Katalin Tókos

Katalin Tókos

Auto-generated profile, based on publicly available information

Katalin Tókos

ELTE PPK Neveléstudományi Intézet

Research Focus & Metrics

Academic Career Length

7Years (2020-Present)

(Calculated once Scilit publication data is synced: current year − year of first publication + 1)

Representative Publications

View All Publications
21 June 2024 in Pedagógusképzés
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
Az utóbbi időben a tanári szakmai fejlődés és tanulás fogalmi megközelítései egyre inkább összekapcsolódnak a szakmai identitásfejlődés témájával. Ebből a perspektívából a tanárok szakmai tanulása holisztikusabban, a „Ki vagyok én tanárként?”, „Ki akarok lenni tanárként?” kérdései, önmeghatározása mentén értelmeződik. De milyen konkrét módszerek segíthetik a képzés során a tanárjelöltek iskolai, munkahelyi tanulási folyamatokba ágyazott tanulásának és identitáskonstruálásának együttes támogatását, a tanári működés holisztikusabb értelmezését, melyben a környezet, a szereplők értelmezései, gondolatai és érzelmei is kiemelten megjelenhetnek? Tanulmányunkban erre keressük a választ. Először a szakmai fejlődés és tanulás fogalmi változását, identitásfogalommal való kapcsolatát és modelljeit elemezzük; majd a videotréning mint fejlesztő-támogató eszköz ebben játszott szerepét, a kapcsolódó kutatások eredményeit vesszük számba a képzésben való alkalmazás nézőpontjából. A témában végzett empirikus kutatásunk részletes eredményeit – a MoTel-program (Models of Teacher Learning) részeként – a Pedagógusképzés folyóirat következő számában adjuk majd közre.

31 March 2023 in Anyanyelv-pedagógia
Verified
Journal Article
Closed access
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
2020-tól az ELTE is részt vesz a Tanítsunk Magyarországért Programban, amelynek keretében a hallgatók hátrányos helyzetű régiókban élő kisiskolásokat mentorálnak Nógrád és Pest megyei partneriskolákban. A 2023. tavaszi félévben az ELTE 9 budapesti karáról 250 mentorhallgató 1000-nél is több általános iskolai tanulót támogat. A hallgatók szabadon választható kurzusként vehetik fel a felkészítő kurzust, majd a következő félévtől a mentorálást egy kísérő szeminárium egészíti ki, ezen történik az aktuális mentori tapasztalatok feldolgozása. Mind a felkészítő, mind a kísérő kurzusokon – a hallgatói heterogenitásnak is köszönhetően – kiemelt alapelvként jelenik meg az egymástól tanulás, a kölcsönös tudásmegosztás, a mentorálás során jól működő elemek, gyakorlatok megosztása, hiszen az sem ritka, hogy a jelöltek között korábbi kortárs segítők, felsőoktatási mentorálási tapasztalatokkal rendelkező hallgatók is vannak. A tanulmány a kurzusszervezés legfontosabb alapelveinek a bemutatása mellett arra vállalkozik, hogy értelmezi a mentorálást mint tanulási folyamatot. Majd pedagógiai célú válogatási szempontok alapján a hallgatók által megosztott, a mentorálás során sikeresnek ítélt gyakorlatokból ad közre néhányat – kiegészítve a hallgatói reflexiókkal.

1 January 2024 in Neveléstudomány
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
NRNóra Rapos
Nóra Rapos
A tanárképzést érintő globális változások, szakpolitikai reformok, a hazai tanárképzés szabályozásának folytonos változása egyrészt egyes kérdéseket felerősít, másrészt új kérdéseket vet fel a tanárképzés szereplőinek szakmai identitáskonstrukciója kapcsán. A probléma tudományos igényű elemzése azonban még várat magára a hazai kontextusban. A változást okozó tényezők között azonosítható többek között a 2022-ben bevezetett Pályaismereti és pályaszocializációs gyakorlatok (8/2013. (I. 30.) EMMI rendelet), melynek kapcsán az iskolában dolgozó tanárok új csoportját vonták be a képzésbe, miközben kevéssé merült fel az ő tanárképzővé válásuk értelmezése és szakmai támogatása. Jelen tanulmányban e témában tervezett kutatásunk elméleti keretrendszerének megalapozására vállalkozunk. Egyrészt azzal foglalkozunk, hogyan értelmezhető a tanárképzővé válás mint tanulási- és egyben identitáskonstrukciós folyamat, melyben fontos szerepet tulajdonítunk a két fogalom kapcsolatának értelmezésének. Másrészt a kutatást megalapozó elméleti keretrendszer, modell leírására teszünk kísérletet.

