1 August 2009 in Orvosi Hetilap
Due to the family-centric nature of Hungarian society and to the high proportion of women in the medical profession, more female than male physicians may experience work-family conflict. The authors hypothesized that work-family conflict may reduce job satisfaction among female physicians. However, there is limited information about the prevalence of work-family conflict and job dissatisfaction as well as their associations among female physicians. To explore the prevalence of work-family conflict and its relations to job dissatisfaction among Hungarian physicians. Cross-sectional study with 219 female and 201 male physicians using self-report questionnaires. As hypothesized, female physicians reported significantly higher level of work-family conflict compared to male physicians (3.0 (SD 0.9) vs. 2.6 (SD 0.9); t (df): -3.8 (418); p < 0.001). Furthermore, more female than male physicians experienced work-family conflict often or extremely often [56% vs. 41%, respectively; chi 2 (df) = 9.3 (1); p < 0.01]. Significantly fewer women (55%) than men (66%) reported high levels of job satisfaction [chi 2 (df) = 4.8 (1), p < 0.05]. Similarly, significantly more female physicians (13%) experienced high level of job dissatisfaction compared to men (6%) [chi 2 (df) = 4.7 (1), p < 0.05]. Linear regression analyses showed that work-family conflict predicts job dissatisfaction among female and all physicians (beta = -0.17, 95% CI -0.31 - -0.04 and beta = -0.14, 95% CI -0.22 - -0.04, respectively). These results show that the level and prevalence of work-family conflict experienced by female physicians in Hungary is significantly higher than that among male physicians. Furthermore, these findings suggest that work-family conflict as a stressor may contribute to the development of job dissatisfaction and hence may adversely impact the well-being of female and male physicians and consequently the quality of patient care.
1 December 2015 in Magyar Pszichológiai Szemle
Háttér és célkitűzés: A kiégés a segítő foglalkozásúak gyakori szindrómája, mely az egyéni terheken túl az egészségügyi ellátó rendszer nehézségeihez vezet. Megelőzése alapvető fontosságú egyéni és szervezeti szinten egyaránt. Áttekintő tanulmányunkban a kiégés megelőzésének újabb módszereit összegezzük. Módszer: Az utóbbi évtized irodalmi adatainak áttekintése. Elsősorban az újabb eljárásokat bemutató és hatékonyságot elemző kutatásokra támaszkodtunk (például az „e-mental health” terén végzett vizsgálatokra). Eredmények: Az elsődleges, másodlagos és harmadlagos prevencióban gyakran alkalmaznak hagyományos módszereket (például relaxációkat, kognitív-viselkedésterápiás elemeket). Az újabb eljárások között említendők a stresszmenedzsment programjai, a mindfulness alkalmazása. A legmodernebb eszközök az új információs technológiák, amelyekkel egyre több prevenciós program él. Az új prevenciós stratégiák között ki kell emelni a prevenciós eszközök személyre szabott alkalmazását, valamint a szervezeti kultúra fejlesztését célzó programokat, amelyek egészségpolitikai lépések szükségességére is felhívják a figyelmet. Következtetés: A kiégés megelőzése a munkalélektanban és a segítő foglalkozások terén lényeges feladat a szakemberek védelme és az ellátás minősége, valamint az egészségügyi gazdaságosság szempontjából. A prevenciót szolgáló programok hatékonysága jó, bár még kevés randomizált, kontrollált vizsgálat készült.
1 March 2015 in Orvosi Hetilap
Introduction: Research has shown that psychosocial stress acts as a risk factor for mental disorders. Aim: The present study aims at processing the preliminary results of the Hungarian Survey of Work Stress, concerning the relationship between depressive symptoms and work stress. Methods: Cross-sectional survey among Hungarian workers was carried out (n = 1058, 27.5% man, 72.5% woman, age 37.2 years, SD = 11 years). Psychosocial factors were measured using the COPSOQ II questionnaire, while BDI-9 was used for the assessment of depressive symptoms. Statistical analysis was carried out applying Spearman’s correlation and logistic regression. Results: A quarter of the workers reported moderate or severe symptoms of depression (BDI≥19). The study confirmed the association between depressive symptoms and work-family conflict (OR = 2.21, CI: 1.82–2.68), possibilities for development (OR = 0.76, CI: 0.59–0.97) meaning of work (OR = 0.69, CI: 0.59–0.89) and commitment (OR = 0.60, CI: 0.47–0.78). Conclusion: The results point toward the need of such organizational measures that allow for the reduction of psychosocial stress. Orv. Hetil., 2015, 156(11), 439–448.
