VR in the curricular geography education. We used a mixed-method research analysis combining elements of quantitative and qualitative analysis using inductive reasoning. Our preliminary assumption that the application of VR technology is an effective and useful way of teaching geography was proved by our findings. The methods used by the authors of the reviewed empirical works, together with the recommended future research topics and strategies, can be applied to future empirical research on the use of VR in geography education.

Before colonization, Algeria was primarily a rural country with a nomadic and semi-nomadic population. However, significant changes occurred during and after the colonial era as modernization efforts were implemented. This paper provides a regional overview of Algeria’s pre-and post-millennium urban development based on census population data expressing the quantitative side of urbanization. Our analysis focuses on three aspects: regional structural tendencies of urbanization, sources of urban growth, and the current state of Algeria’s urban network. We contextualize our findings by comparing them with the existing literature and the priorities outlined in the country’s National Spatial Development Plan 2025. Our research suggests that: (1) First-stage (concentration) and second-stage (suburbanization) urbanization features, as well as internally and externally determined development, characterize Algeria’s urban network. (2) A decreasing and regionally differentiated urban growth rate indicating a moderate shift towards non-coastal regions and the above-average dynamics of large cities and smaller towns can be observed. (3) The significance of natural growth as a source of urbanization is higher than the contributions of rural-urban migration and new “de jure” towns. However, these factors are differentiated among the regions, highlighting the secondary role of rural-urban migration in the internal peripheries and the importance of new “de jure” towns in the densely populated and urbanized northern regions. (4) Algeria’s urban network is divided into three sharply differentiated zones that have experienced only moderate changes. We regard this shift toward a spatially more balanced urban network as a factor supporting but not guaranteeing sustainable development.

Nowadays more and more attention is devoted to the spatial development of the location of sports facilities within cities. The main aim of our paper is to observe the most important spatial characteristics of their development in Hungarian cities of county rank. In these cities three main periods of development of sports facilities can be observed. Larger sports facilities were constructed especially on the edge of cities or in the suburbs, while in the case of smaller facilities a bigger role was played by locations within the city boundaries. As regards the factors influencing the location of sports facilities, the most important role was played by the location of available land areas, besides accessibility and from the mid-1960s links to existing facilities can be mentioned as well.

The paper examines the intra-regional trade of the automotive industry in East-Central Europe as the prioritized target of foreign direct investment and a production site of growing importance in the sector. Our main assumption is that cross-border agglomeration tendencies (reflected in intra-regional trade relations), with the upgrading of the region, play an increasingly important role. After a review of the relevant literature, the paper analyses and explains how the significance and the structure of the connections within the region have recently changed. The empirical survey focuses on the first decade of the 21st century, with the East-Central European countries (Czechia, Hungary, Poland, Romania, Slovakia and Slovenia) characterized by the considerable presence of the automotive industry.

A hazai ipar térszerkezetének hosszabb távú fejlődése, illetve magasabb hozzáadott értéket előállító tevékenységek felé tolódása (mely a hosszabb idő alatt kialakuló, nehezen reprodukálható helyspecifikus, minőségi telepítő tényezők felértékelődését hozza magával) indokolttá teszi a folyamatok hátterében húzódó, a fejlődés szervességét, folyamatosságát képviselő tényezők kutatását. Vizsgálataink elméleti keretbe helyezése érdekében az útfüggőség változásokra nyitottabb, dinamikus koncepciója felé fordultunk, amely a múlt döntéseinek a jelen és a jövő gazdasági fejlődését befolyásoló szerepét állítja a középpontba. Ennek hangsúlyozása mellett sem kívánjuk alulértékelni azon külső hatásokat, melyek főként a külföldi működőtőke-befektetések formájában az ország ipari szerkezetváltását befolyásolják. Másrészt, az empirikus kutatásaink helyszínét képező alföldi térségek jellemzője a hagyományos iparági körzetek hiánya, melyből adódóan az útfüggőség bezáródás problémáját kiemelő, statikusabb megközelítése kevésbé tűnik alkalmas vonatkoztatási rendszernek. Empirikus vizsgálatainkat kisvárosi és középvárosi közegben végeztük. Tapasztalataink szerint a befektetők számára kevésbé vonzó kisváros iparának átalakulásában a helyi meghatározottságok szerepe nagyobb, a külföldi tőkebefektetések révén érvényesülő hatások korlátozottabbak, és közvetett módon – a helyi vállalkozások beszállítói hálózatokba kapcsolódásán keresztül – jelennek meg. A középvárosi esettanulmányban szereplő, külföldi zöldmezős beruházások helyszínét képező ipari park esetében a helyi meghatározottságok szerepe mérsékeltebb, de mégis kitapintható a múltból örökölt adottságok befolyásoló hatása, az útfüggőség megjelenése.

A külföldi működőtőkére alapozott kelet-közép-európai gazdaságfejlesztési politikák és a transznacionális vállalatoknak az EU fő piacaihoz közeli, költséghatékony gyártóhelyek keresésére irányuló stratégiái az elmúlt évtizedekben a régió globális/regionális termelési hálózatokba történő integrálódásához, ipari gyártó funkciójának erősödéséhez vezettek. Miközben az újraiparosodás intenzitása nagyban meghatározza a nagyvárosi régiókon kívüli térségek gazdasági növekedését és társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeit, többen megkérdőjelezik a duális gazdaság, a függő fejlődés és a közepes jövedelem csapdája irányába mutató modell hosszú távú sikerességét. A globális termelési hálózatokról született, kutatásunk elméleti alapját képező szakirodalom szerint az integráció mikéntjének vizsgálata a kulcs ahhoz, hogy megértsük e gazdasági modell potenciáliseredményeit. Úgy látszik, hogy a folyamat a globális-lokális interakciók minőségétől függ: ezek egyszerre alapulnak a vállalati stratégiákra és a különböző szintekhez kötődő “regionális” adottságokra és szereplőkre. Cikkünk egy periférikus kisváros két transznacionális vállalatának összehasonlító elemzésére fókuszál: a globális-lokális kapcsolatok és azok helyi fejlődésre gyakorolt hatásainak értelmezésére elemzési keretként a stratégiai összekapcsolódás koncepcióját használjuk. Másodlagos és elsődleges forrásokra épülő munkánkban a helyi környezet adottságait és kulcsszereplőit vizsgáljuk, követjük a leányvállalatok fejlődését (feljebb lépési pályáit), illetve elemezzük lokális/regionális társadalmi-gazdasági integrációjuk dimenzióit és mélységét. Esettanulmányunk a tematikus szám céljaihoz azzal járul hozzá, hogy feltárja a stratégiai összekapcsolódás dinamikáját és minőségét, illetve körüljárja a fejlesztéspolitikai szempontból előnyösebb kimenetek elérésének esélyeit korlátozott és zsugorodó helyi humán erőforrásokkal rendelkező periférikus környezetben.