2 August 2020 in Iskolakultúra
Verified
Journal Article
Closed access
PDF file
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
NRNóra Rapos
Nóra Rapos
JSJudit Szivák
Judit Szivák
SLSándor Lénárd
Sándor Lénárd
JKJudit T. Kárász
Judit T. Kárász
Tanulmányunk a kutatás egészének komplex tanulási környezet elemzéséből a pedagógusok tanulástámogató tevékenységére, az általuk létrehozott osztálytermi tanulási környezetre fókuszál. A kutatások ugyanis megerősítik, hogy a lemorzsolódásban veszélyeztetett tanulók egy jelentős része a pedagógusokkal kapcsolatos tényezők – úgy mint a tanulókkal való viszonyuk, a közvetített elvárásrendszer, a tanulás segítése, ezzel kapcsolatos attitűdjük – miatt is a lemorzsolódás közelébe kerülhet. Elemzésünkben arra térünk ki, hogy 1) a pedagógusok és diákok hogyan észlelik a tanulási környezetük sajátosságait, 2) a tényezők milyen kombinációjával vélik leírhatónak a támogató osztálytermi tanulási környezetet, 3) s ebben milyen különbségek érhetők tetten pedagógusok és diákok megítélése mentén. A vizsgálati eredményeink azt igazolják, hogy a pedagógusok és diákok eltérően látják a tanulási környezet sajátosságait. A pedagógusok saját tevékenységük megítélésében optimista képet adnak a tanulási környezetről, hangsúlyozva saját irányító szerepük átgondoltságát. A diákok megítélésének fókuszába viszont épp a tanulás személyes aspektusai kerülnek, s a pedagógusok irányító, szervező tevékenységeit is e személyes fókuszon keresztül értékelik. A tanulási környezet jellemzésén túl célunk volt a tanulást segítő optimális tanulási környezet megismerésére, értelmezésére lehetőséget adó elméleti keret és eszköz bemutatása is, s mindezek alapján fejlesztési javaslatok megfogalmazása.

10 November 2023 in European Journal of Education
Verified
Journal Article
Open access
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
JKJudit Takácsné Kárász
Judit Takácsné Kárász
NRNóra Rapos
Nóra Rapos
SLSándor Lénárd
Sándor Lénárd
JSJudit Szivák
Judit Szivák
Early school leaving is an outcome of complex and long‐term processes comprising personal, institutional, and systemic factors. Studies on individuals in Hungary have identified a connection between early school leaving and teaching practices at schools. The creation of supportive learning environments in turn can contribute to preventing early school leaving. This article reports on findings from a cross‐sectional study conducted in Hungary between 2018 and 2021 in the context of the project HRDOP–3.1.2‐16‐2016‐0000 Renewal of the public education methodology to reduce early school leaving. The primary focus of the study was to investigate the characteristics of the learning environment in participating schools. The study sought to identify risk factors as well as mitigating factors that are relevant to early school leaving. Sampling was based on availability; the sample contained the responses of 9892 students and 6034 teachers and heads from 473 educational institutions. Respondents were asked about their opinions about the characteristic features of the learning environment in the classroom and at school. This article presents our comparison of results from: (1) a research panel on teacher and student perceptions of the attributes of the classroom learning environment; (2) analysis on differences in teacher and student perceptions; and (3) analysis on possible differences between the results of the questionnaires administered to different groups of respondents in different years. Besides outlining characteristic features of how learning environments were perceived in Hungary, the article offers a conceptual framework and tool for understanding and contributing to the development of supportive learning environments.

1 January 2024 in Neveléstudomány
Verified
Journal Article
Open access
PDF file
KCKrisztina Czető
Krisztina Czető
NRNóra Rapos
Nóra Rapos
KTKatalin Tókos
Katalin Tókos
SLSándor Lénárd
Sándor Lénárd
Tanulmányunk narratív szakirodalmi áttekintés, melynek célja az iskolai tanárképzők képzővé válásának folyamatát, szakmai/képzői identitásuk alakulását vizsgáló empirikus kutatások feltáró elemzése. Elemzésünkbe a 2000 és 2024 között, angol nyelven publikált, az EBSCO és a Web of Science keresőfelületeken és adatbázisokon keresztül elérhetőtanulmányokat vontunk be. Elméleti kutatásunk fő kutatási kérdései az alábbiak voltak: 1. Milyen elméleti keretben vizsgálják az empirikus kutatások az (iskolai) tanárképzők identitását és képzővé válását? 2. Mi jellemzi az iskolai tanárképzők képzővé válását feltáró kutatások módszertanát? 3. Melyek ezeknek a kutatásoknak a főbb eredményei? A vizsgált empirikus kutatásokban (n=18) az alábbi öt identitáselméleti modell rajzolódott ki: gyakorlatközösség és identitáselmélet (Caroll, 2006; Kwan & Lopez-Real, 2010; Walsh & Dolan, 2018; Wenger 1998, 2010; White,2014), a felépített világok és identitás-megközelítés (Chu, 2019; Holland et al., 1998; Olsen & Buchannan, 2017;Swennen, Volmann & van Essen, 2008), a pozícióelméletek (Bullough, 2005; Gee 2000; White, 2014), a dialogikusén-elmélet (Grimmet, 2018; Hermans 2013; White, 2014), illetve az ún. heurisztikus modellek (Andreasen, Bjørndal& Kovac, 2019; Richter, Brunner & Richter 2021). Eredményeink jelzik, hogy az elemzett kutatások a kvantitatív kutatási stratégiát kisebb arányban alkalmazták, míg a kvalitatív módszerek (esettanulmányok, félig strukturált interjúk, megfigyelések és dokumentum elemzések) a domináns kutatási módszerek ezen a területen. Kutatásunk feltárta, hogy a tanárképzővé válás folyamata összetett, többrétegű és számos tényező befolyásolja: a személyes és a szakmai életpálya, az intézményi kontextus és a közösség jellege, valamint a tanárképzés szereplői közötti szoros együttműködés és közös gondolkodás és nézetrendszer.