13 June 2025 in IME - Az egészségügyi vezetők szaklapja
Az orvoshiány súlyosbodó kihívást jelent az európai egészségügyi rendszerek számára, különösen a vidéki és hátrányos helyzetű térségekben. A probléma kezelésére a közép-kelet-európai országok eltérő stratégiákat alkalmaznak, például telemedicinát, külföldi szakemberek toborzását és az orvosok ideiglenes kirendelését. Jelen tanulmány a kirendelési gyakorlatokat vizsgálja Magyarország, Szlovákia, Ausztria, Szlovénia, Horvátország, Románia, Ukrajna és Szerbia példáin keresztül, valamint bemutatja az “Emberi erőforrás kutatás az egészségügyben 2024” vonatkozó, előzetes eredményeit. Magyarországon az egészségügyi szolgálati jogviszonyról szóló 2020. évi C. törvény szabályozza az orvosok kirendelését, amely a munkáltatók számára széles lehetőségeket biztosít, azonban az egyéni szempontok figyelembevétele jelenleg korlátozott. A szomszédos országokban az áthelyezési rendszerek jogszabályi keretei változatosak, azonban nagyobb hangsúlyt fektetnek az anyagi és szakmai ösztönzők meglétére, valamint a munkavállalók döntéshozásba való aktív bevonására. Az “Emberi erőforrás kutatás az egészségügyben 2024” előzetes eredményei szerint a válaszadók 29%-a tapasztalt szakképzési tervét érintő változást a kirendelések miatt, míg 68%-uk nyitott lenne más városban végzett szakmai gyakorlatra, ha az fejlődési lehetőséget biztosítana. Emellett 55,5%-uk az egyéni preferenciáknak megfelelő munkalehetőség esetén vállalná az ingázást Az eredmények arra utalnak, hogy a rezidensek számára a tervezett és célzott gyakorlati programok hatékonyabb alternatívát jelenthetnek az ad-hoc kirendelések helyett. A tapasztalataik beépítése kulcsfontosságú lehet a jövőbeli egészségügyi humánerőforrás-tervezés és szakpolitikai döntések sikerességéhez.
18 March 2025 in Gyógypedagógiai Szemle
Háttér és célok: a matematikaspecifikus funkciók több bázisfunkció együttes működésén alapulnak. Ezek a mentális számegyenes, az analóg és az arab számok rendszere, aritmetikai tények, számolási eljárások, számfogalom kialakulása és a számok leírása. Ha ezen folyamatok nem megfelelő fejlettségi szintről tesznek tanúbizonyságot, akkor azok a matematikatanulási nehézségeket vetítik előre. Kutatásunk fő célkitűzései, hogy mintánkon megvizsgáljuk (1) a matematikatanulási képességek színvonalát, (2) ezek hatással vannak-e a matematikai teljesítményre, és (3) mindezt milyen mértékben befolyásolja a matematikai szorongás. Módszer: kutatásunkban n=999 fő felső tagozatos tanulót vizsgáltunk. Először a matematikai képességek vizsgálatára került sor a Diszkalkulia Pedagógiai Vizsgálata (DPV) mérőeljárás használatával, majd az általános és matematikai szorongás kérdőívet töltötték ki a diákok. Háttérváltozóink a nem és a szocioökonómiai státusz (SES) voltak. Eredmények: az általános és a matematikai szorongás szoros együttjárást mutat. Aki szorong a matematikától, annak ez a képességprofiljában és a teljesítményében is mutatkozik. Alacsonyabb SES gyengébb teljesítményt predesztinál. Következtetések: a matematikatanulás bázisfunkcióinak alakulását nagy mértékben befolyásolják a kognitív, affektív tényezők és a környezet támogató szerepe. A matematikai képeségstruktúra és a szocioökonómiai státusz szoros együttjárást mutat, de nem kizárólagos érvényességgel utal előre a matematikatanulási problémák irányába. A matematikatanulás velejárója a szorongás, amely a matematikatanulási képességek szintjétől függetlenül is befolyásolhatja a tanulási sikerességet.